177776. lajstromszámú szabadalom • Eljárás stabilizált granulátum előállítására takarmánykoncentrátumokból
3 177776 4 Az 1 264 227 sz. NSZK-beli szabadalmi leírásból ismert továbbá olyan eljárás, amely szerint — a niagnéziumoxid keserű ízének elfedésére — a magnéziumoxidrészecskéket zselatin, zsírok, szénhidrátok, keményítő, dextróz vagy ezek keverékének tömény oldatában diszpergálják és a kapott masszát az oldószer eltávolítására például meleg levegővel szárítják. Utána a részecskékre 50 °C körüli olvadáspontú hidrogénezett zsírt visznek fel. A kapott termék mintegy 80% magnéziumoxidot tartalmaz, részecskemérete 150—200 [xm. Itt tehát védőrétegként vízben jól oldódó, természetes eredetű, igen értékes tápanyagokat visznek fel, és ezt a réteget zsírral védik a nedvességgel szemben. Vízoldható polimerből védőréteget kialakítani természetesen nem lehet, mert a tápanyagok beoldódnának a polimer-oldatba. A hidrogénezett zsírból kialakított primer vagy szekunder védőréteg hátránya, hogy a hidrogénezett zsírok alacsony olvadáspontja miatt tároláskor nem nyújt kellő védelmet a termék Összecsomósodása ellen. A meleg hatására a részecskék összeragadnak. A hidrogénezett zsírok alacsony olvadáspontjának másik hátránya, hogy a szárítási hőmérséklet nem emelhető, így a szárítás igen időigényes. Éppen ez az oka annak, hogy a primer védőréteg kialakításakor tömény, többnyire telített oldatok alakjában viszik a szemcsékre a tápanyagokat. A találmány célja olyan eljárás kidolgozása, amellyel ömleszthető, a nedvességgel szemben védett, jól tárolható, a szervezetben maradéktalanul értékesülő, szabályozható méretű részecskékből álló granulátum állítható elő takarmányadaJék-koncentrátumokból. Azt találtuk,,hogy a fenti cél elérhető, ha polimerből, mégpedig celíulózészterből vagy poliviniíálkoholból oldatot képezünk, a poralakú takarmánykoncentrátumot ezzel az oldattal elkeverjük és a kapott diszperziót valamilyen apoláros olajban emulgeáljuk. Az emulzió folytonos fázisa azapoláros olaj, a polimer-oldatból és.a takarmánykoncentrátumból álló diszpeizió diszkrét cseppek alakjában helyezkedik el az olajban és képezi a diszperz fázist- A két fázis határfelületein, azaz az emnlgeált cseppek felületén adódó felületfeszültségi viszonyçk következtében a cseppek gömbalakot vesznek fel, így lehetővé válik gömbalakú vagy kvázigömbalakú szemcsék előállítása, ami a termék ömleszíhetősége szempontjából a legkedvezőbb részecskealak. A következő lépésben a kétfázisú rendszerből az oldószert eltávolítjuk, például levegő befúvásávál vagy csökkentett nyomáson végzett desztillálással. A takarmánykoncentrátum most már szilárd, a megkeményedett polimer-bevonattal védett részecskék alakjában van jelen az olajban. A terméket például szűréssel vagy centrifugálással elválasztjuk az olajtól, a hozzátapadó olajnyomok eltávolítására valamilyen szerves oldószerrel mossuk, majd szárítjuk. Azt találtuk továbbá, hogy az előállítani kívánt szemcseméretet a két fázis viszkozitásának beállításával szabályozhatjuk. Minél kisebb a diszperz fázis viszkozitása, annál kisebb emulziós cseppeket képez a rendszerben. Hasonlóképpen, minél nagyobb az olajos fázis (a folytonos fázis) viszkozitása, annál kisebb mérvű a benne emulgeált cseppek koaleszcenciája, azaz kisebb részecskék képződnek. Az olajos fázis viszkozitásának növelése érdekében ezért viasszerű anyagot oldhatunk az olajban, A viasszerű anyag itt csupán segédanyagként szerepel, a viszkozitás beállítását szolgálja, és nem kerül a végtermékbe. Az apoláros olaj szintén segédanyag, amely nem kerül a termékbe. Az olaj feladata, hogy a diszperzió cseppek gömbalakját segítse elő és' tartsa fenn, míg az oldószert nem távolítottuk el. A találmány tárgya tehát eljárás 15 um—1 mm szemcseméretű, gömb vagy kvázigömb szemcsealakú stabilizált granulátum előállítása takarmánykoncentrátumokból. Az eljárás során a poralakú takarmánykoncentrátumot valamilyen polimer oldatában diszpergáljuk és az oldószert később eltávolítjuk. A találmány szerinti eljárásra jellemző, hogy — a takarmánykoncentrátumot súlyára Vonatkoztatva 3—15% cellulózészter vagy polivinilalkohol oldatában diszpergáljuk, — a kapott diszperziót valamilyen poláris olajjal, amely adott esetben valamely viasszerű anyagot tartalmaz, összekeverjük, — a folytonos olajfázisból és az ebben cseppként elhelyezkedő — polimer-oldatot és takarmánykoncentrátumot tartalmazó — diszperz fázisból álló rendszerből á polimer oldószerét eltávolítjuk és — a takarmánykoncentrátum polimerrel stabilizált részecskéit az apoláros olajtól elválasztjuk, szerves oldószerrel mossuk, majd szárítjuk. Polimerként cellulózésztereket, előnyösen acetilcellulózt vagy acetilpropionilcellulózt, illetve polivinilalkoholt alkalmazunk. A legelőnyösebb polimer az 1,7— 2,5 szubsztitúciós fokú acetilcellulóz. A polimert a takarmánykoncentrátum súlyára vonatkoztatva 3—15% mennyiségben használjuk. Ebben a mennyiségben a polimer képes a beágyazott takarmánykoncentrátamt védeni a, nedvességgel szemben, ugyanakkor az alkalmazott mennyiség nem gátolja a takarmánykoncentrátum felszívódását az állatok gyomor-bél-traktusában. A találmány szerinti eljárásban olyan oldószert alkalmazunk, amelyben a polimer jól oldódik, amely a takarmánykoncentrátummal nem lép kölcsönhatási», továbbá az apoláris olajjal nem elegyedik. Előnyös az illékony oldószerek alkalmazása, mert ezek könnyen távolíthatók el a kétfázisú rendszerből. Előnyben részesítjük az acetont és a dioxánt, de használhatunk yizet is oldószerként, tekintettel arra, hogy az oldószert (a vizet) eltávolítjuk a rendszerből, amikor a részecskéket még olaj veszi körül. A víz eltávolítása után a részecskék megkeményedett polimer-burkolattal rendelkeznek. . Apoláros olajként például vazelinolajat vagy szilikonolajat (polisziloxán-olajat) alkalmazhatunk. Az olaj viszkozitásának növelésére hozzáadott viaszszerű anyag lehet például természetes méhviasz, paraffin vagy mintegy 40 °C és 60 °C között olvadó polietílén-viasz. _ A találmány szerinti eljárás foganatosításakor első lépésként a poralakú takarmánykoncentrátumot a polimer oldatában diszpergáljuk. A polimer-oldat és a takarmánykoncentrátum arányát úgy választjuk meg, hogy a kapott diszperzió hígfolyós állapotú legyen ,és cseppek képződhessenek. A takarmánykoncentrátum rendeltetésétől és felhasználási módjától függően választjuk meg a polimer mennyiségét. Haleledel adalékának szánt termék előnyösen 5—15 súly% polimert tartalmaz; ez a mennyiség lehetővé teszi, hogy a granulált takarmánykoncentrátum komponensei csak hosszabb, idő után oldódnak fel a vízben. _ A poíaíalku takarrhá^Voncenfrájmn fentiek ,$ze|to kapptt'diszpérzióját az apoláris ólajíoz adjuk;, olajként előnyösen legalább 30 jm/ín2 fetífleti feszültségű 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
