177718. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hidantoin-származékok előállítására
7 177718 8 kenteit nyomáson való lepárlással eltávolítjuk és végül akeletkező maradékot etanolból ezt követően átkristályosítjuk. Ily módon 2,93 g (93%) tiszta 6-fluor-4-kromanont kapunk. Op. 114—116 C°. Analízis: C9H7FO2.0,25 H20 képletre: számított: C 63,34; H 4,43%, talált: C 63,24; H 4,15%. B előállításmód 397 g (2,39 mól) (A előállításmód szerint készített) 6-fluor-4-kromanon, 233 g (3,58 mól) káliumcianid és 917 g (9,56 mól) porított ammóniumkarbonát 3000 ml 50%-os vizes etanollal készített elegyét körülbelül 63 óra hosszat 65 C°-on melegítjük. A reakcióelegyet ezután szobahőmérsékletre (körülbelül 25 C°-ra) hűtjük, 2000 ml vízzel hígítjuk és utána 6 n hidrogénklorid-oldattal megsavanyítjuk. A kapott halványsárga kristályos anyagot ezután leszívatással összegyűjtjük, vízzel jól átmossuk és utána 2 n vizes nátriumhidroxidoldatban oldjuk. Az oldatot 1000—1000 ml etilacetáttal háromszor extraháljuk, utána a bázikus, vizes fázist 6 n hidrogénkloridoldattal megsavanyítjuk, majd ismét vízzel mossuk és állandó súlyig levegőn szárítjuk, majd forró metanolból (a 9 literes kezdeti térfogatot 5 literre csökkentjük) átkristályosítjuk. Ily módon tiszta dl-6-fluor-spiro-[kroman-4,4'-imidazolidin]-2',5'-diont kapunk 276 g (44%) mennyiségben, amelynek az olvadáspontja 239—241 C°. A szűrletből kapott 82 g kristályos anyag a termelést 64%-ra növeli. C előállításmód A B előállításmódban leírt módszert megismételjük azzal az eltéréssel, hogy 191 g (1,05 mól) 6-fluor-tiokroman-4-ont [Chemical Abstracts, Vol. 70, p. 47335x (1969)], 102 g (1,57 mól) káliumcianidot és 391 g (4,08 mól) porított ammóniumkarbonátot 1000 ml 50%-os vizes etanolban reagáltatunk egymással 65 C°-on (olajfürdőt használunk melegítésre) körülbelül 66 óra hosszat. A reakcióelegyet ezután 1500 ml vízbe öntjük és 15 percig forraljuk annak érdekében, hogy a felesleges ammóniumkarbonátot elbontsuk. Az elegyet szobahőmérsékletre hűtjük, utána tömény sósavval megsavanyítjuk és utána a őelőállításmód szerint feldolgozzuk az elegyet. Ily módon végül 224 g (85%) tiszta dl-6'-fluor-spiro-[imidazolidin-4,4'-tiokroman]-2,5-diont kapunk, amelynek az olvadáspontja 200—202 C° anélkül, hogy átkristályosításra szükség lenne. 1. példa 120 g (0,508 mól) dl-6-fluor-spiro-[kroman-4,4'-imidazolidin]-2',5'-dion (op.=239—241 C°) és 237 g (0,508 mól) 1-brucin-tetrahidrát 1,8 liter forró etanollal készített oldatát lassú ütemben hűlni hagyjuk és a képződött kristályokat (A) ezt követően leszívatással elkülönítjük, majd a kapott szűrletet (B) félretesszük. Az (A) kristályokat, amelyeket a d-6-fluor-spiro-[kroman-4,4'-imidazolidin]-2',5'-dion-l-brucin-sója alkot, etanolként elkülönítjük, az olvadáspont etanolból való átkristályosítás után 114—118 C° (bomlik). Analízis C,iH9FN203.C23H26N204.C2H5OH képletre: számított: C 63,88; H 6,12? N 8,28%, talált: C 63,60; H 6,07; N 8,22%. Az (A) kristályokat 1,5 liter etanolból ismét átkristályosítjuk, majd a diasztereoizomert 1,0 liter etilacetáttal és 1,0 liter 1 n vizes hidrogénklorid-oldattal kezeljük. Az elkülönített szerves réteget ezután magnéziumszulfát felett szárítjuk, szűrjük és ezt követően vákuumban betöményítjük. A kapott szilárd maradékot 1,0 liter etanolból kikristályosítjuk és így 45 g nyersterméket kapunk, amely a 6-fluor-spiro-[kroman-4,4'-imidazolidin]-2',5'-dion jobbraforgató izomerje. A nyersterméket 300 ml etanolból átkristályosítjuk és így 37 g (62%) tiszta d-6- -fluor-spiro-[kroman-4,4'-imidazolidin]-2',5 '-diont kapunk. Op. 241—243 C°. MÍf= +54,0° (c= 1 metanolban). Analízis CnH9FN203 képletre: számított: C 55,93; H 3,84; N 11,86%, talált: C 55,59; H 3,88; N 11,52%. A félretett (B) szűrletet 75 ml 10%-os vizes hidrogénklorid-oldattal kezeljük és a kivált kristályokat ezt követően szokásos módon összegyűjtjük és így az 1-6- -fluor-spiro-[kroman-4,4'-imidazolidin]-2',5'-dion-l-brucin-sót különítjük el monohidroklorid-dihidrát alakjában. Op. 172—174 Cc. Analízis C11H9NN203.C23H2604.HC1.2H20 képletre: számított: C 58,07; H 5,73; N 7,97%, talált C 58,05; H 5,79; N 7,98%. Ezt a diasztereoizomert (op.= 172—174 C°) ezután 1,0 liter etilacetáttal és 600 ml 10%-os vizes kénsavoldattal kezeljük, majd a keletkező szerves réteget utána elkülönítjük, vízmentes magnéziumszulfát felett szárítjuk, szűrjük és ezt követően vákuumban betöményítjük, így 41 g nyers 1-ízomert kapunk. A nyers izomert 400 ml etanolból átkristályosítjuk és így 34 g (52%) tiszta 1-6- -fluor-spiro-[kroman-4,4'-imidazolidin]-2',5 '-diont kapunk. Op. 241—243 C°. Md°=~54,8° (c=l metanolban). Analízis CuH9FN203 képletre: számított: C 55,93; H 3,84; N 11,86%, talált: C 55,59; H 3,89; N 11,80%. 2. példa 2,52 g (0,01 mól) dl-6'-fluor-spiro-[imidazolidin-4,4'-tiokroman]-2,5-diont (op.=200—202 C°) és 4,3 g (0,01 mól) 1-brucin-dihidrátot feloldunk 125 ml forró etanolban és az oldatot lassan hűlni hagyjuk. A kivált (A) kristályokat ezt követően leszívatással elkülönítjük és a kapott (B) szűrletet félre tesszük. Az (A) kristályokat ezután 100—100 ml etanolból kétszer átkristályosítjuk, ily módon 2,1 g d-6'-fhior-spiro-[imidazolidin-4,4'-tiokroman]-2,5-dion-l-brucin-sót kapunk tiszta termékként etanolát alakjában. Op. 147—149 C°. Analízis CnH9FN202S.C23H26N204.C2H50H képletre: számított: C 62,40; H 5,97; N 8,09%, talált: C 62,22; H6,23; N 8,06%. Az (A) kristályokat ezután 100 ml etilacetáttal és 200 ml 3 n vizes hidrogénklorid-oldattal együtt rázzuk annak érdekében, hogy a diasztereoizomert a megfelelő optikailag aktív hidantoinná alakítsuk. Az ily módon kapott szerves réteget elkülönítés után vízmentes magnéziumszulfát felett szárítjuk és szűrjük, majd a szűrletet ezt követően vákuumban betöményítjük. A maradékot 20 ml etanolból átkristályosítjuk és így 230 mg (18%) tiszta d-6 '-fluor-spiro-[imidazolidin-4,4'-tiokroman]-2,5- -diont kapunk. Op. 224—226 C°. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
