177921. lajstromszámú szabadalom • Kontraszthatást javító eszközökkel kialakított fényjelző készülék
9 177921 10 A gyűjtőlencse fogalmát teljesen áltdánosaértelmezzük, minden olyan lencsetípus értendő ide, mely az említett — összetartóan terelő (fókuszáló) — hatást előidézi. így pl. alkalmazhatunk hengerlencse szeleteket is, előnyösen sík-konvex hengedencse szeleteket. A találmány szerint alkalmazható hengerlencse szeleteket itt úgy értelmezzük, hogy egy hengertestből legalább két — a henger geometriai tengelyével egyaránt párhuzamos — szelősík mentén van a hengerlencse szelet kimetszve. A hengerlencse szeletnek ezenkívül van egy — a henger geometriai tengelyével ugyancsak párhuzamos - konvex felülete, mely gyűjtő karakterisztikájúvá teszi a hengerlencse szeletet. Járulékos előny elérése céljából egyébként a gyűjtő karakterisztikájú hengerlencse szeletek kiegészítésére egyes kivitdeknél olyan további hengerlencse szeletek is alkalmazhatók, melyek nem gyűjtő karakterisztikájúak, pl. sűc-konkáv alakúak. A találmány szerinti optikai rendszerek ismertetésénél a hengerlencse szeletek ún. „geometriai tengelyének” nevezzük annak a hengernek a geometriai tengelyét, melyből a hengerlencse szeletet kiszeltük, akár áthalad ez a tengely a kimetszett szeleten, akár nem. A hengerlencse szelet alakú gyűjtőlencsék ezenkívül - a geometriai tengellyel párhuzamos - gyújtóvonallal is rendelkeznek, ahová a lencsére befutó — párhuzamos — fénysugarakat összetartóan terelik. A szakirodalomban ezt „fókuszvonal”-nak is nevezik. Találmányunk egyik előnyös változata szerint a fényvető test homorú, célszerűen paraboloid tükör, a fényforrás a tükör gyújtópontjában van elrendezve, a fényfonás előtt hengerlencse szelet alakú gyűjtőfencsé(k) van(nak) elrendezve és az árnyékoló test(ek) a gyűjtőlencsé(k) előtt, azzal (azokkal) szemben elrendezett emyő(k), mely ernyődben — a gyűjtőlencsé(k) gyújtóvonalát magában foglaló, a fényvető test optikai tengelyével párhuzamos sík(ok) által kimetszett vonal(ak) mentén — rekesz(ek) van(nak) kialakítva. Találmányunkat részletesebben ábrák kapcsán magyarázzuk, melyek a találmány szerinti fényjelző készülék előnyös kiviteli dákjainak vázlatos felépítését mutatják. A 6. ábrán annak a változatnak kiviteli dákját szemléltetjük vázlatosan, melynél a fényvető test előtt egy gyűjtőlencsét rendezünk el és az ernyőrendszer egyetlen rekesze a gyűjtőlencse gyújtópontjának környezetében van elrendezve. A 7. ábra azt a változatot szemlélteti, melynél a fényforrások) előtt gyűjtőlencsék és árnyékoló testek serege van elrendezve, a 8. ábra pedig azt a változatot, melynél a lencserendszer és az ernyőrendszer kölcsönhatásban járulékos irányterelést is végez. A 9. ábra a hengedencse szelet alakú gyűjtőlencse konvex felületéhez illesztett további hengerlencse szelet dkalmazását szemlélteti. Már a 4. és 5. ábrákon mutatott elvi vádatokból is jól felismerhető a találmány szerinti készülékek alapvető — minden változatnál kimutatható — előnyösen működési feltétele. Az emyő(k)re eső külső fényenergiából csak az 5 rekesz keresztmetszetével arányos hányad növeli a fényességet, míg a fénypont kigyújtott állapotában a 2 fényforrás dtd szolgálatod: és a fényvető 1 test áltd visszavert fénysugarak maradéktdanul hozzájárulnak az 5 rekesznyílásban fennálló fényességhez. Az 5 rekesznyílás közvetlen külső környezetét a feketére festett árnyékoló 4 test(ek) alkotjá(k), mely(ek) még erős napsütésben is csak kevés kívülről rávetődő fényenergiát reflektálnak). A kontraszt így- egyébként egyező feltételek mellett - jóval nagyobb, mint ismert fényjelző készülékek esetében és általában a hatásfok is jobb, a fényesség abszolút értéke is nagyobb, mert az ismert megoldásoknál a kontrasztjavító eszközök áltd okozott jelentős fényveszteséghez viszonyítva a tdálmány szerinti ernyő sokkal kisebb veszteséget okoz. Ez a mégis jelentkező veszteség abból ered, hogy a 2 fényforrások) fénysugarainak egy része nem a fényvető 1 testről verődik vissza — fókuszált irányban —, hanem közvetlenül hdad az ernyő felé, s így az ernyő teljes felületére oszlik el. Ennél a fényenergiánál ugyanaz a helyzet, mint a külső zavaró fénynél: csak az 5 rekesznyílásba befutó sugarak növelik a felületi fényességet. Az így fellépő veszteség azonban a 2 fényforrás(ok) fényteljesítményének csak mintegy 10, legfeljebb 15%-a és a veszteség tovább redukálható pl. a felület dákjának és minőségének dkalmas megválasztásával és más- önmagában ismert - módszerek alkalmazásával is. A külső eredetű zavaró fény nem kívánt reflexióját továbj) lehet csökkenteni, ha a 4 test nem síklap, hanem felületének irányítása is hozzájárul az optimális árnyékoló hatás eléréséhez. Már az is javulást eredményez, ha pl. az ernyő kúp dakú, még jobb az eredmény, ha kúppalástot tartdmazó emyőrendszert dkdmazunk. Ennek a megoldásnak előnyös kiviteli dákját mutatja a 6. ábra, mikoris a lényegében megegyező 6.a és 6.b ábrák közül a 6.a ábránd különösen a fényterelő mechanizmust szemléltetjük, a 6.b) ábránd a rendszer illeszkedésének szerkezeti jellemzőit. Az emyő(eleme)t, illetve annak a 3 gyűjtőlencsével szembenálló részét kúp 41 pdástja alkotja. A 41 palást magasságvonala az azzd szemben fekvő 3 gyűjtőlencse optikai tengelyével esik egybe, dapköre áll szemben a 3 gyűjtőlencsével és a kúp csúcsában van kidakítva az 5 rekesznyílás. A 41 pdást külső olddához egy (vagy sorrendben csökkenő átlójú több) 42, 43 és 44 cső van illesztve. A 42, 43 és 44 csö(vek) keresztmetszete megegyezik a 41 palástnak a 6.b) ábrán mutatott Vi illesztési vonalban vdó keresztmetszetével, vagyis a 42, 43 és 44 cső(vek) keresztmetszete olyan kör, melynek átmérője megegyerik a kúpból a Vi illesztési vond síkja dtd kimetszett csonkakúp felső lapjának átmérőjével. A 42, 43 és 44 cső(vek) hossztengelye párhuzamos a 3 gyűjtőlencse, illetve a fényvető 1 test optikd tengelyével. A csodarabok hosszát a sugármetszetből kündulva kell megvdasztani vagyis hosszuk ugyan célszerűség szerint eltérően vdasztható meg, de az nem hdadhatja meg a sugármetszetből adódó maximális hosszt, mely mellett a csodarab még nem lóg be 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
