177921. lajstromszámú szabadalom • Kontraszthatást javító eszközökkel kialakított fényjelző készülék
3 177921 4 megjelenítésére egy közös elemi optikai rendszert tartalmaz. (Minthogy találmányunk szempontjából az optikai rendszerben elhelyezett fényforrások számának nincs minősítő szerepe, a magyarázatoknál gyakran monokromatikus, egy fényforrással kialakított fénypontokat említünk, a mondottak azonban több fényforrással kialakított fénypontokra értelemszerűen vonatkoznak és általános meghatározásokba ezért ezeket is beleértjük). A fénytájékoztató tábla gyakran mátrixszerűen elrendezett fénypontseregből áll, s a teljes tábla sokszor több fénypontmezőre van bontva. Azon belül gyakran fénycsoportonként mindenkor annyi elemi fénypontot fognak össze, amennyi az abban összefogott fényforrások üzemi állapotainak eseti kombinációja szerint egy-egy alfanumerikus karakter megjelenítését teszi lehetővé, fénypontonkénti szelektív vezérlés esetén tetszőleges álló-, illetve mozgókép jeleníthető meg. A fénytájékoztató táblával tehát csak akkor biztosítható kielégítő képminőség, ha a képpontok eredőjeként megjelenő képben az egyes fénypontok információja csak minimálisan torzított. A kép csak akkor minősül „látható”, „olvasható” képnek, ha a fényforrások) be-, illetve kikapcsolt állapotában (esetleg adott fényességi fokozat szerint) jelentkező felületi fényességek között a nagy a különbség, ha a fénymezőn a kigyújtott, illetve eloltott fényjelzők felületi fényessége között nagy a kontraszt. A kontraszthatást pl. csökkentheti vagy növelheti a külső háttér pillanatnyi fényességszintje (nappali, éjszakai, stb.) és ronthatja a kioltott fényjelző készüléken jelenlevő — külső térben levő fonások által előidézett - felületi fényesség (fantomhatás). Ha kevés a kívülről beeső fény (meg nem világított zárt tér, pl. mozi_ nézőtere, szabad tér holdfénymentes éjszakán stb.), akkor kielégítő képminőség igen kisteljesítményű forrásokkal is elérhető. De közvetlen napsugárzásnak kitett fényjelző készüléknél pl. nehéz a kielégítő kontraszt biztosítása. Kontrasztjavítás céljából már javasolták: — a fényforrások fényteljesítményének növelését, aminek határt szabnak a megvalósítási feltételek (méretek, melegedés) és anyagi korlátok (létesítési és karbantartási költségek növekedése, jelentősen növekvő energiafogyasztás), — változatlan fényteljesítmény jobb kihasználása céljából a fényforrások fényének irányszelektív terelését tükrök, lencsék, egyéb terelőszervek, pl. befoglaló csövek révén, — a fantomhatás csökkentésére árnyékoló testek alkalmazását, továbbá a burkolat és az esetleg alkalmazott árnyékoló testek külső felületének fénynyelő, illetve környezethez idomuló kiképzését (megfelelő színű bevonat stb.). A gyakorlatban a fény célszerű terelése és/vagy alkalmas felületű árnyékoló testek alkalmazása terjedt el, mert a gazdaságosság és az energiatakarékosság a teljesítménynövelésnek határt szab. Az ismert megoldások közös sajátossága azonban, hogy — az árnyékolás a hasznos teljesítmény jelentős részének elvesztését vonja maga után, ha a fantomhatást kielégítően kívánják meggátolni, — a fényterelés javítására irányuló újabb megoldásoknál is csak a fényforrás fényének egy része jut hasznos teljesítményként a kívánt térszögbe, s a terelő szerkezetek a fantomhatást önmagukban nem gátolják, annak csökkentése csak további árnyékoló intézkedésekkel érhető el, további jelentős fényteljesítményveszteség árán. Példaként említhető az 1.235.776 lajstromszámú NSZK közzétételi irat (1. megoldás) és az 523.560 lajstromszámú svájci szabadalmi leírás (2. megoldás). Mindként megoldás az irányszelektív fényterelés hatásfokának javítására irányul, mindkét megoldásnál a fénykilépő felület szóróhatású homloklemez, s a homloklemez által reflektált zavarófényt a leírt kiviteleknél semmilyen intézkedés nem csökkenti. Ugyanakkor a terelő mechanizmus hatásfoka is csak a megjavított típusok ismert korlátain belül javítható és a 2. megoldásnál a terelőmechanizmus viszonylag bonyolult szerkezetű, az egyes elemek közötti kölcsönös helyzetet több paraméter vonatkozásában is igen szoros tűrés szerint kell beállítani a nem kívánt teijedési irányok kizárására. Ez kihat a gyártástechnológiára, a szakképzett szerelői munkaigényre és csökkenti az optimális eredmény elérésének valószínűségét. A találmány szerinti terelő mechanizmus alapvetően különbözik az ismertektől: a kilépő felület nem szóró karakterisztikájú homloklemez, mégis lehetőség van a hasznos fény kiteijedt felületen való kibocsátására a fantomhatás egyidejű kiküszöbölése mellett a terelő és árnyékoló szervek következetes optikai összhangja révén, melynek köszönhetően a fényforrás fényteljesítménye gyakorlatilag maradéktalanul a kívánt kilépő felületre jut. Ennek szemléltetésére előbb vázlatosan bemutatjuk az ismert megoldásoknál alkalmazott egyes optikai rendszerek mechanizmusát, majd ismertetjük a találmány szerinti megoldást. Az 1. ábrán vázlatosan mutatott példakénti fényjelző készüléket elteijedten alkalmazzák közlekedési jelzőlámpákban üzemelő fényjelző készülékként. A 2 fényforrás (izzólámpa) fényét fényvető 1 test (paraboloid tükör) tereli a főszemlélési irányba, a közel párhuzamosan továbbhaladó fénysugarak útjában szóró karakterisztikájú 3’ üvegbúra van elrendezve, amely a 3’ üvegbúrához — közel párhuzamosan — érkezett sugarak egy részét a főirány tengelyére körszimmetrikusan szétszórja, így biztosítva a nagyobb szemlélési térszöget. A búrák felett emyőszerű árnyékoló 4 test van elrendezve, amely közvetlen napsugárzás ellen bizonyos - irányfüggő — árnyékolást eredményez. Míg a közlekedési lámpák rendeltetéséből folyóan ezek különböző változatainál és kivitéli alakjainál a fényjelző készülékek kialakítása alapvetően hasonló, addig a fénytájékoztató táblák sokféleségéből és egymástól teljesen független alkalmazásából folyóan a változatok és kiviteli alakok száma nemcsak jóval nagyobb, de ezen túlmenően a kialakítási ismérvek terén is jelentősek az eltérések. Mégis vannak általános közös jellemzők, s a taiál-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
