178031. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kőből, elsősorban puha mészkőből készült elemek, szerkezetek, szobrok konzerválására és/vagy szilárdítására
178031 4 b) A kőfelület különböző kőidegen vegyi anyagokká, legutóbb műgyantákká váó átitatása, telítése abból a célból, hogy ezek a felületi réteget cementálják, szilárdítsák. Ezen az elven áapuló eljárások az eddigi tapasztáatok szerint több kárt, mint hasznot eredményeztek, mert a károsodási folyamatok a megszilárdult kéreg áatt tovább folytatódnak és térfogatváltozásukká lefeszítik a védett kérget. Ez az eljárás azért is helyrehozhatatlanul káros, mert teljesen megváltoztatja a kőzet eredeti tulajdonságát, szépségét. Ilyen eljárásra utal többek között a 316 402. lajstromszámú osztrák szabadámi leírás, amely szervetlen savas roncsoló oldatok alkalmazását is javasolja, külön kiemelve az ezek hatására a kőzetákotó karbonátok elbontását. A 316 403. lajstromszámú osztrák szabadámi leírás olyan szerves savakat javasol, melyek alkáli-földfém, alumínium sókat, váamint nehéz-fém ionokat tartalmaznak. Műanyagokká történő átitatás is elterjedt (pl. Moncrieff, A. 1976. évi athéni-, Granier, S. az 1978. évi párizsi Kővédelmi Kongresszuson számol be az eljárásokról, kiemelve az egyes negatív eredményeket.) .. c) A legdurvább behatás - amire sajnálatosan nagyon sokszor sor kerül — a műemlékeknél a pusztuló félben levő kőanyag újjá váó pótlása. Ez a módszer másolat értékére csökkenti a műemlékeket. Egyéb építményeknél a megoldás a kőanyag teljes kiváltása, más szerkezeti anyagokká váó pótlása. Ez az építmény eredeti jellegét változtatja meg. Az újonnan kidolgozott eljárás kiküszöböli az előbbiekben leírt kedvezőtlen hatásokat, lényege azzá jellemezhető, hogy ákámazásává - gyakorlatilag — az eredeti kőstruktúra álítható vissza - a kioldott anyagok a kő teljes keresztmetszetében pótlásra kerülnek és lényegében a kőanyag eredeti tulajdonságának megtartásává struktúrája és szilárdsága, illetve egyes esetekben az eredetinél nagyobb szilárdság is elérhető. A kezelés után a lepusztult rétegek pótlása - eredeti vagy mesterségesen utánzóit kőanyaggá - megoldható. A konzerválást szilárdítási eljárás első fázisában el kell végezni a kőanyag kőzettani és morfológiá vizsgálatát, meg kell állapítani az ákalmazott kő fajtáját, a kőbánya helyét, a kitermelés rétegét (természetesen kedvező esetben felhasználva a meglevő dokumentációt is). Ezt követi a kő álapotának meghatározása. Mikrokeménység vizsgálattá kell meghatározni a károsodás mélységét, illetve elsősorban kioldáson áapuló vegyvizsgálattá a károsító anyagok jellegét és minőségét, behatolási mélységét és kioldhatóságuk mértékét. \ kőanyag ismeretében tervezhető meg a konzerváási és/vagy szilárdítási eljárás, mely azon áapul, hogy a kőanyagot az eredeti bányában található rétegvízzel vagy ha az eredeti kitermelési hely távoli, esetleg külföldi, illetve hasonló anyagú, illetve szerkezetű kőanyagot kitermelő bánya rétegvizével intenzíven kezeljük. Ha az előbbiekben ismertetett megfelelő bányavíz nem biztosítható, akkor olyan magas kácium-magnéziumkation tartalmú ásványvizet váasztunk ki a kezelés céljára, amelynek keménységákotó kation aránya megközelíti az eredeti bányavíz összetételét, és további feltétel, hogy a víz kivátásra hajlamos legyen, azaz a számított Langelier-féle korrozivitási index pozitív legyen. Alkámazható továbbá célszerűen összeállított hasonló koncentrációjú és összetételű mesterséges oldat, amelynek jellemzése a következőkkel történhet: összsótartáma nem nagyobb mint 30 g/liter, elsősorban kalcium, magnézium és kismennyiségben nátrium kationokat, szulfát és klorid anionokat, aktív kovasavat célszerűen vízüveg formájában adagolva valamint hidroxid és/vagy karbonát és/vagy hidrogén-karbonát anionokat, továbbá az oldat egyensúlyban tartásához szükséges szabad széndioxidot tartalmaz. A kezelés elsősorban szilárdságnövelés céljából dúsított oldattal is történhet. A dúsítás során az előbbiekben leírt oldatok valamelyikét mésszel, célszerűen mészvízzel, oltott mésszel hozzuk érintkezésbe. Alkalmazható két folyadékos eljárás is, amikor is a dúsított oldattal való kezelés után oldott szilikátot tartalmazó oldattal végezzük a második kezelést. Mesterséges oldatok esetén az aktív kovasav-koncentrációt a kő tönkremeneteli mértéke függvényében lehet meghatározni, és annál magasabb koncentrációt célszerű alkalmazni, minél nagyobb a tönkremenetel mértéke. A kezelés végrehajtása jelentős mértékben függ a kezelendő kőanyag beépítettségétől, elmozdítható elemeknél, szobroknál legcélszerűbb a ciklikus áztatás alkalmazása. Beépített szerkezeteknél legcélravezetőbb a kisnyomású szórás alkalmazása, míg más esetekben célravezetőbb az injektálás. Esetenként más eljárási metodika, többek között bandázsolás is alkalmazható. Lényegében a beteg kőanyag huzamosabb telítésének, impregnálásának megoldása szükséges, többszöri kiszárítással kombinálva. A kő szennyezettségének eltávolítása függ a kezelés módjától. A durva szennyeződést mechanikai úton lehet eltávolítani minden esetben. Ciklikus áztatás esetén a kő szennyezettsége a kezelési folyamat során kioldódik, míg a nyomásos vagy az injektálásos ímpregnálásnál előzetesen a felület mosása szükséges. A kivitel megtervezésénél meg kell állapítani a megkövetelt felületi szilárdságot, amit folyamatosan ellenőrizni kell. Az eljárás foganatosítását jellemző példák 1. példa Kisebb méretű kőanyag, célszerűen szobor konzerválása áztatásos eljárással természetes bányavíz vagy ásványvíz felhasználásával A 180x60x30 cm méretű szobor konzerválása több munkafázisban történik. a) Vizsgálat A szobor kőanyaga ásványtani, morfológiai vizsgálatából következően fertőrákosi mészkő. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
