177928. lajstromszámú szabadalom • Kapcsoló szerkezet építőelemek rögzítésére
3 177928 4 arra, hogy az építőelemet bármilyen anyagú és méretű teherhordó szerkezet alkalmasan megválasztott részéhez csatlakoztassuk. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy a fölerősítendő építőelembe egy bekötősínként szolgáló, előnyösen C-keresztmetszetű idomot kell beerősíteni, továbbá az építőelemnek a teherhordó tartószerkezet felé eső oldalán olyan támasztó és szorító lemezeket kell elhelyezni, amelyek segítségével a teherhordó tartószerkezet fölerősítésre szánt része közrefogható, a támasztó és szorító lemezeket összeszorító csavar feje pedig a bekötő idomba beleültethető, abban megkapaszkodhat, és ahhoz képest hosszirányban kívánt helyzetbe el is mozdítható. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti kapcsoló szerkezet építőelemek rögzítésére, főleg térhatároló és térosztó falak vagy azok elemeinek az épület teherhordó rendszerének részét képező vagy ahhoz csatiakozó tartószerkezethez való oldható hozzáerősítésére, - amely kapcsoló szerkezet a rögzítendő építőelembe előre behelyezett bekötő idomot, valamint a tartószerkezethez erősíthető kapcsoló idomokat tartalmaz, a bekötő idom és a kapcsoló idomok között pedig az oldható csatlakoztatásra alkalmas egy-vagy több rögzítőcsavar van elhelyezve -, oly módon van kialakítva, hogy a fölerősítendő építőelembe beágyazott bekötő idom előnyösen C-keresztmetszetű bekötő sín, amelynek nyitott oldala az építőelemnek a teherhordó tartószerkezet irányába eső határoló felülete felé néz, és az egy vagy több rögzítő csavar fejének befogadására és a bekötő sín mentén való áthelyezhetőségére alkalmas hosszanti vezetőnyílásként van kialakítva, a kapcsoló idomok közül az egyik az építőelemnek a teherhordó tartószerkezet irányába eső határoló felületén fölfekvő támasztó lemez, míg a másik a teherhordó tartószerkezet alkalmas alkatrészét a támasztólemezzel együttműködve közrefogó szorító lemez, az építőelem pedig a tartószerkezetre a bekötő sín vezető nyílásába beültetett, előnyösen kalapácsfejű és a szorító lemez felől hozzáférhető anyává ellátott egy vagy több csavar meghúzása, tehát a támasztó lemez és a szorító lemez által közrefogott tartószerkezet alkatrészére kifejtett szorítóerő útján van rögzítve. A találmány szerinti kapcsoló szerkezet további ismérve lehet, hogy a támasztó lemeznek az építőelem határoló felületéhez illeszthető fölfekvő lapja, valamint a tartószerkezet alkalmas alkatrészének megtámasztására szolgáló szegélybordája van. A szegélyborda a támasztó lemez saját anyagából meghajlított rugalmas és adott esetben változtatható méretű vállként van kialakítva. A szorítólemez előnyösen Z-keresztmetszetű idom, melynek egyik szára a támasztó lemez fölfekvő lapjához illeszkedő fölfekvő lapként, míg a másik szára a támasztó lemez szegélybordájával együttműködő szorító peremként vari kialakítva. A támasztó lemez fölfekvő lapja és a szorító lemez fölfekvő lapja egy vagy több csavar befogadására alkalmas egy vagy több furattal van ellátva. A támasztó lemez és a szorító lemez közé, előnyösen azok fölfekvő lapjai közé a teherhordó tartószerkezet és a Merősítendő építőelem egymástól való távolságához igazodó betétidom van beiktatva. A találmány szerinti kapcsoló szerkezet legfőbb előnye univerzális voltában rejlik, ami annyit jelent, hogy az épület teherhordó szerkezetének jellegétől, méreteitől és anyagától függetlenül teszi lehetővé térhatároló és térosztó építőelemek fölerősítését. Kedvező, hogy a teherhordó tartószerkezetbe előzőleg semmiféle kapcsoló, rögzítő vagy lehorgonyzó szervet nem kell beépíteni. Előny továbbá, hogy az építőelembe behelyezett bekötő sín folytán lehetőség van az építőelem saját síkjában való elmozdítására és így legkedvezőbb helyzetébe való beállítására, a fölerősítésre használt kapcsoló idomok közé helyezhető betétidom segítségével pedig alkalmazkodni lehet az építőelem és a tartószerkezet egymástól való távolságához. Mindezek mellett a kapcsolat könnyen hozzáférhető és egyszerű módon oldható. A találmányt kiviteli példa kapcsán, rajz alapján ismertetjük közelebbről. A mellékelt rajzon az 1. ábra a találmány szerinti kapcsoló szerkezet hosszmetszete, a 2. ábra ugyanazon kapcsoló szerkezet nézete, a 3. ábra az első ábrán bejelölt III—III sík mentén vett keresztmetszet. Az 1. ábrán a teherhordó 7 tartószerkezet példaképben hegesztett acéltartó, melynek 7a övlemeze alkalmas arra, hogy a 8 építőelemet, pl. homlokzati panelt rá fölerősítsük. A fölerősítés érdekében a 8 építőelembe előre be van ültetve a C-keresztmetszetű 6 bekötő sín, melynek nyitott oldala a 8 építőelem 10 határoló felülete felé néz. A C-profíl nyitott oldalai között kialakul a 2. ábrán jobban megfigyelhető 11 hosszanti vezető-nyüás. A 8 építőelem Merősítésére voltaképpen a 10 határoló felülettel érintkező 1 támasztó lemez, valamint a vele együttműködő 2 szorító lemez szolgál. Az 1 támasztólemez az la fölfekvő lapból és az lb szegélybordából, a 2 szorító lemez pedig a 2a fölfekvő lapból és a 2b szorító peremből áll. A 2 szorító lemez Z-keresztmetszetű és a 2a fölfekvő lap, valamint a 2b szorító perem közé eső 2c gerince a 7 tartószerkezet részét képező 7a övlemez vastagságának, valamint az 1 támasztó lemez lb szegélybordája magasságának együttes méretéhez kell, hogy igazodjék. Az 1 támasztó lemez és a 2 szorító lemez egy vagy több 3 csavarral vannak összefogva és egymáshoz szorítva. A 3 csavar 3a feje előnyösen kalapácsfejű, mert így könnyen beleilleszthető a 11 hosszanti vezető nyílásba. A 3 csavar 3b szárára egy vagy több 4 alátétet húzunk föl, majd rácsavaijuk az 5 anyát, amelynek meghúzása segítségével nem csupán az la és 2a fölfekvő lapok, hanem az lb szegélyborda és a 2b szorító perem is egymáshoz szorulnak. Ezáltal szorító erő segítségével rögzül a kapcsoló szerkezet és általa a 8 építő elem a 7 tartószerkezethez. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
