177737. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés hosszúkás fémlemezből szalagtekercsek kialakítására
3 177737 4 lógiát jelent, mint a tekercseket egyenként letekercselni és külön-külön kezelni. A hagyományos technológiához képest rendkívül nagy előnyt jelent, hogy az egyes letört tekercseket a már rendelkezésre álló készülékekkel, például daruval vagy emelőtargoncával egyenként szállíthatjuk a feldolgozás helyére vagy a raktárba. A találmány egy másik kiviteli változata szerint a lemezen végzett részbeni vágási művelet befejezését a tekercselő hengerre történő első feltekercselés folyamán is végezhetjük. Ezen kiviteli változat esetében a szalagoknak az anyatekercsről való végső leválasztását az első tekercselő henger közvetlen közelében levő dobon való áthaladáskor végezzük. A találmány ezen kiviteli alakja szerint az anyatekercsekről való leválasztás műveletét a második dob kezdetének közvetlen közelében végezzük. Ezzel lehetővé tesszük, hogy az egymással összekötött lemezek első tekercsmenete a szétválasztott leánytekercsek részére köpenyt alkosson. Függetlenül attól, hogy az anyatekercsek végső leválasztását a feltekercselő hengeren végezzük, vagy egy későbbi lépés folyamán, a végső szétválasztó szerkezet viszonylag egyszerű kivitelű. Egy hagyományos hasító-maró gépen egymással szemben elhelyezkedő forgókéseket alkalmazunk, amelyek a vágott tekercsek egymással szomszédos peremeit a lemez síkjával merőleges irányban hajlítják el. Találmányunk esetében ez a rövid idejű irányeltérés a hosszirányú tengely mentén csak olyan helyeken jöhet létre, ahol a lemezt teljesen átvágtuk, azonban az egymással összekötött szalagok egymással szomszédos szélei egymáshoz képest a hossztengely irányában adott szöggel elmozdíthatok, ahol a felszabdalás nem volt tökéletes. Ez az eltolódás mindaddig megmarad, amíg az egymással szomszédos szalagokat szét nem választják, hacsak a szalagokat a közös sík irányába lefelé nem hajlítják vagy ütik oly módon, hogy közben a szétvágott szalagszélek össze vannak kötve egymással. Ilyen esetben vágószerszámot alkalmazhatunk a szalagok szétválasztására. A szalagok egymással szomszédos peremeit az eltolt pillanatnyi helyzetből akkor állíthatjuk vissza a találmány szerinti módon, amikor a lemezt teljesen szétvágjuk, majd a vágás után a szalagokat egymás mellé helyezve gyengén egymáshoz rögzítjük. Ha a részbeni vágás után vagy a szalagok utólagos összekötése után az összeköttetés túl vékony, akkor profilhajlító rudat vagy pedig egy feszítőrudat alkalmazunk, amelyet az egymással összekötött szalagok homlokoldalain helyezünk el — ha szükséges, egy végtelenített szalaggal vagy szíjjal a rúd és a szalag homlokoldala között —, hogy ezáltal a szalag karcolódását vagy más károsodását megakadályozhassuk. Az egymás mellett elhelyezett szalagok között még megmaradt kötéseket úgy törjük le, hogy a szalag széleit a közös sík irányában törjük le, vagy pedig a közös sík irányából felfelé hajlítjuk. Az említett célból vágószerszámot is alkalmazhatunk, amellyel a szalagokat egymástól elválasztjuk, tetszőlegesen akár a felvágott lemez újratekercselését megelőzően, vagy pedig a végső letekercselés alkalmával. A leánytekercseket, amelyeket a részbeni felszabdalással alakítottunk ki, akár együttesen, vagy külön-külön is letörhetjük. Természetesen más elválasztó szerszámokat is alkalmazhatunk, beleértve (de nem kizárólagosan) az éles forgókéseket, amelyek az egymással szomszédos szalagok közötti összeköttetést akkor vágják el, amikor a szalagokat a részleges vágást követően feltekercseljük, vagy pedig valamikor, későbbi időben, a szalagok felhasználásakor a letekercselés megkezdését követően. A későbbiekben fogjuk megvilágítani, hogy adott esetben a szalagok közötti vágások kiegészítésére szolgáló szerszám alkalmazására nem mindig van szükség. Ha az ilyen részbeni vágás egymással összekötött szalagok létrejöttét eredményezi, amelyek egymással összekötött olyan peremrészekkel rendelkeznek, amelyek az egyik irányban a szalagok síkjához képest megközelítően haránt irányban vannak egymáshoz képest eltolva, akkor a lemezek között megmaradó összekötőrészek — az újratekercselési feszültség hatása következtében — felszakíthatók, amennyiben a lemezek a feltekercselő szerkezet tekercselőmagján szorosan tekercselődnek fel. A részleges felvágás, vagy egy ezzel egyenértékű művelet olyan összeköttetést hozhat létre, amely önmagában annyi ideig marad fenn, amíg az egymással összekötött szalagok (a feltekercselésnél) a feltekercselő tüske köré hajlítva nem helyezkednek el, és a törés a feltekercseléssel járó hajlítás következtében a a hajlítás helyén jön létre. Az is lehetséges, hogy a szalagok közötti összeköttetés a feltekercselő tüske köré hajlított tekercsnél csak az egyik szalag visszahajlításakor enged utána (például az egymással összekötött szalagok közül csak az egyik szalag tekercselhető le, míg a többi szalag feltekercselt állapotban marad). A szalagok közötti összekötés a feltekercselés során megengedhető vagy nem megengedhető tekercselési ellenállást hozhat létre. A tekercsek között a feltekercselés során a tekercs síkjától való elhajlítás hatására olyan feszítőerők léphetnek fel, amelyek következtében az egymással összekötött szalagok a feszítőerőnek ellenállnak vagy esetleg annak hatására utánaengednek — az összekötések széttörnek. Az említett hajlító és feltekercselési erőhatások kombinációjaként olyan feszítőerők hozhatók létre, amelyeknek hatására a letekercseléskor a letekercselési szalagszakaszt a letekercselő pályán húzóhatásnak tesszük ki. Ennek a pályának olyan vektoriális komponense van, amely vagy a tekercs tengelyével párhuzamos irányú, vagy pedig ez a vektor egyszerűen a tekercs tengelyét a horizontális irányból a vertikális irányba, vagy pedig fordítva, a vertikális helyzetbe billenti át, és ezáltal a tekercs önsúlya húzóerőt hoz létre. A leánytekercseket az anyatekercsről akár egyidejűleg, akár egyenként is letördelhetjük, anélkül, hogy erre a célra különleges szerszámokat alkalmaznánk. A leánytekercseket egyszerű ütéssel jVagy nyomással választhatjuk le, például úgy, hogy egy s kra, vagy egy lépcsős felületre ejtjük, ill. nyomjuk, vagypedig ha azokat szemben (frontálisan) vagy ferdén egy villástargonca villájával vagy esetleg daruval, vagy más hasonló szerkezettel ütköztetjük, ill. ezekkel leejtjük. A tekercseknek nehezebb súlyú részei viszonylag törékenyebb és/vagy gyengített Összeköttetésekkel rendelkeznek, amelyek egyszerűen, nyíróerők fellépése következtében leválasztják a leánytekercseket, ha a tartószerkezetet például rúddal vagy hasonló szerszámmal ütjük vagy feszítjük. A részleges vágási művelet vagy az ezzel egyenértékű Összekötési művelet folyamán a vágások alakja a találmány keretei között különbözőképpen alakítható ki. A vágókések éleit például kissé lapított részekkel készíthetjük, amelyek a vágókés külső felületén a perem mentén például köszörüléssel alakíthatók ki, minek követ5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
