177688. lajstromszámú szabadalom • Pneumatikus kapcsolási elrendezés pneumatikus henger működtetéséhez rtövid idejű mellékmozgások megvalósítására másik pneumatikus henger távozó levegője által
5 177688 6 téken marad, majd a mozgás befejeződését követően a 3 henger hengertere és a 4 tároló alkotta össztérfogat, illetve az 5 ellenállás által meghatározott időállandóval csökken. Egy „K” késleltetési idő eltelte után a nyomás annyira lecsökken, hogy az a 3 henger dugattyújára vagy membránjára már kisebb erővel hat, mint annak viszszaállító rugója, így az az úgynevezett visszatolt helyzete irányába mozdul el, azaz alaphelyzetébe áll vissza. A v2 vezérlőjel hatására a 2 főszelep a folytonos vonallal jelölt helyzetbe áll vissza, vagyis újból az 1 henger dugattyúrúd felőli mellső hengertere kerül a táplevegő nyomás alá, míg a hátsó hengertérből a sűrített levegő a 2 főszelep „D” kiömlőnyílásán keresztül a szabad levegőre távozik. Amennyiben az 1 henger ellenkező értelmű elmozdulása közben is szükséges a 3 henger fenti módon leírt működése a 2 főszelep „D” és „F” kiömlőnyílását összekapcsoljuk. A 2. ábrán látható az ismertetett kapcsolási elrendezés működésének idődiagramja, arra az esetre, amikor az 1 henger mindkét irányú működését a 3 henger működése kíséri. Az 1., illetve 2. ábra alapján ismertetett pneumatikus kapcsolási elrendezésnek az előnyösen egyszerű és megbízható működése mellett van egy, a gyakorlati alkalmazást bizonyos esetekben korlátozó tényezője is, nevezetesen az, hogy ellenerővel hat a főmozgást végző 1 hengerre, azaz lassítja a dugattyújának mozgási sebességét és kezdetben lecsökkenti a dugattyú által kifejtett hasznosítható erőt. A pneumatikus rendszerek gyakorlati kialakítása a legtöbb esetben azonban olyan, hogy a működtető hengerek által kifejtett erő teljesen nincs kihasználva, azaz a dugattyúra a mozgásiránnyal szemben ható bizonyos ellennyomás megengedhető, továbbá dugattyú mozgásának sebessége a funkció maradéktalan ellátása mellett is lassítható, sőt számtalan esetben a dugattyú sebesség csökkentése egyéb működésbeni feladatokból eredő szükségesség. Ezen esetekben különösen előnyös a találmány szerinti kapcsolási elrendezés, mivel a két feladat, vagyis a mellékmozgás megvalósítása és a főmozgás sebességének beállítása egyszerre és igen egyszerűen oldható meg. Mindezeken túl a találmány szerinti kapcsolási elrendezés adott rendszerben történő alkalmazhatóságát előnyösen befolyásolja az, hogy működése egzakt módon leképezhető, aminek alapján a kapcsolási elrendezés elemeinek méreteit az adott feladatnak megfelelőre lehet választani, illetve a mellékmozgást végző 3 henger viszszahatását a főmozgást végző 1 hengerre a szükséges vagy éppen a gyakorlati működésben elhanyagolható mértékben jelentkező érték alatt lehet tartani. Ugyanis a találmány szerinti kapcsolási elrendezésben a mellékmozgást megvalósító 3 hengert működtető levegő nyomása a leírt működésmód értelmében a 3. ábrán látható görbe szerint változik, amelynek jellegzetes pontjai adott feladathoz célként előre kitűzhetők. A találmány szerinti kapcsolási elrendezés további előnye az, hogy azok elemei egyszerűek, és azok egy része, mint például a 3 henger, a 4 tároló és az 5 ellenállás egy konstrukciós egységbe foglalható. A kapcsolási elrendezés 3. ábra szerinti nyomás-idő görbéje az ismertetett működés szerint követhető, vagyis a 6 pont a főmozgást végző 1 henger hengerterében uralkodó Püp táplevegő nyomás, a 7 pont a 2 főszelep átváltását követő expanzió eredményeként lecsökkent nyomás, a 8. pont a főmozgást végző 1 henger dugattyújának megmozdulásáig az 5 ellenálláson keresztül lecsökkent nyomás, a 9 és 10 pont a főmozgást végző 1 henger dugattyújának, illetve az arra kapcsolódó mechanikai rendszer felgyorsulása következtében megnövekedett és a mozgás közben közel állandósult nyomás, míg a 11 pont a mellékmozgást végző 3 henger visszaállásának kezdetén, annak hengerterében uralkodó nyomás értékének felel meg. A találmány szerinti pneumatikus kapcsolási elrendezést a továbbiakban a 4. ábra kapcsán ismertetjük, aholis az egy pneumatikus működtetésű adagolómérlegen a mérőmechanizmust az adagolási ciklus bizonyos szakaszaiban rögzíti. A 12 mérőkarból, a 13 mérőtartályból, a 14 súlytányérból, előtartást biztosító 15 rásegítő mechanizmusból, a 16 adagológaratból, finomadagolást biztosító 17 ívzárból, durva adagolást biztosító 19 ívzárból, 17 és 19 ívzárakat működtető 18 és 20 hengerekből, durva adagolás 19 ívzárát működtető henger 21 főszelepéből, 12 mérőtartály ürítő 22 hengerből, azt működtető 23 főszelepből és egyéb ismert szerelvényekből álló példakénti mérleg mérőmechanizmusa, célszerűen a 12 mérőkar vagy valamely ahhoz csatlakozó szerv fölé, illetve arra hatóan van elhelyezve a fékező-rögzítő pneumatikus 26 henger. A durva adagolás 19 ívzárát működtető 20 henger 21 főszelepének „F" és „D", valamint a 13 mérőtartályt ürítő 22 henger 23 főszelepének közösített „D" kiömlőnyílásaihoz csatlakozik a 26 henger bemeneti nyílása, továbbá egy pneumatikus 24 tároló és egy az egyik végén a szabad levegőre csatlakozó pneumatikus 25 ellenállás. A fenti berendezés működésmódja a következő. A mérőszerkezet alaphelyzetében (a 13 mérőtartály üres) a 12 mérőkar a 14 súlytányér felőli oldalára van billentve, és az a 27 ütközőn ül fel, továbbá a pneumatikus elemek és a 17, 19 ívzárak 1. ábra szerinti helyzetben vannak. Az adagolást indító „Dl” impulzus hatására a 18, 20 hengerek kinyitják a 17, 19 ívzárakat. A példakénti alakon a fenti ciklusfázis létrejötte elsődlegesen a durva adagolás 19 ívzárát működtető 20 henger 21 főszelepének az ábrázolt helyzetből a másikba való átváltását jelenti, azaz a 20 henger dugattyúrúd felőli oldala kerül nyomás alá, míg az előzőleg nyomás alatt levő másik oldal a 21 főszelep „D” kiömlőnyílásán keresztül kiürülni kényszerül. A 20 hengerből a levegő a pneumatikus 24 tárolóba és a 26 henger légkamrájába ömlik, és azonnal működteti a 26 hengert, miközben az új össztérfogatnak megfelelő mértékben veszít nyomásából. A 26 henger működése következtében annak membrán, illetve dugattyúrúdja a 12mérőkaron kiképzett ütközőfelületre hat és azt az adagolás kezdetekor fellépő dinamikai erőhatásokkal szemben a 27 ütközőn tartja. Közben egyrészt a 20 henger hátsó állásába megy, azaz az abban még levő levegőt a 24 tárolóba, illetve a 29 henger légkamrájába kényszeríti, másrészt a 25 ellenálláson keresztül ez a levegő a 25 ellenállást értékétől függő sebességgel a szabadba távozik, és a 24 tároló és a 25 ellenállás, valamint a 26 henger légtere meghatározott időtagtól függően a 26 hengerben a túlnyomás csökken, majd a 26 hengert annak visszaállító rugója alaphelyzetbe kényszeríti. A membrán-, illetve a dugattyúfelület, továbbá az időtényezőt meghatározó tagok megfelelő megválasztásával elérhető a „pont jókor és elegendő ideig elegendő 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
