177940. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet betonelemgyártó sablonrészek egymáshoz, illetve sablonmozgató berendezéshez való oldható rögzítésére
3 177940 4 pal radiális irányban kifelé elmozdíthatóan vannak kialakítva és alaphelyzetűkbe visszatérítő rugalmas elemmel vannak kapcsolatban. Célszerű az olyan kiviteli alak, amelynél a rugalmas elem például rugőacélból készült szorítógyűrű- 5 ként van kialakítva, amely a rögzítőszegmensek mélyedésében helyezkedik el. Ezzel igen egyszerű gyártást teszünk lehetővé. Olyan megoldás is lehetséges a találmány szerint, amelynél a rögzítőszegmensek egyik végükön 10 orrszerű nyúlvánnyal vannak ellátva és ezeknélj’ogva felfogógyűrűn át vannak a hüvelyhez kapcsolva. Ennél a rugalmas elem rugalmas tömítőgyűrű lehet, amely a rögzítőszegmenseket a felfogógyűrűn kívül fogja közre. A találmányt részletesebben a rajz alapján ismertetjük, amelyen a találmány szerinti sablonrögzítő szerkezet két példakénti kiviteli alakját tüntettük fel A rajzon: Az 1. ábra a találmány szerinti sablonrögzítő szerkezet első példakénti kiviteli alakjának rögzítő-oldó egységét szemlélteti hosszmetszetben, A 2. ábra a sablonrögzítő szerkezet első példaként! kiviteli alakjának befogadóegységét ábrázolja 25 hosszmetszetben, A 3. ábra a találmány szerinti sablonrögzítő szerkezet 1. és 2. ábra szerinti egységeinek részletét tüntettük fel összekapcsolt helyzetben, A 4. ábrán a találmány szerinti sablonrögzítő 30 szerkezet második példakénti kiviteli alakjának részlete látható metszetben. Amint az 1. ábrán feltüntettük, a rögzítő-oldó I egységnek 1 rögzítőcsapja van, amely alsó végén 2 35 feszítőkúppal felső végén pedig 3 zárótárcsával van ellátva. Az 1 rögzítőcsap hengeres 4 hüvely központi 4b furatában 8 rugó ellenében axiálisan eltolhatóan helyezkedik el. A 8 rugó egyik végével a 3 zárótárcsa 3a homloklapján, másik végével^ pedig a 4 hüvely 4a homloklapján támaszkodik. A 4 hüvely alsó vége itt belső kúpos 4c furattal van ellátva, amelyen alaphelyzetében az 1 rögzítőcsap 2 feszítőkúpja ül. Az 1. ábrán a rögzítő-oldó I egységnek 17 háza45 van, amely a jelen esetben csőként van kialakítva, ehhez a 4 hüvely felső része és a 3 zárótárcsa kúpos 19 üléke menetesen kapcsolódik. Továbbá, a 17 ház 20 peremmel van ellátva, amelynél fogva a rögzítő-oldó I egység 9 sablonrészhez van csava-50 rozva. A 9 sablonrész ehhez megfelelő 9a befogadófurattál van ellátva. Az 1. ábrán látható, hogy a 4 hüvely alsó része hosszirányú 5 hornyokkal van ellátva. A 4 hüvely alsó része a 9 sablonrész alsó síkján túlnyúlik a 55 befogadóegységgel való alakzáró kapcsolódáshoz. A találmány szerint a 4 hüvely 5 hornyaiban 6 rögzítőszegmensek vannak elrendezve, amelyek alaphelyzetükből radiális irányban kifelé dmozdíthatók az 1 rögzítőcsap 2 feszítőkúpjának axiális 60 elmozdításával. Az 1. ábrán ezt a szétfeszített helyzetet tüntettük fel. Továbbá, a találmány szerint a 6 rögzítőszegmensek olyan rugalmas elemmel vannak kapcsolatban, amely azokat alaphelyzetükbe téríti vissza. A 65 jelen esetben ez a rugalmas elem rugóacélból készült 7 szorítógyűrűként van kialakítva, amely a 6 rögzítőszegmensek 18 mélyedésében helyezkedik el. A 7 szorító gyűrű tehát egyrészt mindenkori helyzetükben tartja a 6 rögzítőszegmenseket, másrészt a 2 feszítőkúp lefelé történő elmozdításakor azokat összezárt alaphelyzetükbe téríti vissza. A 7 szorítógyűrű befogadására a 4 hüvely 21 horonnyal van ellátva. A 2. ábrán önmagában ismert II befogadóegység látható. Ennek kúpos 12 üléke van, amelynek az a rendeltetése, hogy a rögzítő-oldó I egység 4 hüvelyének kinyúló végét befogadja és azzal alakzáró kapcsolatot hozzon létre. A II befogadóegység a 15 jelen esetben 11 gyártótálcában úgy van rögzítve, hogy a 12 ülék felső síkja a gyártótálca sablonfenékként szolgáló felső lemezével egy síkba essen. A II befogadóegység 22 házának befogadására a 11 gyártótálca felső lemeze megfelelő 11a furattal van 20 eÚátva. A 22 ház — az 1. ábrához hasonló módon — 23 peremmel van ellátva és ennél fogva van all sablontálcához csavarozva. Jelen esetben a 12 ülék menetesen kapcsolódik a 22 házhoz. A 12 üléken az ábrázolt esetben kúpos 10 zárótárcsa ül, amely 24 szárban folytatódik. A 24 szár a 22 házhoz ugyancsak menetesen kapcsolódó 25 gyűrű központi furatában axiálisan eltolhatóan van ágyazva. A 10 zárótárcsát a 2. ábrán feltüntetett zárt helyzetébe 26 nyomórugó kényszeríti. A 3. ábrán az 1. ábra szerinti rögzítő-oldó I egység és a 2. ábrán feltüntetett II befogadóegyság összekapcsolt állapotban látható. (Megjegyezzük, hogy a rögzítő-oldó I egység mindig úgy van a 9 sablonrészhez rögzítve, hogy a 3 zárótárcsa mindig hozzáférhető legyen.) A két egység összekapcsolása úgy történik, hogy először is a 3. zárótárcsát lenyomjuk, például megfelelő szerszám segítségével, aminek következtében az 1 rögzítőcsap a 2 feszítőkúpjával együtt a 8 rugó ellenében lefelé mozdul el. Eközben a 6 rögzítőszegmenseket a 7 szorítógyűrű alaphelyzetbe összezárja. Ezt követően a 4 hüvely alsó vége már bevezethető a II befogadóegység 12 ülékébe. Eközben az 1 rögzítőcsap alsó vége a 10 zárótárcsát a 26 nyomórugó ellenében lefelé mozdítja el. Ha az 1 rögzítőcsap lenyomását megszüntetjük, akkor a 8 rugó az 1 rögzítőcsapot felső véghelyzetébe nyomja. Eközben a 2 feszítőkúp a 6 rögzítőszegmenseket az 5 hornyokban — radiálisán kifelé —, à 3. ábrán látható helyzetbe mozdítja el. Ebben a szétfeszített helyzetben a 6 rögzítőszegmensek külső oldala a 12 ülék kúpfelületének szorul, azaz alakzáró kapcsolat jön létre, és ennek következtében a rögzítő-oldó I egységet és az ezzel összekapcsolt 9 sablonrészt, valamint a II befogadóegységet és az ezzel összekapcsolt 11 sablontálcát mereven összekapcsoltuk. A sablonrögzítő szerkezet oldása hasonlóképpen, de fordított sorrendben történik. A 4. ábrán találmány szerinti sablonrögzítő szerkezet másik példakénti kiviteli alakjának részletét összekapcsolt helyzetben tüntettük fel. Ez lényegében megegyezik az 1—3. ábrák szerinti megoldással. A különbség annyi, hogy itt a 6 rögzítőszegmensek felső végükön orrszerű 14 nyúlvánnyal vannak ellátva. Ezeknél a 14 nyúlványoknál fogva 13 felfo-2
