177765. lajstromszámú szabadalom • Akrilát alapú plasztiszol
5 177765 6 kielégíti a dietilénglikol, dibenzoát és a dipropilénglikoldibenzoát. További kitüntetett lágyító az acetiltributilcitrát. Ha metakril polimereket használunk, a lágyítókkal való összeférhetőség általában nő, de sok esetben 3,0 feletti viszkozitási szám mérhető, azaz a stabilitás nem kielégítő. A fent felsorolt lágyítókon kívül egy 15% n-butilmetakrilát, 85% metilmetakrilát kopolimer (átlagos részecskenagyság 100 pm) esetében dibutilftalát, diizobutilftalát és diamilftalát is alkalmazható. Ha azonban ezen polimerek részecskenagyságát 2 pm-re csökkentjük, a legtöbb említett lágyító esetében a viszkozitási szám 3,0 fölé nő. A trikrezilfoszfát és a dibenziltoluol azonban még mindig alkalmas lágyító marad. A hagyományos lágyítók, pl. a dioktilftalát, dinonilftalát és mások még magasabb komonomer-tartalmat igényelnek a kopolimerben megfelelő összeférhetőség elérésére. Egy 50 súlyrész butilmetakrilátból és 50 súlyrész metilmetakrilátból álló kopolimer esetében — amelynek átlagos részecskenagysága 50 [im a legtöbb fent felsorolt lágyító alkalmazása során nem érhető el megfelelő tárolási stabilitás még akkor sem, ha a szükséges összeférhetőség fennáll. Ilyen esetekben azonban alkalmas lágyító a dioktilftalát, dinonilftalát, didecilftalát, butilciklohexilftalát stb. így, ha a polimer komonomer-tartalma nő, a ftalátban az alifás csoportok arányosan hosszabbak lehetnek. 70% butilmetakrilát komonomer-tartalom mellett nagyon durva szemcséjű részecskékre van szükség, a ftalátok azonban nem használhatók, erősen korlátozott tárolási stabilitásuk miatt. Megfelelők maradnak ekkor is az olyan lágyítók, mint a trietilhexilmelli tát. Sok lágyító, amely jó tárolási stabilitású ugyan, de kevéssé összeférhető a konkrét polimerrel és ezért önmagában nem alkalmas a plasztiszól-képzéshez, bizonyos esetekben ún. kitöltőanyagként használható a fő lágyító kb. max. 25%-ának helyettesítésére. Ezek a kitöltőanyagok közelebbről azokat a lágyítókat foglalják magukban, amelyek önmagukban csak magas monomertartalom esetében kompatíbilisek. Végül alkalmazhatók ún. polimer lágyítók is, ha összeférhetők a használt konkrét akril polimerrel. Ilyen összefüggésben a plasztiszól viszkozitása lényegében a polimer lágyító viszkozitástól függ, amely mindig jóval magasabb, mint a monomer lágyítóé. Ha különböző lágyítók alkalmazhatók egy plasztiszól előállítására egy konkrét akril polimerből vagy kopolimerből kiindulva, a választás végső soron a plasztiszól végfelhasználásától fog függni. így a polimetakrilát előnyösen alkalmazható acetil-tributílcitráttal együtt élelmiszeripari alkalmazási területeken (tartályok tömítéseként), míg más műszakilag megfelelő lágyítók nem lennének alkalmasak erre a célra. Az akril polimereken és lágyítókon kívül a találmány szerinti plasztiszólok max. 700, előnyösen max. 400 súlyrész inert töltőanyagot tartalmazhatnak 100 súlyrész Polimerre vonatkoztatva. A töltőanyagok főként a viszkozitás növelésére, valamint a kopásállóság javítására szolgálnak. Egyúttal költség-megtakarítást is tesznek tehetővé. Megfelelő töltőanyagok a kréták, amelyek pl, őrölt, kicsapott vagy bevonatos formában adagolhatok, továbbá a kaolin, nagy diszperzitású szilíciumoxid, taltoú, bentonit, üvegpor, homok, alumíniumoxíd és -tadroxid, antimontrioxid, titándioxid, aktív szén, fémszappanok — pl. cink- vagy kalciumsztearát—, festékek, pigmentek és korróziógátlók ugyancsak bevihetők a plasztiszólokba. A plasztiszólok továbbá tartalmazhatnak szokásos adalékanyagokat, pl. viszkozitás-szabályozókat, így emulgeátorokat és szilikonokat, továbbá oxidáció, hő és fény ellen stabilizáló anyagokat, ezenkívül epoxid lágyítókat. Habképző ágensek, pl. azovegyületek is adagolhatok, amelyek a gélképződés közben elbomlanak és habosított plasztigél keletkezéséhez vezetnek. Végül különösen fontos annak biztosítása, hogy a találmány szerinti plasztiszólok tapadásának — a kezelendő konkrét szubsztrátumhoz, pl. (zsírozott, zsírmentesített, foszfatizált, alapozott) acélhoz, alumíniumhoz, textíliához, papírhoz stb. — elősegítése érdekében megfelelő adhéziót elősegítő anyagokat használjunk — ilyen pl. a trietilénglikol-dimetakrilát, trimetilol-trimetakrilát — peroxidokkal kombinálva, amelyek elbomlanak a gélesedési hőmérsékleten és megindítják a ragasztóanyag gyökös polimerizációját. Ugyancsak megfelelők a cseppfolyós vagy szilárd fenol vagy rezorcin gyanták, amelyek formaldehid-tartalma alacsony. Használhatók epoxigyanták is hőreaktív keményítőkkel, pl. acetoguanaminnal vagy diciándiamiddal, valamint az aininoszilánok. Az adhéziót elősegítő anyag-tartalom 100 súlyrész polimerre számítva 0,1—50, előnyösen 1—5 súlyrész lehet. Az adhézió javítható oly módon is, hogy kismennyiségű (a polimerre és/vagy a kopolimerre vonatkoztatva) szabad funkciós csoportokat tartalmazó akrilát vagy metakrilát monomert vagy egy vagy több, a gyűrűben legalább 1 nirogénatomot tartalmazó heterociklusos csoporttal rendelkező kopolimerizálható monomert kopolimerizálunk az akril vagy metakril polimerrel. Ezeknek a komonomereknek a mennyisége általában max. 3 súly%. Különösen alkalmasak a szabad karboxil-, hidroxil-, epoxi- vagy aminocsoportokat tartalmazó akrilát és/vagy metakrilát monomerek. így közelebbről használhatunk szabad akrilsavat, vagy metakrilsavat, ill. ezek rövidszénláncú alifás oxi-, epoxi- vagy aminoalkoholokkal képezett észtereit. Kiváló adhéziós tulajdonságokat kapunk, ha a polimer monomerjeit bizonyos típusú kismennyíségű heterociklusos vegyületekkel, elsősorban N-vinil-imidazoIlal kopolimerizáljuk. A heterociklusos vegyület mennyisége előnyösen kb. 0,1—3% (súly%), előnyösen 0,2—3 súly% (a polimer és/vagy a polimerizálandó monomer, ill. monomerek súlyára vonatkoztatva), mivel kitűnő eredményeket értünk el az ebbe a tartományba eső mennyiségekkel. Előnyösen azonban ez a mennyiség növelhető, pl. 5%ra, különleges esetekben pedig 10%-ra is. A plasztiszólok adhéziós tulajdonságai tovább javíthatók keresztkötést kialakító ágensek hozzáadásával, amelyek a kopolimerizált monomer heterociklusos csoportjával reagálnak. Alkalmasnak találtuk az epoxigyantákat. A kereskedelmi epoxigyantákon kívül alkalmazhatunk egy olyan polimert is, amelyet a találmány szerint kismennyiségfi, epoxicsoportokat tartalmazó akrilát és/vagy metakrilát monomerrel kopolimerizállunk. Alkalmasnak bizonyultak továbbá a több-bázisú karbonsavak, pl. a benzol-trikarbonsav, adipinsav, maleinsav és ítakonsav; ezek a ragasztó tulajdonságok további javulását eredményezik. A találmány szerint a plasztiszólok előállítása végre-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
