178058. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet sínjárművek autoamtikus középüközője vezetékcsatlakozóinak lefedésére
178058 4 Hátrányos továbbá, hogy a vezetékház és csappantyú közötti rés méretének tartása érdekében a vezetékház pozíciójának nyugalmi állapotban pontosan definiáltnak kell lennie, ami egyrészt különleges pontossággal megmunkált alkatrészeket félté- 5 telez, másrészt a tapasztalat szerint automatikus szétkapcsoláskor — különösen teleszkópos középütközők esetében - az alkatelemek megszorulásához vezet a szennyeződés, hó és jegesedés, valamint a kenőzsír alacsony hőfokon bekövetkező 10 viszkozitásnövekedése miatt. Emiatt a vezetékház nem tud pontosan az előírt helyére hátramenni, így nem zár tökéletesen a csappantyú. A teleszkópkivitelű vezetékcsatlakozó további hátránya, hogy a vezetékház kényszerpályás vezetése miatt — ami az 15 előírt légrés eléréséhez szükséges — a teleszkóprészek szétkapcsolt állapotban nem koncentrikusak és emiatt csak nagy erő alkalmazásával cserélhetők. Célunk a találmánnyal a fenti hiányosságok kiküszöbölése, olyan szerkezet kialakítása az 20 önműködő csatlakoztatású vezetékcsatlakozók szétkapcsolt állapotban történő lefedésére, amely megbízhatóan megakadályozza a hónak és más szennyeződésnek a vezetékcsatlakozóba történő behatolását, amellyel megakadályozható az egymásra 25 záródó részek deformációja és amelynek felszereléséhez költséges illesztőmunka nem szükséges. A találmány szerint a szerkezetnek közös csuklóban egymással összekapcsolt csappantyúkat a, tartó karja és összekötő karja van, amely tartókar 30 továbbá a vezetékcsatlakozók vezetékházán, míg az összekötő kar továbbá a középütköző ütközőfejében van csapágyazva. A karokon a vezetékház és a tartó kar között, a csappantyúkar és a tartó kar között, továbbá a csappantyúkar és az összekötő 35 kar között ütközők vannak elrendezve. A csappantyúkaron továbbá kilendüléskorlátozó védőelem van kialakítva. Előnyösen a csuklón visszaállító rugó van elrendezve. 40 Az alábbiakban kiviteli példára vonatkozó rajz alapján részletesen ismertéljük a találmány lényegét. A rajzon az 1. ábra a szerkezet oldalnézete részben metszet- 45 ben (zárt állapot), a 2. ábra a szerkezet oldalnézete részben metszetben (nyitott állapot), a 3. ábra a szerkezet oldalnézete részben metszetben (zárás kezdetén), a 50 4. ábra a szerkezet oldalnézete részben metszetben (zárás közben), az 5. ábra a szerkezet oldalnézete részben metszetben (csappantyúkart kézzel kinyitva), a 6. ábra a szerkezet oldalnézete részben metszet- J5 ben (csappantyúkart nagy ráfutási sebességgel történő-csatlakoztatással kinyitva), a 7. ábra összekötő kar vázlata, a 8. ábra tartó kar vázlata. Az ábrákon feltüntetett példa sínjármű automa-60 tikus középütközője önműködő csaílakoztatású vezetékcsatlakozóinak szétkapcsolt állapotban történő lefedésére alkalmas szerkezetre vonatkozik, amelynek önműködő kilendítő szerkezete van. A 65 középütközőben tengelyirányban eltolható 5 vezetékházon tartó 2 kar van csapágyazva, amelyen kialakított 4 csuklón összekötő 3 kar és a vezetékházat nyugalmi helyzetben lefedő 12 csappantyút tartó 1 tartókar van elrendezve. Az összekötő 3 kar továbbá 25 forgáspont körül billenthetően a középütközőben van csapágyazva. A tartó 2 kar az 5 vezetékházon 22 csapágyban van elfordíthatóan rögzítve. Az 5 vezetékház axiális irányú mozgatását ismert mozgatószerkezet végzi, amelyből a rajzon csak egy fej mozgató 13 kar van feltüntetve, amely az 5 vezetékházban kialakított 14 fészekbe nyúlik be. A tartó 2 karon bütyökszerű 6 ütköző van kialakítva, amely az 5 vezetékház oldalán kialakított 15 ütközőfelületen fekszik fel a vezetékház hátsó - nyugalmi - állapotában. Egy további, ugyancsak bütyökszerűen kialakított 8 ütköző a tartó 2 karon közvetlenül a 4 csukló közelében van kialakítva. A 8 ütközőnek két 16, 17 ütközőfelülete van. Az összekötő 3 karnak körülbelül a közepén van egy, az 5 vezetékházzal ellentétes oldalán a kar szélességén túlnyúló, kartámasztó négyszögletes 18 ütköző kialakítva, amelynek felső 19 ütközőfelülete és alsó 20 ütközőfelülete van. Az ütköző felső 19 ütközőfelületén visszaállító 11 rugó támaszkodik fel, az ütköző alsó 20 ütközőfelülete pedig az 1 csappantyúkaron kialakított 9 ütközővel kapcsolódik. Az 1 csappantyúkarnak van egy a 4 csukló hányába mutató nyúlványa is, amely 7 ütközőben végződik. A találmány szerinti szerkezet az 5 vezetékház hátsó — nyugalmi — helyzetében az 1. ábrán feltüntetett helyzetet veszi fel. Itt a 12 csappantyú szorosan felfekszik a lefedendő 5 vezetékház száján. A tartó 2 kar 6 ütközője felfekszik az 5 vezetékház 15 ütközőfelületén. Ha a mozgatószerkezet fejmozgató 13 kaqa A mozgásirányban (1. ábra) elmozdul, a 13 kar előbb felfekszik a 14 fészek elülső falán, azután — ugyancsak A hányban - előremozgatja az 5 vezetékházat egészen addig, amíg az a csatlakoztatáshoz szükséges elülső helyzetébe jut (2. ábra). Ezalatt a mozgás alatt az 1 csappantyúkar C mozgásirányban és az összekötő 3 kar B mozgásirányban elbillen. Eközben az 1 csappantyúkar, tartó 2 kar és összekötő 3 kar közötti kinetikus lánc biztosítja, hogy a szerkezet és a vezetékház mozgása között egy időbeli késleltetés álljon elő. Ily módon van biztosítva, hogy az 5 vezetékház elmozdítása ne vezethessen a szerkezet károsodásához. Amikor az 5 vezetékház elérte a 2. ábrán feltüntetett véghelyzetet, akkor ütközik fel a tartó 2 kar 16 ütközőfelületén az 1 csappantyúkar. A vezetékcsatlakozó csatlakoztatott - elülső - helyzetében ez -határozza meg az 1 csappantyúkar helyzetét. Szétkapcsoláskor a középütközők mechanikus kapcsolatának oldása után először a mozgatószerkezet 13 karja mozdul el D mozgásirányban (3. ábra). A tartó 2 kar 22 csapágyát a hátrafelé elmozduló 5 vezetékház magával viszi, így a 2 kar E mozgásirányban elbillen. Ennek hatására a 12
