177884. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a di-O-on(n-hosszúszénláncú- alkil- vagy alkenil)-glicinek aminszármazékainak előállítására
25 177884 26 sítjük a benzolos extraktumokat, nátrium-szulfáttal vízmentesítjük, szűrjük, és csökkentett nyomáson desztilláljuk. A desztillációs maradékként kapott olajos terméket szilikagél kromatográfiával, az eluálást benzollal végezve tisztítjuk. Ily módon 2,0 g (kitermelés 40%) olajos terméket kapunk, amely azonos az l,2-di-0-(n -hexadecil)-3-0-(3-formil-benzil)-glicerinnel. Az előállított vegyület kloroformos oldatban vizsgált infravörös abszorpciós spektrumában az 1700 cm'1 hullámhosszon látszik elnyelési maximum. Mágneses magrezonanciaspektrum (CDC13), 8:10,1 (szingulett, 1, —ArCi/O). B) Az l,2-di-0-(n-hexadecil)-3-0-[3-(l,2-epoxi-etil)-benzilj-glicerin előállítása 117 ml dimetil-szulfoxidban 3,23 g ásványi olajjal készült 57%-os nátrium-hidrid diszperziót (67 mM) szuszpendálunk, majd nitrogénatmoszféra alatt 70 C° és 75 C° közötti hőmérsékleten addig melegítjük, míg a hidrogénfejlődés megszűnik (45 perc). Ezután 88 ml tetrahidrofuránt adunk az elegyhez, majd 0 C° és 5 C° közötti hőmérsékletre hűtjük. Ezt követően részletekben 13,67 g (67 mM) trimetil-szulfonium-jodidot, majd gyors ütemben 7,0 g (10,6 mM) 58 ml tetrahidrofuránban oldott l,2-di-0-(n-hexadecil)-3-0-(3-formil-benzil)-glicerint adunk hozzá. 16 órán át szobahőmérsékleten keverjük a reakcióelegyet, majd 200 ml vízhez öntjük, és 3 x 180 ml éterrel extraháljuk. Egyesítjük az éteres oldatokat, 2 x 100 ml vízzel, majd 100 ml telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, magnézium-szulfáttal vízmentesítjük, szűrjük, és csökkentett nyomáson desztilláljuk. Ily módon 7,0 g (kitermelés 98%) olajos terméket kapunk, amely elegendő tiszta ahhoz, hogy tisztítás nélkül felhasználhassuk a következő reakciólépésben. C) Az l,2-di-0-(n-hexadecil)-3-0-[3-(l-hidroxi-2- -terc-butil-amino-etil)-benzil]-glicerin-hidrogénklorid előállítása 30 ml tercier-butil-aminban 2,0 g (3,0 mM) 1,2-di-O-(n-hexadecil)-3-0-[3-(l,2-epoxi-etil)-benzil]-glicerint oldunk, majd saválló acélból készült edényben 9 órán át 100 C° hőmérsékleten végezzük a reakciót. Ezután lehűtjük a reakcióelegyet, a tercier-butil-amint csökkentett nyomáson desztillálva eltávolítjuk, a desztillációs maradékként kapott olajat szilikagél kromatográfiával, az eluálást benzol és etanol elegyével végezve tisztítjuk. A kapott oldatot hidrogén-klorid gázzal telítjük, majd csökkentett nyomáson az oldószert ledesztilláljuk. A szilárd terméket etilacetátból kikristályosítjuk, ami után 630 mg (kitermelés 27%), molekulánként egy mól vizet tartalmazó és 49 C° és 51 C° közötti hőmérsékleten olvadó l,2-di-0-(n-hexadecil)-3-0-[3-(l-hidroxi-2-terc-butil-amino-etil)-benzil]-glicerin-hidrogén-kloridot kapunk. Mágneses magrezonanciaspektrum (CDC13), 8: 1,47 (szingulett, 9, —C(C773)3). Elemanalízis : számított: C: 71,99; H: 11,83; N: 1,75%; mért: C: 71,86; H: 11,30; N: 1,69%. 41. példa Az l,3-di-0-(n-hexadecil)-2-0-[3-(l-hidroxi-2-terc--butil-amino-etil)-benzil]-glicerin-hidrogén-klorid előállítása A 40. A)—B) példákban megadottak szerint eljárva a 14. A) példa szerinti módon előállított l,3-di-0-(n-hexadecil)-2-0-(3-ciano-benzil)-glicerint 1,3-di-0-(n-hexadecil)-2-0-[3-(l ,2-epoxi-etil)-benzil]-glicerinné alakítjuk. Ezt az epoxi-származékot a 48.Cj példában megadottak szerint eljárva terc-butil-aminnal reagáltatjuk, ami után megkapjuk az l,3-di-0-(n-hexadecil)-2-0-[3-(l-hidroxi-2-terc-butil-amino-etil)-benzil]-glicerin-hidrogén-kloridot. Az így előállított szilárd halmazállapotú termék molekulánként egy molekula vizet tartalmaz. Olvadáspont: 43—45 C°. Elemanalízis : számított: C: 71,99; H: 11,83; N: 1,75%; mért: C: 72,06; H: 11,43; N: 1,71%. 42. példa Az l,2-di-0-(n-hexadecil)-3-0-[3-(l-hidroxi-2-izopropil-amino-etil)-benzil]-glicerin-hidrogén-klorid előállítása Az l,2-di-0-(n-hexadecil)-3-0-[3-(l-hidroxi-2-izopropo-amino-etil)-benzil]-glicerin-hidrogén-klorid előállítására a 40.C) példában megadottak szerint járunk el, azzal a különbséggel, hogy a tercier-butil-amin helyett izopropil-amint használunk. Az előállított vegyület molekulánként 3/4 molekula vizet tartalmaz. Olvadáspont: 53—55 C°. Elemanalízis : számított: C: 72,17; H: 11,79; N: 1,79%; mért: C: 72,11; H: 11,55; N: 1,92%. I. példa Az 1,3-di-0-(n-hexadecil)-2-0-(3-amino-propil)glicerin-hidrogén-klorid aktivitása in vivo mérve az EMC vírussal szemben Emulziót állítunk elő oly módon, hogy azonos menynyiségű 1,3-di-0-(n-hexadecil)-2-0-(3-amino-propil)-glicerin-hidrogén-kloridot, poliszorbát 80-at és glicerint olvasztunk fel, és keverünk össze, majd a keveréket erőteljes keverés közben forró vízben diszpergáljuk. Ezután 0,14 mól nátrium-klorid és 0,01 mól nátrium-foszfát, pH 7, végkoncentrációt állítunk be. A további hígításokat 0,14 mólos nátrium-kloridot és 0,01 mól nátriumfoszfátot tartalmazó 7 pH-jú puffer oldattal végezzük. 20—25 g testsúlyú nőstény albino egerekből 3 csoportot alakítunk ki, egy-egy csoportba 10 állatot osztunk. Az egyes csoportoknak 1,5, 5, ill. 15 mg/testsúlykilogramm hatóanyagot tartalmazó, 0,5 ml térfogatú készítményt adunk intraperitoneális injekcióban. A negyedik csoportba tartozó 10 egérnek nem adunk injekciót. 18—20 órával az injekció adagolása után mind a négy csoportba tartozó állatoknak enkefalomiokarditisz (EMC) vírust adagolunk 0,2 ml térfogatú szubkután injekcióval, amely az LD50-érték 20-szoros mennyiségét tar-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 13
