177627. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék impulzusfrekvencia mérésére, különösen sebességmérő rendszerekben való alkalmazás céljára

3 177627 4 megszámlálása, de az ismert eljáráshoz képest ponto­sabban, különösen kisfrekvenciákon, mert a részperi­ódusokat is figyelembe vesszük. Az eljárás ugyanakkor az ismert periódusidő mérési eljárással is mutat fel hasonlóságot annyiban, amennyiben szükségszerűen megvalósul a periódusidő mérése is, hiszen a rész­periódusok hosszára jellemző periódus törtértékét úgy határozzuk meg, hogy megmérjük a teljes impulzus periódus hosszát és a részperiódus hosszát is és a két eredményt egymással elosztjuk. A részperiódus hosszát célszerűen olyan órajel segítségével mérjük, melyet órajelgenerátorok alap­frekvenciájú órajeléből — az alapfrekvenciának egész­számú tényezővel való szorzása útján — származtatunk le, mimellett ez a szorzó tényező a mintavételi cikluson belül már előzőleg lefutott teljes periódusok számával arányos úgy, hogy a hosszmérés mindenkor olyan órajel-időegységekben történik, melyek elegendően ki­csik a megkívánt pontosság biztosításához. így kikü­szöböltük azt az — ismert periódusidő mérési eljárásnál tapasztalt — problémát, hogy növekvő impulzusfrek­venciákon romlik a mérés pontossága. Egy előnyös kiviteli alaknál az órajel frekvenciáját úgy növeljük, hogy mindegyik — egymást követő — teljes periódusban az egészszámú szorzó tényezőhöz egység­nyi értéket hozzáadunk és a mindenkori periódus hosz­­szát az e periódusnak megfelelő szorzó tényezővel előállított órajel-időegységekben mérjük, így az utolsó­ként megjelenő részperiódus hosszát js automatikusan az annak megfelelő órajel-időegységekben mérjük anélkül, hogy akkor már tudni kellene, hogy csakugyan ez lesz az adott mintavételi cikluson belüli utolsó perió­dus. Amikor a teljes impulzus periódusok hosszát órajel segítségével megmérjük, majd ezután meghatározzuk a részperiódus törtértéket, tetszőleges különbséget vehetünk alapul — és figyelembe — a teljes periódusok és a részperiódusok mérésénél alkalmazott különböző órajel-időegységek között. Mégis előnyben részesítendő, hogy az egymást követő teljes periódusok hosszát alap­frekvenciás órajellel vagy egy rögzítetten arányos frekvenciájú órajellel mérjük és a periódushossz méré­sek eredményeit valamennyi teljes periódusra vonatko­zóan összegezzük úgy, hogy ezáltal az utolsó teljes periódus mérési eredményének olyan egészszámú té­nyezővel való szorzatát kapjuk, mely tényező a minta­vételi cikluson belüli teljes periódusok számával egyen­lő. Ha most ezt a végeredményt használjuk fel a rész­periódusok hosszának meghatározásánál, mely utóbbi olyan órajelekkel történik, melyeknél a mintavételi ciklusban mért teljes periódusok számával megegyező egészszámú tényezővel szoroztuk meg az alapfrekven­ciát, a két egészszámú tényező kiesik, s ezáltal egysze­rűsödik az azt követő számítási művelet. Az egymást követően mért periódushossz értékek összegezése azért is különösen előnyös, mert ez a bemeneti impulzusok torzításainak kiegyenlítése irányában hat, mely torzí­tások pl. a sebesség/impulzus átalakító hibájából ered­hetnek. A rögzített tartalmú mintavételi ciklus úgy időzíthető,' hogy kezdőfázisa a bemeneti impulzusjel kitüntetett fázisával, pl. az impulzus fel- vagy lefutó élével egybe­essen. Ebben az esetben azonban számolni kell egy holtidővel az egyik mintavételi ciklus vége és a követ­kező mintavételi ciklus kezdete között és kis bemeneti impulzusfrekvencián ez súlyos hátrányt jelenthet. Ezért előnyben részesítendő az egymást követő mintavételi ciklusok időbeni átlapolása, mégpedig az utolsóként megjelenő részperiódus hosszának megfelelően, mikor is ezen részperiódus hosszmérésének eredményét hasz­náljuk fel a mintavételi ciklus időzítő szervének a soron­­következő mintavételi ciklusra való preszetelésére. A találmány további tárgya készülék a találmány szerinti eljárás foganatosítására, időzítő eszközzel rög­zített tartamú mintavételi ciklus időzítésére, első szám­lálóval a mintavételi cikluson belül lefutó teljes impul­zus periódusok számlálására, órajelgenerátorral, má­sodik számlálóval az órajelgenerátor által kiadott órajeleknek egy teljes impulzus perióduson át való számlálására és így1 a teljes periódus hosszára jellemző mennyiség előállítására, harmadik számlálóval az óra­jelgenerátor által kiadott órajeleknek az esetleges rész­perióduson át való számlálására és így a részperiódus hosszára jellemző mennyiség előállítására, továbbá aritmetikai eszközzel a harmadik számláló által szol­gáltatott — a részperiódus hosszára jellemző — mennyi­ségnek a második számláló által szolgáltatott — a teljes periódus hosszára jellemző — mennyiséggel való osz­tására és így a részperiódus törtértékét reprezentáló mennyiség előállítására, valamint az első számláló által szolgáltatott — a teljes periódusok számával egyenlő —• mennyiség és az említett törtérték összeadá­sára és így a mérendő sebességgel arányos végösszeg nyerésére. Első, második és harmadik számlálóként impulzus bemenetű regiszterek alkalmazhatók, melyek olyan digitális kimenő jeleket szolgáltatnak, amelyeket szá­mítógép a mérendő frekvencia meghatározása céljából úgy dolgozhat fel, hogy ez ne jelentse a számítógép jelentős — főfeladatai rovására történő — igénybevéte­lét. A találmány szerinti készülék ezért különösen al­kalmas arra, hogy digitális fordulatszámszabályozó rendszerekben vagy fordulatszámarányos szabályozó rendszerekben alkalmazzák, mint amilyen pl. a motor vezérlés vagy a csúszásgátló fékrendszerek, ahol a tengelyről vett fordulatszámjelek kisebb vagy nagyobb mértékben változnak. A találmányt részletesebben az ábrákon mutatott példák kapcsán magyarázzuk. Az 1. ábra a találmány egyik kiviteli alakja szerinti sebességmérő készülék tömbvázlatát mutatja; a 2. ábra az 1. ábra szerinti kivitelnél előállított egyes jelek alak­ját mutatja; a 3. ábra az 1. ábra szerinti készülék mó­dosított kiviteli alakját mutatja; a 4. ábra a 3. ábra szerint módosított kiviteli alakkal előállított egyes jelek alakját mutatja. Az 1. ábra szerinti sebességmérő készülék arra szojgál, hogy a mérendő sebességgel arányos frekvenciájú im­pulzusjel kiértékelése útján határozza meg a mérendő sebességet. Az 1. ábra szerint az impulzusjelet az 1 jel­­átalakító állítja elő, mely pl. jármű vagy motor fordulat­számát érzékelheti. Az impulzusjelet a 2 erősítő felerő­síti, annak kimenetéről az a 3 regiszterbe kerül, mely 3 regiszter a rögzített mintavételi T ciklusidőn belül érkező bemeneti impulzusokat számlálja. A mérés már akkor is kielégítő pontosságú, ha a T ciklusidő a legkisebb mérendő frekvenciának megfelelő periódus­idővel egyenlő. A mintavételi T ciklusidőt olyan órajelek időzítik, melyeket a- 4 órajelgenerátor által előállított órajelekből — osztó 5 egységben végzett — frekvencia*-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents