177938. lajstromszámú szabadalom • 2,1,3-benzltiadiazin származékokat tartalmazó gyomirtószerek és eljárás 2,1,3-benzoltiadiazin származékok előállítására
3 177938 4 amidsav-halogenidekből. Egy kapott 1-ciano-származékot adott esetben hidroxilaminná tovább reagáltathatunk. Ha kiindulási anyagként 3-fenil-2,l ,3-benzotiadiazin-4-on-2,2,-dfc>xidot és bróm-ciánt használunk, akkor a találmány szerinti eljárás az [A] reakcióséma szerint játszódik le. Ha kiindulási anyagként 3-izopropil-2,l ,3-benzotiadiazin-4-on-2,2-dioxid-nátriumsót és N-(metoxi-metü)-N-metil-szulfamoil-kloridot használunk, akkor a reakciót a [B] reakcióséma szemlélteti. Ha kiindulási anyagként l-dano-3-metil-2,l ,3- -benzotiadiazin-4-on-2,2-dioxidot és hidroxil-amin-hidrokloridot használunk, akkor a reakció lefolyása a [C] reakció séma szerint történik. A találmány szerinti eljárás egyik előnyös végrehajtási módja szerint például 3-alkil-2,l,3-benzotiadiazin-4-on-2,2-dioxidot a (Hl) általános képletű halogén-származékká adott esetben inert oldószerben és adott esetben savmegkötőszer jelenlétében —50 és 120 °C, előnyösen —20 és +50 °C között, 1—20 órán keresztül folyamatosan vagy szakaszosan — adott esetben nyomás alatt — reagáltatjuk. A táálmány szerinti eljárásban inert oldószerként előnyösen szénhidrogéneket, példád ligroint, benzint, toluolt, pentánt, hexánt, ciklohexánt, petrolétert, háogénezett szénhidrogéneket, például metilén-kloridot, kloroformot, széntetrakloridot, 1,1- és 1,2-diklór-etánt, 1,1,1- és 1,1,2-triklór-etánt, klór-benzolt, o-, m- vagy p-diklór-benzolt, o-, mvagy p-klór-toluolt, nitroszénhidrogéneket, például nitro-benzolt, nitro-etánt, o-, m- vagy p-klór-nitro: -benzolt, nitrüeket, például acetonitrilt, butironitrüt, izobutironitrüt, benzonitrilt, étereket, például dietÜ-étert, di-n-propil-étert, tetrahidrofuránt, dioxánt, észtereket, például acetecetésztert, etfl-acetátot vagy izobutil-acetátot, amidokat, például formamidot, metü-formamidot, dimetil-forniamidot, ketonokat, például acetont, butanon-2-t, acetofenont és ciklohexanont használhatunk. Savmegkötő szerként például nátrium-karbonátot, nátrium-hidrogén-karbonátot, trietü-amint, piridint, trimetil-amint, aß- vagy r-pikolint, lutidint, N,N-dimetil-anilint, N,N-dimetil-ciklohexil■amint, kinolint, tri-n-propil-amint, n-propil-diizopropil-amint, tri-n-butil-amint használhatunk. A (II) és (III) áltáános képletű kiindulási vegyületek hozzáadása tetszőleges sorrendben történhet. Savmegkötőszer helyett a reakció során keletkező hidrogén-háogenidet inert gázzá, például nitrogéngázzá is kihajthatjuk. Különösen előnyös, ha a reakciót úgy hajtjuk végre, hogy a (II) átalános képletű kiindulási vegyületnek vagy sójának az említett inert oldószerek egyikével készült oldáához vagy szuszpenziójához hozzáadjuk a (ül) átalános képletű kiindulási vegyületnek az említett inert oldószerek egyikével készült oldatát vagy szuszpenzióját vagy a (III) átáános keletű kiindulási vegyületet közvetlenül hozzáadjuk a (II) átáános képletű kiindulási vegyülethez az említett inert oldószerek egyikével készült szuszpenziójához vagy oldatához, majd hozzáadjuk a savmegkötőszert adott esetben az említett oldószerek egyikében, majd a reakciót a megadott hőmérséklet-tartományban végrehajtjuk. A (II) átalános képletű 2,1,3-benzotiadiazin származékok mellett kiindulás anyagként ennek alkálifém-, alkáliföldfém, ammónium- vagy cinksóit is használhatjuk. A (III) átáános képletű háogén-származékokat a (II) átáános képletű kiindulási anyag egy móljára számítva 1—4, előnyösen 1,2-1,4 mólnyi mennyiségben hasznájuk. A reakciókeverékből az (I) átáános képletű vegyületek elkülönítésére vízzel elegyedő oldószer hasznáata esetén a reakciókeveréket híg vizes ákáli-oldathoz keverjük. A kivát olajat adott esetben extrahájuk, a kivonatot vízzel mossuk és szárítjuk. Ha vízzel nem elegyedő oldószert hasznáunk, akkor a reakciókeverék híg alkái-ddattá és vízzel közvetlenül extrahálható. Adott esetben a reakciókeverék bepárdható, vízzel nem elegyedő oldószerben oldható és a fent leírt módon feldolgozható. A szerves fázis szárítása és bepárlása után a kívánt terméket kapjuk. A termék adott esetben szokásos módon, például átkristáyosítássá vagy kromatografáássá tisztítható. A következő példák szemléltetik a talámány szerinti eljárást. A hőmérsékleti adatokat Celsius-fokban adjuk meg. 1. páda 22,6 súlyrész 3-etil-2,l,3-benzotiadiazin-4-on-2,2- -dioxidot feloldunk 100 súlyrész acetonban és keverés közben 0°-on hozzáadunk 12 súlyrész bróm-ciánt, majd hozzácsepegtetünk 11,5 súlyrész trietü-amint. A reakciókeveréket 8 óra hosszat 0°-on és 12 óra hosszat szobahőmérsékleten keveijük, a csapadékot kiszűrjük és a szerves fázist bepároljuk. Ezután hozzáadunk 300 súlyrész metilén-kloridot és 2 ízben 100 sáyrész n vizes nátrium-hidroxid~oldattá és 1 ízben vízzel extrahájuk. Magnézium-szulfáton váó szárítás, bepárlás és izopropanolból váó átkristáyosítás után színtelen kristáyok dákjában 18 súlyrész (71%) l-dano-3-etil-2,l,3-benzotiadiazin-4- on-2,2-dioxidot kapunk. Olvadáspontja 89-91°. 2. példa 27,8 súlyrész 3-izopropil-2,l,3-benzotiadiazin-4- -on-2,2-dioxid-káliumsó 300 súlyrész acetonitrülel készült szuszpenziójához szobahőmérsékleten keverés közben 12 súly rész bróm-ciánt adunk. A reakciókeveréket 20 óra hosszat keverjük, majd bepároljuk, 300 súlyrész vízbe öntjük és 200 súlyrész metilén-kloriddal extrahájuk. A szerves kivonatot telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattá mossuk, szárítjuk és bepároljuk. Izopropanolból átkristáyosítva 1 -dano-3-izopropil-2,l ,3-benzotiadiazin-4-on-2,2-dioxidot kapunk. Olvadáspontja 100—101°. 3. példa 22,6 súlyrész 3-etil-2,l,3-benzotiadiazin-4-on2,2- dioxidot feloldunk 150súlvrész etü-acetátban és 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 50 65 2
