177884. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a di-O-on(n-hosszúszénláncú- alkil- vagy alkenil)-glicinek aminszármazékainak előállítására
15 177884 16 gyével végezzük. A terméket metanolban oldjuk. Az oldaton hidrogéngázt vezetünk át, majd csökkentett nyomású térben desztilláljuk, ami után a szilárd halmazállapotú desztillációs maradékot etilacetátból kikristályosítjuk. Ily módon 400 mg szilárd halmazállapotú, molekulánként V4 mól vizet tartalmazó l,2-di-0-(n-hexadecil)-3-0-(2-izopropil-amino-etil)-glicerin-hidrogénkloridot kapunk (kitermelés 23%). Az előállított vegyület 71—72 C° hőmérsékleten olvad. Mágneses magrezonanciaspektrum (CDC13), 8: 1,42 (dublett, J: 6 Hz, 6, —NHCH(C//3)2). Elemanalízis : számított: C: 72,02; H: 12,76; N: 2,10%; mért : C : 71,89 ; H : 12,34 ; N ; 2,09%. 12. példa Az 1,2-di-0-(n-hexadecil)-2-0-(4-amino-butil)--glicerin-hidrogén-klorid előállítása A) Az l,3-di-0-(n-hexadecil)-2-0-(3-hidroxi-propil)-glicerin előállítása 100 ml hexánban 10,82 g (18,6 mM)a 11. AJ példa szerinti eljárással előállított l,2-di-0-(n-hexadecil)-2-0- -allil-glicerint oldunk, az oldathoz 0 C° és 5 C° közötti hőmérsékleten 6,5 ml (68,5 mM) borán-metil-szulfid komplexet adunk. Az így kapott reakcióelegyet 3 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Ezután ismét 0 C° és 5 C° közötti hőmérsékletre hűtjük az elegyet, és cseppenként a nem reagált borán-metil-szulfid bontására 17,3 ml etanolt adunk hozzá. 13 ml 3N vizes nátrium-hidroxidoldatot adunk a reakcióelegyhez, majd 11 ml 30%-os vizes hidrogénperoxidot, ami után 16 órán át visszacsepegő hűtő alatt keverjük. Ezután lehűtjük és nátriumhidrogén-szulfitot tartalmazó jeges vízhez öntjük. Addig keverjük a jeges vizes oldatot, míg abban peroxid a keményítő-jodid vizsgálattal nem mutatható ki. Ezután 3 x 200 ml éterrel extraháljuk. Egyesítjük az éteres extraktumokat, 200 ml vízzel, majd 200 ml telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk. Ezután magnéziumszulfáttal vízmentesítjük, szűrjük, és csökkentett nyomáson desztilláljuk. A desztillációs maradékként kapott terméket szilikagél kromatográfiával, az eluálást benzol és etanol elegyével végezve tisztítjuk. Ily módon 5 g (kitermelés 45%) 29 C° olvadáspontú l,3-di-0-(n-hexadecil)-2-0-(3-hidroxi-propil)-gIicerint kapunk. Mágneses magrezonanciaspektrum (CDCI3), 8: 3,80 (triplett, J: 5 Hz, 2, —OCH2CH2C772OH) és 3,75 (triplett, J: 5 Hz, 2, —OCf72CH2OH). B) Az l,3-di-0-(n-hexadecil)-2-0-[3-(p-tozíIoxi)-propilj-glicerin előállítása 200 ml metilénkloridban 5,25 g (27,5 mM) p-toluol-szulfonil-kloridot és 10 ml piridint oldunk, az oldathoz 8,0 g (13,4 mM) l,3-di-0-(n-hexadecil)-2-0-(3-hidroxi-propil)-glicerint adunk 10 C° hőmérsékleten, majd 60 órán át szobahőmérsékleten keverjük a reakcióelegyet. Ezután 200 ml vizet adunk hozzá, elkülönítjük a metilénkloridos és a vizes fázist, az utóbbit 2x 150 ml metilénkloriddal extraháljuk. Egyesítjük a három metilénkloridos oldatot, 2 x 150 ml vízzel mossuk, magnéziumszulfáttal vízmentesítjük, szűrjük, és csökkentett nyomáson desztilláljuk. A desztillációs maradékként kapott tozilátot szilikagél kromatográfiával, az eluálást benzollal végezve tisztítjuk. Ily módon 3,0 g (kitermelés 30%) olajos termékként l,3-di-0-(n-hexadecil)-2-0-[3- (p-toziloxi)-propil]-glicerint kapunk. Az előállított vegyület kloroformos oldatban vizsgált infravörös abszorpciós spektrumában az 1130 és 1350 cm-1 hullámhosszakon figyelhető meg elnyelési maximum. Mágneses magrezonanciaspektrum (CDC13), 8; 7,53 (kvartett, 4, a fenilgyűrű protonjai), 4,15 (triplett, 2, —S03CH2CKjeH20—), 3,63 (triplett, 2, —-S03CH2CH,Cf720—), 3,42 (multiplett, 9, —OC H(CH2ÓCH2C 15H31)2), 2,45 (szingulett, 3, Ar-CHj), 1,90 (multiplett, 2, —S03CH2C772CH20—) és 0,90—1,50 (multiplett, 62, alifás protonok). C) Az l,3-di-0-(n-hexadecil)-2-0-(3-ciano-propil)-glicerin előállítása 50 ml N,N-dimetil-formamidban 0,5 g (10 mM) nátrium-cianidot oldunk, az oldathoz 3,0 g (4,0 mM) 1,3- -di-0-(n-hexadecil)-2-0-[3-(para-toziloxi)-propil]-glicerint adunk. 16 órán át 80 C° hőmérsékleten keverjük a reakcióelegyet, majd lehűtjük, 100 ml vízzel hígítjuk, és 3 x 100 ml éterrel extraháljuk. Egyesítjük az éteres extraktumokat, majd egymást követően 3 x 75 ml 1 n hidrogén-kloríd-oldattal, 3x75 ml telített vizes nátriumhidrogén-karbonát oldattal, 75 ml vízzel, végül 75 ml telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, majd magnézium-szulfáttal vízmentesítjük, szűrjük, és csökkentett nyomáson desztilláljuk. A desztillációs maradékként kapott gyantaszerű szilárd halmazállapotú terméket a következő lépésben további tisztítás nélkül használjuk. A termék súlya 2,0 g (kitermelés 83%), és kloroformos oldatban vizsgált infravörös abszorpciós spektrumában a 2250 cm-1 hullámhosszon figyelhető meg elnyelési maximum. D) Az l,3-di-0-(n-hexadecil)-2-0-(4-amino-butil)-glicerin-hidrogén-klorid előállítása 100 ml éterben 2,0 g (3,3 mM) l,3-di-0-(n-hexadecil)-2-0-(3-ciano-propil)-gIicerint oldunk, az oldathoz 800 mg (21 mM) lítium-alumínium-hidridet adunk. 60 órán át szobahőmérsékleten keverjük a reakcióelegyet. Ezután óvatosan vizet adunk hozzá a reakció megszakítására, ami után további 100 ml vízzel egészítjük ki. Egy órán át szobahőmérsékleten keverjük az elegyet, majd 3 X100 ml éterrel extraháljuk. Egyesítjük az éteres extraktumokat, 3 x 75 ml telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, magnézium-szulfáttal vízmentesítjük, szűrjük, és csökkentett nyomáson desztilláljuk. A desztillációs maradékként kapott olajos terméket szilikagél kromatográfiával, az eluálást benzol és etanol elegyével végezve tisztítjuk. A terméket etanolban oldjuk. Az oldaton hidrogén-klorid gázt vezetünk át, majd csökkentett nyomáson desztillálva desztillációs maradékként szilárd halmazállapotú terméket kapunk, amit etilacetátból kikristályosítunk. Ily módon 444 mg (kitermelés 21%) 61,5 C° és 63,5 C° közötti hőmérsékleten olvadó 1,3-di-0-(n-hexadecil)-2-0-(4-amino-butíl)*glicerin-hidrogénkloridot kapunk. Mágneses magrezonanciaspektrum (CDC13), 8: 3,67 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 8
