177644. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az új 1-(p-metoxi-benzoil)-2-pirrolidinon előállítására

is elvégezhetjük, így eljárhatunk oly módon, hogy a két komponenst kb. 1 órán át mintegy 80—90 C°-on- mele­gítjük vagy megfelelő oldószerben (pl. valamely éterben aromás szénhidrogénben stb.) néhány órán át vissza­folyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk. A reakciót oly módon is elvégezhetjük, hogy a 2-pirrolidinont előbb az 1-helyzetű nitrogénatomon levő hidrogénatom lecse­rélésére képes bázissal kezeljük, majd ezután reagál­­tatjuk a p-metoxi-benzoilkloriddal. Bázisként pl. alkáli­­fémhidrideket (mint pl. nátriumhidridet stb.) és oldó­szerként aromás szénhidrogéneket (pl. benzolt), dimetil­­formamidot stb. alkalmazhatunk. A 2-pirrolidinont re­akcióképes származéka alakjában is felhasználhatjuk, mely az 1-helyzetű nitrogénatomon könnyen lehasítható csoportot (pl. könnyen lehasítható szerves fém-csopor­tot, előnyösen trialkilszilil-csoportot) tartalmaz. Reak­cióképes 2-pirrolidinon-származékként előnyösen 1-tri­­metilszilil-2-pirrolidinont alkalmazhatunk. Eljárásunk b) változata szerint az l-(p-hidroxi-ben­­zoil)-2-pirrolidinont metilezzük. A reakciót a fenolos hidroxil-csoportok metilezésére általánosan használatos és ismert módszerekkel végezhetjük el. Metilezőszerként pl. dimetilszulfátot, metiljodidot stb. alkalmazhatunk. A metilezést előnyösen bázis (pl. nátriummetilát, nát­­riumhidrid stb.) jelenlétében, az adott reakciókörülmé­nyek között iners szerves oldószerben (pl. dimetil­­formamid, aromás szénhidrogének mint pl. benzol, to­luol stb.) hajthatjuk végre. Metilezőszerként diazome­­tánt is alkalmazhatunk, ez esetben célszerűen éteres oldatban (pl. tetrahidrofuránban, dietilétérben vagy­­ezek clegyében) dolgozhatunk. A kiindulási anyagként felhasznált l-(p-hidroxi-benzoil)-2-pirrolidinont pl. oly módon állíthatjuk elő, hogy a 2-pirrolidinon 1-helyzetű nitrogénatomján levő hidrogénatomot p-benziloxi-ben­­zoil-csoportra cseréljük le (pl. az a) eljárás-változat sze­rinti eljárással analóg módon p-benziloxi-benzoilklorid­­dal), majd a kapott l-( -benziloxi-benzoil)-2-pirrolidi­­nont önmagukban ismep módszerekkel debenzilezzük (pl. megfelelő katalizátor — mint pl. palládium —jelen­létében történő hidrogénezéssel). Az l-(p-hidroxi-ben­­zoil)-2-pirrolidinon előállítása ugyancsak találmányunk tárgyát képezi. Eljárásunk c) változata szerint valamely (II) általános képletű vegyületet vagy a (II) általános képlet alá tar­tozó két vegyület keverékét redukáljuk. Az eljárást az ilyen típusú redukciók elvégzésére ismert és szokásos módszerekkel hajthatjuk végre. Előnyösen katalitikus hidrogénezést alkalmazhatunk iners szerves oldószeres közegben. Katalizátorként palládiumot, platinát stb., míg oldószerként pl. etilacetátot, alkoholokat (pl. meta­nolt, etanolt stb.), étereket (pl. tetrahidrofuránt) stb. alkalmazhatunk. A kiindulási anyagként felhasznált (II) általános képletű vegyületek előállítása ugyancsak talál­mányunk tárgyát képezi. Előállításuk pl. oly módon történhet, hogy 5-oxo-3-pirrolidinil-acetátot vagy az 5-oxo-3-pirrolidinol más megfelelő észterét trimetilklór­­szilánnal vagy más hasonló reaktánssal kezeljük, a ka­pott vegyületet — pl. 5-oxo-l-trimetilsziIil-3-pirrolidi­­nil-acetátot — a p-metoxi-benzoil-csoport bevitelére al­kalmas megfelelő acilezőszerrel (pl. p-metoxi-benzoil­kloriddal) reagáltatjuk és a kapott terméket enyhe kö­rülmények között valamely bázissal (pl. nátriumhidro­­génkarbonáttal) kezeljük ; vagy egy (IV) általános kép­letű vegyületet (mely képletben R,, R2 és R3 jelentése a fent megadott) vagy a (IV) általános képlet alá tartozó két vegyület keverékét az 1-helyzetbén acilezzük. Eljárásunk d) változata szerint az (I) képletű vegyü­letet a 4-(p-metoxi-benzoil-amino)-vajsav ciklizációjával állítjuk elő. A gyűrűzárás során 1 mól víz hasad le. Az eljárást az ilyen típusú dehidratációs ciklizációknál használatos ismert módszerekkel végezhetjük el. Általá­ban oly módon járhatunk el, hogy a 4-(p-metoxi-ben­­zoil-amino)-vajsavat melegítjük és/vagy vízlehasító­­ágensekkel (pl. polifoszforsav, foszforpentaklorid, tio­­nilklorid stb.) kezeljük. A dchidratá'ciós ciklizációs mód­szertől függően iners szerves oldószeres közeg alkalma­zása előnyös lehet. Oldószerként pl. aromás szénhidro­géneket (pl. toluolt stb.), étereket (pl. tetrahidrofuránt stb.), halogénezett szénhidrogéneket (pl. kloroformot stb.) alkalmazhatunk. A 4-(p-metoxi-benzöil-amino)­­-vajsav előállítása ugyancsak találmányunk tárgyát ké­pezi. Előállítása pl. oly módon történhet, hogy 4-amino­­-vajsavat acilezünk, pl. p-metoxi-benzoilkloriddal sav­megkötőszer (pl. nátriumhidroxid) jelenlétében. Eljárásunk e) változata szerint az (I) képletű vegyüle­tet a (III) általános képletű vegyületek hidrolízisével állítjuk elő. A (III) általános képletű kiindulási anyago­kat pl. egy (V) általános képletű vegyület (ahol R4 jelen­tése a korábbiakban megadott) p-metoxi-benzoiiklorid­­dal történő kezelésével állíthatjuk elő, majd a hidrolízist a képződő (III) általános képletű vegyület izolálása nél­kül végezzük el. Az (I) képletű vegyületnek az (V) álta­lános képletű vegyületekből a (III) általános képletű ve­­gyületeken keresztül történő előállítása tulajdonképpen egy N-acilezett laktámnak N-acilezett enoléteren ke­resztül történő előállítása és az ilyen módszerek önma­gukban ismertek. A (III) általános képletű N-acilezett enolétereknek az (V) általános képletű vegyületekből és p-metoxi-benzoilkloridból történő előállítását megfelelő szerves oldószerben (pl. benzol vagy más hasonló oldó­szer) és adott esetben erős bázis (pl. alkálifémhidridek, mint pl. lítiumhidrid) jelenlétében hajthatjuk végre. Az N-acilezett enoléter előállításánál és hidrolízisénél alkal­mazott reakciókörülményektől függően a kívánt (I) kép­letű N-acilezett laktám mellett változó mennyiségben a gyűrűfelnyílással képződő megfelelő amidoalkil-észtert is kinyerhetjük. Amennyiben a (III) általános képletű vegyület előállítását vízzel nem-elegyedő oldószerben végezzük el, a hidrolízisnél túlnyomórészben a kívánt (I) képletű vegyület keletkezik. A (III) általános képletű vegyületet — mint már említettük — nem izoláljuk, ha­nem közvetlenül hidrolizáljuk. A hidrolízist önmaguk­ban ismert módszerekkel víz, vizes alkálifémhidroxid­­oldat (pl. lítiumhidroxid) vagy vizes sav (pl. vizes sósav) hozzáadásával végezhetjük el. A (III) általános képletű vegyületek előállítása ugyancsak találmányunk tárgyát képezi. Az (I) képletű l-(p-metoxi-benzoil)-2-pirrolidinon — mint már említettük — értékes farmakodinámiás tulaj­donságokkal rendelkező új vegyület. Toxicitása rend­kívül alacsony és az alábbi tesztek tanúsága szerint kü­lönbözőképpen előidézett agyi elégtelenségek kezelésére alkalmasnak bizonyult. A) Poszt-hiperkapniás „avoidance” (elkerülés) meg­szerzése Teszt-berendezésként közepén 10 cm magas akadály­­lyal és elektromos áram alá helyezhető rács-fenékkel 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents