178058. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet sínjárművek autoamtikus középüközője vezetékcsatlakozóinak lefedésére

178058 4 Hátrányos továbbá, hogy a vezetékház és csap­pantyú közötti rés méretének tartása érdekében a vezetékház pozíciójának nyugalmi állapotban pon­tosan definiáltnak kell lennie, ami egyrészt külön­leges pontossággal megmunkált alkatrészeket félté- 5 telez, másrészt a tapasztalat szerint automatikus szétkapcsoláskor — különösen teleszkópos közép­ütközők esetében - az alkatelemek megszoru­­lásához vezet a szennyeződés, hó és jegesedés, valamint a kenőzsír alacsony hőfokon bekövetkező 10 viszkozitásnövekedése miatt. Emiatt a vezetékház nem tud pontosan az előírt helyére hátramenni, így nem zár tökéletesen a csappantyú. A teleszkóp­­kivitelű vezetékcsatlakozó további hátránya, hogy a vezetékház kényszerpályás vezetése miatt — ami az 15 előírt légrés eléréséhez szükséges — a teleszkópré­szek szétkapcsolt állapotban nem koncentrikusak és emiatt csak nagy erő alkalmazásával cserélhetők. Célunk a találmánnyal a fenti hiányosságok kiküszöbölése, olyan szerkezet kialakítása az 20 önműködő csatlakoztatású vezetékcsatlakozók szét­kapcsolt állapotban történő lefedésére, amely megbízhatóan megakadályozza a hónak és más szennyeződésnek a vezetékcsatlakozóba történő be­hatolását, amellyel megakadályozható az egymásra 25 záródó részek deformációja és amelynek felszerelé­séhez költséges illesztőmunka nem szükséges. A találmány szerint a szerkezetnek közös csuk­lóban egymással összekapcsolt csappantyúkat a, tar­tó karja és összekötő karja van, amely tartókar 30 továbbá a vezetékcsatlakozók vezetékházán, míg az összekötő kar továbbá a középütköző ütközőfejé­ben van csapágyazva. A karokon a vezetékház és a tartó kar között, a csappantyúkar és a tartó kar között, továbbá a csappantyúkar és az összekötő 35 kar között ütközők vannak elrendezve. A csappan­tyúkaron továbbá kilendüléskorlátozó védőelem van kialakítva. Előnyösen a csuklón visszaállító rugó van elren­dezve. 40 Az alábbiakban kiviteli példára vonatkozó rajz alapján részletesen ismertéljük a találmány lénye­gét. A rajzon az 1. ábra a szerkezet oldalnézete részben metszet- 45 ben (zárt állapot), a 2. ábra a szerkezet oldalnézete részben metszet­ben (nyitott állapot), a 3. ábra a szerkezet oldalnézete részben metszet­ben (zárás kezdetén), a 50 4. ábra a szerkezet oldalnézete részben metszet­ben (zárás közben), az 5. ábra a szerkezet oldalnézete részben metszet­ben (csappantyúkart kézzel kinyitva), a 6. ábra a szerkezet oldalnézete részben metszet- J5 ben (csappantyúkart nagy ráfutási sebességgel történő-csatlakoztatással kinyitva), a 7. ábra összekötő kar vázlata, a 8. ábra tartó kar vázlata. Az ábrákon feltüntetett példa sínjármű automa-60 tikus középütközője önműködő csaílakoztatású ve­zetékcsatlakozóinak szétkapcsolt állapotban történő lefedésére alkalmas szerkezetre vonatkozik, amely­nek önműködő kilendítő szerkezete van. A 65 középütközőben tengelyirányban eltolható 5 veze­tékházon tartó 2 kar van csapágyazva, amelyen kialakított 4 csuklón összekötő 3 kar és a vezeték­házat nyugalmi helyzetben lefedő 12 csappantyút tartó 1 tartókar van elrendezve. Az összekötő 3 kar továbbá 25 forgáspont körül billenthetően a középütközőben van csapágyazva. A tartó 2 kar az 5 vezetékházon 22 csapágyban van elfordíthatóan rögzítve. Az 5 vezetékház axiális irányú mozgatását ismert mozgatószerkezet végzi, amelyből a rajzon csak egy fej mozgató 13 kar van feltüntetve, amely az 5 vezetékházban kialakított 14 fészekbe nyú­lik be. A tartó 2 karon bütyökszerű 6 ütköző van kialakítva, amely az 5 vezetékház oldalán kialakí­tott 15 ütközőfelületen fekszik fel a vezetékház hátsó - nyugalmi - állapotában. Egy további, ugyancsak bütyökszerűen kialakított 8 ütköző a tartó 2 karon közvetlenül a 4 csukló közelében van kialakítva. A 8 ütközőnek két 16, 17 ütközőfelülete van. Az összekötő 3 karnak körülbelül a közepén van egy, az 5 vezetékházzal ellentétes oldalán a kar szélességén túlnyúló, kartámasztó négyszögletes 18 ütköző kialakítva, amelynek felső 19 ütköző­felülete és alsó 20 ütközőfelülete van. Az ütköző felső 19 ütközőfelületén visszaállító 11 rugó tá­maszkodik fel, az ütköző alsó 20 ütközőfelülete pedig az 1 csappantyúkaron kialakított 9 ütközővel kapcsolódik. Az 1 csappantyúkarnak van egy a 4 csukló hányába mutató nyúlványa is, amely 7 ütközőben végződik. A találmány szerinti szerkezet az 5 vezetékház hátsó — nyugalmi — helyzetében az 1. ábrán fel­tüntetett helyzetet veszi fel. Itt a 12 csappantyú szorosan felfekszik a lefedendő 5 vezetékház száján. A tartó 2 kar 6 ütközője felfekszik az 5 vezetékház 15 ütközőfelületén. Ha a mozgatószerkezet fejmozgató 13 kaqa A mozgásirányban (1. ábra) elmozdul, a 13 kar előbb felfekszik a 14 fészek elülső falán, azután — ugyancsak A hányban - előremozgatja az 5 vezetékházat egészen addig, amíg az a csatlakoz­tatáshoz szükséges elülső helyzetébe jut (2. ábra). Ezalatt a mozgás alatt az 1 csappantyúkar C mozgásirányban és az összekötő 3 kar B mozgás­irányban elbillen. Eközben az 1 csappantyúkar, tartó 2 kar és összekötő 3 kar közötti kinetikus lánc biztosítja, hogy a szerkezet és a vezetékház mozgása között egy időbeli késleltetés álljon elő. Ily módon van biztosítva, hogy az 5 vezetékház elmozdítása ne vezethessen a szerkezet károsodá­sához. Amikor az 5 vezetékház elérte a 2. ábrán feltüntetett véghelyzetet, akkor ütközik fel a tartó 2 kar 16 ütközőfelületén az 1 csappantyúkar. A vezetékcsatlakozó csatlakoztatott - elülső - hely­zetében ez -határozza meg az 1 csappantyúkar helyzetét. Szétkapcsoláskor a középütközők mechanikus kapcsolatának oldása után először a mozgatószerke­zet 13 karja mozdul el D mozgásirányban (3. ábra). A tartó 2 kar 22 csapágyát a hátrafelé elmozduló 5 vezetékház magával viszi, így a 2 kar E mozgásirányban elbillen. Ennek hatására a 12

Next

/
Thumbnails
Contents