177691. lajstromszámú szabadalom • 3-Helyzetben szubsztituált benzo-tiazolin-2-on származékokat tartalmazó, növényi növekedést szanályozó készítmények

3

177691

4

vegyülettől, hanem az elérni kívánt módosító hatástól, a kezelendő növény fajtájától és fejlettségi állapotától, a növény talajától, valamint attól is függ, hogy állandó vagy átmeneti hatást kívánunk-e biztosítani.

Ismert, hogy egyes benzo-tiazil-vegyületek herbicid hatással rendelkeznek. A 3 069 429 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás 4-halogén-2-oxo-benzo-tiazolin-3-il-ecetsav-származékokat ismertet, amelyek növények kipusztítására használhatók fel. A 3 651 074 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás egyes 2-oxo-3-benzo-tiazolinok herbicid hatásáról számol be. Az idézett szabadalmi leírások egyike sem utal azonban arra, hogy a találmány szerinti készítményekben hatóanyagként felhasznált benzo-tiazolin-származékok növényi növekedést szabályozó hatással rendelkeznének. E szabadalmi leírások egyike sem számol be arról, hogy a benzo-tiazolin-származékok alkalmasak lennének növények betakarítható terméshozamának fokozására.

A 2 468 075. sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás egyes benzo-tiazil-vegyületek növényi növekedést szabályozó hatását ismerteti; az ott ismertetett vegyületek azonban sokkal inkább a növényen vagy a gyümölcsön a betakarítást elősegítő leszakadási zóna kialakulását segítik elő. A találmány szerinti készítményekben hatóanyagként felhasznált benzo-tiazolin-2-on-származékokról a 2 468 075. sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás említést sem tesz, sőt arra sem utal, hogy az ott ismertetett vegyületek előreláthatóan ugyanolyan jellegű terméshozam-fokozó hatással rendelkeznének, mint amilyen a találmány szerinti készítményekkel kezelt cukornövényeken észlelhető.

A találmány szerinti növekedésszabályozó készítmények hatóanyagként (I) általános képletü vegyületeket tartalmaznak — ahol R—CH2CN, —CH2CH2CH2CN, —CH2COOCH3, —CH(C00C2H5)2, —ch2cooh, —CH2CONH2 vagy —CH(COOCH3)2 csoportot jelent.

E vegyületek előállítását az alábbi példákban ismertetjük. A példákban szereplő százalékos értékek súlyszázalékos értékek, hacsak másképpen nem jelöljük.

1. példa

2-Oxo-3-benzo-tiazolin-acetonitril („A” vegyület,

R=—CH2CN) előállítása

75,6 g (0,5 mól) 2-benzo-tiazolol, 33 g (0,5 mól) 85%-os kálium-hidroxid és 300 ml aceton elegyét 10 percig keverjük. Az oldathoz keverés közben, egy részletben, 40 °C-on 37,2 g (0,5 mól)klór-acetonitriltadunk. Az elegy hőmérséklete 62 °C-ra emelkedik. A reakcióelegyet 6 órán át keverés és visszafolyatás közben forraljuk, majd 18 órán át 25—30 °C-on keverjük. Az elegyhez 700 ml vizet adunk, és 30 percig 25—30 °C-on keverjük. A kivált szilárd anyagot leszűrjük, és addig mossuk vízzel, amíg a mosófolyadék lakmuszra semlegessé nem válik. A terméket 25—30 °C-on levegőn szárítjuk. 134—135 °C-on olvadó 2-oxo-3-benzo-tiazolin-acetonitrilt kapunk.

Elemzés a C9HfcN2OS képlet alapján; számított: N: 14,73 s%, S: 16,86 s%; talált: N: 14,65 s%, S: 17,01 s%.

2. példa

2-Oxo-3-benzo-tiazolin-butironitril („B” vegyület,

R=—CH2CH2CH2CN) előállítása

30,2 g (0,2 mól) 2-benzo-tiazolol, 13,2 g (0,2 mól) 85 s%-os kálium-hidroxid, 200 ml dimetil-formamid és 15 ml víz elegyét 10 percig keverjük. Az oldathoz keverés közben, 38 °C-on, egy részletben 22,8 g (0,2 mól) 4-klór-butironitrilt adunk, majd az elegyet 29 órán át 90— 100 °C-on tartjuk. Az elegyet 18 órán át 25—30 °C-on keverjük, majd 600 ml vizet és 600 ml etil-étert adunk hozzá, és a keverést 15 percig folytatjuk. Az éteres fázist elválasztjuk, és vízzel addig mossuk, amíg a mosófolyadék lakmuszra semlegessé nem válik. Az éteres oldatot nátrium-szulfát fölött szárítjuk, majd az oldószert vákuumban, 1—2 Hgmm nyomáson, maximálisan 80—• 90 °C hőmérsékleten eltávolítjuk. Halványsárga, viszkózus folyadék formájában 2-oxo-3-benzo-tiazolin-butironitrilt kapunk.

Elemzés a C,jH10N2OS képlet alapján: számított: N: 12,84 s%, S: 14,69 s%; talált: N: 12,72 s%, S: 14,92 s%.

3. példa

2-Oxo-3-benzo-tiazolin-ecetsav-metil-észter („C” vegyület, R=—CH2COOCH3) előállítása

75,5 g (0,5 mól) 2-benzo-tiazolol és 33 g (0,5 mól) 85%-os kálium-hidroxid 300 ml metanollal és 20 ml vízzel készített oldatához keverés közben 54,5 g (0,5 mól) klór-ecetsav-metil-észtert adunk. A reakcióelegyet 5 órán át visszafolyatás közben forraljuk, majd keverés közben 25 °C-ra hűtjük. Az elegyhez 500 ml vizet adunk, és 2 órán át 0—10 °C-on keverjük. A kivált szilárd anyagot leszűrjük és vízzel addig mossuk, amíg a mosófolyadék lakmuszra semlegessé nem válik. A terméket 25— 30 °C-on szárítjuk, majd izopropanolból átkristályosítjuk. 96—97 °C-on olvadó 2-oxo-3-benzo-tiazolin-ecetsav-metil-észtert kapunk.

Elemzés a C10H9NO3S képlet alapján : számított: N: 6,27 s%, S: 14,36 s%;

talált: N: 6,26 s%, S: 14,67 s%.

4. példa

2-Oxo-benzo-tiazolin-malonsav-dietil-észter („D” vegyület, R=—CH(COOC2H5)2) előállítása

37,8 g (0,25 mól) 2-hidroxi-benzo-tiazol, 16,5 g (0,25 mól) 85 s%-os kálium-hidroxid és 250 ml aceton 30 °C-os elegyéhez egy részletben 59,8 g (0,25 mól) bróm-malonsav-etil-észtert adunk. A beadagolás után az elegy 54 °C-ra melegedik. A reakcióelegyet 24 órán át 55—56 °C-on visszafolyatás közben forraljuk, majd 25 °C-ra hűtjük, és 300 ml vizet és 500 ml etil-étert adunk hozzá. Az elegyet 15 percig keverjük, majd a szennyezéseket kiszűrjük. A szűrletből elválasztjuk az éteres fázist, az éteres oldatot vízzel semlegesre mossuk, majd nátrium-szulfát fölött szárítjuk. Az oldószert vákuumban lepároljuk (maximális hőmérséklet: 80—90 °C/ 1—2 Hgmm). Halványsárga olaj formájában 53 g (69%) 2-oxo-benzo-tiazolin-malonsav-dietil-észtert kapunk.

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60

65

2