177737. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés hosszúkás fémlemezből szalagtekercsek kialakítására
15 177737 16 nek —, a szögirányú elhelyezésnek az a hatása, hogy a rombusz alakzat lesarkítást szenved. Ez a lesarkítás a 123 körkések egymáshoz képest szögbeni eltolásának függvényében elöl vagy hátul jöhet létre. Egy ilyen viszonylagos szögeltérést egy tetszőleges, ill. szokásos vezérlő szerkezet útján alakíthatunk ki, amely lehetővé teszi, hogy a két, együttesen forgómozgást végző, egymással szemben futó 124 nyomóhenger közötti szögeltérést létrehozó mozgás jöjjön létre. A két 123 körkést egymáshoz képest szögeltolással egymáshoz közeledve vagy egymástól távolodva vezethetjük meg, hogy ezáltal különböző alakú összeköttetéseket alakítsunk ki az egymással szomszédos 140 és 140a leánytekercsek peremei között. Tapasztalatunk alapján, amennyiben egy adott lemezminőség feldolgozása során szükségessé válik, hogy nagyobb szilárdságú összeköttetéseket hozzunk létre a 140 és 140a leánytekercsek között, ez is megoldható. A találmány szerinti megoldás egyik jellemzője, hogy a 140 és 140a leánytekercsek közötti összeköttetés vastagságát változtathatóan állíthatjuk be. A 140 és 140a leánytekercsek közötti összekötéseket és az összekötések gyakoriságát például úgy állíthatjuk be, hogy a 123 körkések beállításától függően az egyes összeköttetések vastagsága nagyobb vagy kisebb, és/vagy hogy az összekötések számának gyakorisága tetszőleges léptetős hajtómű útján szabályozhatóan állítható be. A 3. ábrán látható berendezés esetében a 35 nyomóhenger egy hozzá hasonló másik hengerrel közvetlenül a 32 szalagok alatt helyezhető el. Ha a 35 nyomóhengert alkalmazzuk, belátható, hogy a feltekercselő 36 tüskére tekercselt tekercs alakja a 141 főtekercs alakjához hasonlóvá válik. Nyomóhengerként például olyan, a 13. ábrán látható 124 vagy 35 nyomóhengert alkalmazhatunk, amelyek lényegében illeszkedő betéttárcsák alakjában vannak kialakítva. Alkalmazhatunk ehhez hasonló más elemeket is, amelyeket az ábrán nem ábrázoltunk. A 124 vagy 35 nyomóhengerek közötti távolság a 32 szalagokká vágandó lemezanyag vastagságának felel meg, vagy pedig ennél a vastagsági méretnél kissé kisebb távolságra állítandó be. A 123 körkéseket ez esetben úgy állítjuk be, hogy azok folyamatos vágást végezzenek. Kitűnt, hogy adott előfeltételek mellett a 123 körkések vágásai a kések kialakításától függően úgy működnek, hogy a kések a 124 vagy a 35 nyomóhengerek alatt lengőmozgást végeznek, ekkor a körkések által végzett vágások egymással ismét összekötődnek, minek következtében „nem periodikus” összekötés hozható létre. A találmány szerinti szerkezet egyik kiviteli változatánál, amelyet a 13. és 14. ábrán ábrázoltunk, 0,0127 cm vastagságú lágy rézlemezt vágtunk fel, majd azt a 124 hengeren vezettük át. Az ábrán nem ábrázolt 0,010 cm vastagságú betétlemez a vágott részeket egymástól távol tartotta. Ily módon egy 0,025 cm-es, azaz 20%-os névleges méretcsökkenés jött létre. A tényleges csökkenést azonban a lemezvastagság növekedésének függvényében nagyon nehéz szemmel követni, és ezt nem is tartjuk lényegesnek. A hengerlési folyamat során a vágott részeket összefűzzük, vagy ismét összekötjük. Az összekötés a vágási irányban szilárdabbnak látszik, mint a vágás irányára haránt irányú vágás esetén. Az ismételt összekötést természetesen nem értelmezzük teljes kötésnek, amely például adott esetben nyomóhegesztés vagy pedig ahhoz hasonló más eljárás lehet, például csorbult szélek mechanikus egymásba illesztésének eredményeként létrejött összeköttetés vagy hasonló megoldás, aholis a csorbult részek a vágási folyamat során alakultak ki. A 12. ábrán vázlatosan szemléltettük a csorbult részeket, kis görbe vonalak alakjában a horony felső és alsó végein. A 12. ábra vázlatosan ábrázolja egy lemez vázlatos keresztmetszetét, amelyet a fentiek szerint elmondott módon nem periodikusan kapcsoltunk össze, habár ha a csorbult részek egy része valamennyi közbenső összeköttetés mentén jelen van, azok más részeken is jelen vannak a közbenső felületi részeken a vágás következtében. Az is lehetséges, hogy a csorbult részek az összekötött részek közötti közbülső felületek külső peremein jelennek meg, ahogy azt az ábrán ábrázoltuk. Ez a művelet lépcsősen alakul ki, mert a betéttárcsák a vágási folyamat közben nem változtathatók. A 140 és 140a leánytekercsek közötti közbenső összeköttetések, például a 140 leány tekercsek között egyaránt szétválaszthatok akár letekercselés, vagy pedig az öszszes összeköttetések egyidejű letörése útján. A 13. és a 14. ábrákon ábrázolt berendezés esetén a 140 és 140a leány tekercsek szétválasztását a letekercselés folyamán oly módon végezzük, hogy a 125 feltekercselő tüske, az azon elhelyezett 141 főtekerccsel együtt a feltekercselő munkahely 125 tüskéjéről levehető, az hosszanti irányban megfordítható, és az eredeti, fel nem vágott 121 anyatekercs letekercselhető munkahelyén lévő tüskére helyezhető fel. Ha az eredeti 121 anyatekercs szélei nem voltak megmunkálva, akkor egyetlen szélső helyzetű 140 vagy 140a leány tekercset egy ék alakú 137 ujj útján vezetünk meg, amely ujj egy 135 csúszóelemre támaszkodik (lásd 15. ábra) és amelyet egy, a 13. és 15. ábrákon látható 136 rés rögzít. A tekercset egy tetszőleges vezetőszerven, például egy nyomóhengeren át vezethetjük meg. Ebben az esetben a 130 kések ugyancsak meneszthetők. A 140 leánytekercs elülső végeit lefelé, a 141 főtekercs irányában ütköztetjük, annak megakadályozására, hogy azok lengő mozgást végezhessenek, vagy egymásra tekercselődjenek, azaz egymást akadályozva tekercselődjenek. Az ék alakú 134 ujjnak befelé néző oldala a legvékonyabb kell hogy legyen, kifelé néző oldala viszont vastagabb méretű, amint azt a 15. ábrán látható 134 ujj talprészének kónikus toldata mutatja, mert ezáltal biztosítható jó emelő és felhasító hatás. Ha a letekercselendő szalagot húzásnak vetjük alá, a letekercselést akár kézzel is végezhetjük. Ha a 140 és 140a leánytekercs letekercselődött, akkor a 135 csúszóelem lehetővé teszi, hogy a 134 ujj a kisebbé vált tekercs kerületet kövesse. A 141 főtekercsnek kis húzóellenállása van, így nem tud megszaladni. A letekercselendő szalag a 141 főtekercsről könnyen és tisztán törik le. Ezt követően a 140 és 140a leánytekercsek hasonló módon úgy tekercselhetek le, hogy a kerettartó, amely a 136 résben van kialakítva, oldalirányban a 140 és 140a leánytekercs szélességi méretével azonos mértékben tolódik el, hogy ezáltal a 134 ujj oldalsó helyzetének illeszkedését lehetővé tegye. A tartóelemet a beállított helyzetben a fix kereten az ábrán nem ábrázolt rögzítő elemek tartják. Amint már említettük, a feltekercselési művelet során a szalagok kényszerű összekötését — amelyet a találmány szerinti módon oldunk meg — a 140, 140a leánytekercsek közötti sík közbenső felülete biztosítja, függetlenül a lemezanyag elkerülhetetlen görbületeitől és a vágás által létrehozott 140 és 140a leánytekercsektől. A 16. és 17. ábrák vázlatosan szemléltetik azt az esetet, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 8
