177857. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tetrazol-származékok előállítására
29 177857 30 vízzel készített oldatához. A keveréket 1 órán át keverjük, majd a kivált szilárd anyagot kiszűrjük, és etanolvíz keverékéből átkristályosítjuk. 65,0 g 5-ciano-2-hidroxi-propiofenont kapunk, amelynek olvadáspontja 130—132°. 119 g 4-ciano-fenolt és 140 g propionsav-anhidridet együtt 170°-on 90 percig melegítünk, miközben a reakcióedényt időnként enyhén mozgatjuk. A keveréket lehűtjük, és 1000 ml jeges vízbe öntjük, ekkor olaj válik ki. Az olajat elkülönítjük, ekkor megszilárdul. A terméket etanol-víz keverékéből átkristályosítva 95 g 4-ciano-fenilpropionátot kapunk, amelynek olvadáspontja 44—46°. 48. példa 88,9 g alumíniumklorid 500 ml diklórmetánnal készített szuszpenzióját keverés közben részletekben 40,7 g 4-etil-fenollal kezeljük. Ezután 15 perc alatt óvatosan 28,95 ml propionilkloridot (redesztillált) adunk a szuszpenzióhoz. A reakciókeveréket 24 órán át keverés közben visszafolyatással melegítjük, majd óvatosan 1000 g jég és 200 ml tömény sósav keverékébe öntjük, és 30 percig keverjük. A szerves fázist elkülönítjük, 3 x 100 ml vízzel mossuk, vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk, és bepároljuk. Barna olajat kapunk, amit desztillálunk, így 35,2 g 5-etiI-2-hidroxi-propiofenont kapunk, amelynek forráspontja 80—82°/0,5 Hgmm. 49. példa 54 g 4-metil-fenol és 77,5 g 4-klór-butirilklorid keverékét 250 ml xilolban feloldjuk. Az oldatot gyengén melegítjük, amíg kb. 130°-on élénk reakció lép fel. Amikor a reakció végbement, a keveréket kb. 40 percig visszafolyatással melegítjük, amíg a hidrogénklorid fejlődése megszűnik. A xilolt vákuumban eltávolítjuk, és a maradékot desztilláljuk. 101 g 4-metil-fenil-4-klór-butirátot kapunk amelynek forráspontja 116—118°/0,2 Hgmm 50. példa 90 ml 50 súly/térf.%-os vizes nátriumhidraxid-oldatot keverés közben 110°-on 20 percig 13,4 g 2-hidroxi-5-metil-(4-klór-butirofenonnal kezelünk, mialatt a reakciókeverék hőmérsékletét 140°-ra emeljük. A keverékhez még 45 ml 50 sú!y/térf.%-os vizes nátriumhidroxíd-oldatot adunk, és a reakciókeveréket keverés közben további 2 órán át 140°-on tartjuk. Ezután a reakciókeveréket lehűtjük, 450 ml vízzel hígítjuk, jégecettel kezelve megsavanyítjuk, és vízgőzdesztillációval ledesztilláljuk. Sárga olajat kapunk, amit 3 x 100 ml dietiléterrel extrahálunk. Az éteres extraktumokat vákuumban bepároljuk, és a 6,43 g maradékot megdörzsölve kristályosítjuk. A terméket 60—80° forráspontú petroléterből átkristályosítva 66—68° olvadásponttal kapjuk a ciklopropil-2- hidroxi-5-metil-fenil-ketont. 51. példa 7,0 g 4-bróm-2-metoxi-6-nitro-fenol, 2,12 g vízmentes káliumkarbonát és 3,63 g benzilklorid keverékét 70 ml száraz szulfolánban 24 órán át 90—95°-on keverjük. A keveréket 300 ml vízzel hígítjuk, és az így kapott olajat 3x50 ml dietiléterrel extraháljuk. Az egyesített éteres extraktumokat 2 x 50 ml 2 n vizes nátriumkarbonát-oldattal, majd 3x20 ml vízzel mossuk, vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk, és vákuumban bepároljuk. Szilárd anyagot kapunk, amit etanolból átkristályosítunk. A kitermelés 7,7 g 2-benziIoxi-5-bróm-3-metoxi-nitrobenzol, amelynek olvadáspontja 74—76°. Hasonló módon járunk el, de a kiindulási anyagként használt 4-bróm-2-metoxi-6-nitro-fenoI helyett a 2-metoxi-4-metil-6-nitro-fenol, illetve a 4-etil-2-metoxi-6- -nitro-fenol megfelelő mennyiségeit alkalmazzuk, és így állítjuk elő a következő vegyületeket : 2-benziloxi-3-metoxi-5-metiI-nitrobenzol, forráspont 173 —175°/0,4 Hgmm és 2-benziloxi-5-etil-3-metoxi-nitrobenzol, forráspont 184 —186°/0,1 Hgmm. 52. példa 10,0 g 2-hidroxi-5-metil-3-nitro-benzoesavat 50 ml abszolút etanolban feloldunk, és az oldatot lassan keverés közben 3,0 ml tömény kénsavval kezeljük. A keveréket 20 órán át visszafolyatással melegítjük, majd 250 ml vízbe öntjük. Az így kapott sárga szilárd terméket etanolból átkristályosítjuk. 7,5 g etil-2-hidroxi-5-metil-3- -nitro-benzoátot kapunk, amelynek olvadáspontja 97°. A fentiekhez hasonló módon járunk el, de az ctanol helyett vízmentes metanolt használunk, így mctiI-2- -hidroxi-5-metil-3-nitro-benzoátot állítunk elő, metanolból átkristályosítva olvadáspontja 145—147°. 53. példa 5,0 g metil-2-hidroxi-5-metiI-3-nitro-benzoátot 50 ml 33 súly/térf.%-os etanolos dimetilamin-oldatban feloldunk, és az oldatot zárt nyomásálló edényben 100°-on 20 órán át melegítjük. Ezután az oldószert vákuumban eltávolítjuk, a maradékot 50 ml 2 n sósavval eldörzsöljük, és vízzel mossuk. A terméket metanolból átkristályosítva 3,0 g N,N-dimetil-2-hidroxi-5-metil-3-nitro-benzamidot kapunk, amelynek olvadáspontja 160 — 162'. 54. példa A 18. példában leírtak szerint járunk el, de a kiindulási anyagként használt oxalilkloridot megfelelő mennyiségű tionilkloriddal helyettesítjük, így 1-benzil-lH-tetrazol-5-karbonilkloridot kapunk. 55. példa A 18. példában leírtak szerint járunk el, de a kiindulási anyagként használt kálium-l-benzil-lH-tetruzol-5- -karboxilát helyett a megfelelő mennyiségű kálium-2- -benzil-2H-tetrazol-5-karboxiIátot alkalmazzuk, és így 2-benzil-2H-tetrazol-5-karbonilkloridot állítunk elő. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 15
