177611. lajstromszámú szabadalom • Integrált kapcsoló és átviteli hálózat
5 177611 6 kapcsolómezőtől érkező információ szinkronizálására az az eljárás, amikor a szinkronizálás az adott pillanatban leggyorsabb óra segítségével történik, és a linkceységekben fáziskompenzáló áramköröket és ún. „impulzus-stuffing” kapcsolásokat helyeznek el annak érdekében, hogy az információ veszteséget elkerüljék. A továbbiakban feltételezzük, hogy a linkegységek, linkek és kapcsolóegységek ideálisan szinkronizált rendszert alkotnak. Mint az ismert, az időosztásos multiplex formátumot legfőképpen a keretfrekvencia, amely pl. 8 kHz, és a keretperiódusonkénti időrések száma, pl. m csoportnál 32 időrés határozza meg. Minden egyes időrésben egy információ egységet továbbítunk, mely digitális rendszer esetén adott számú bitből álló — pl. 8-bites digitális szó. Az egy keretperiódusban levő időrések közül a legtöbb az adott távközlési információ továbbítására szolgál, néhány időrést azonban — egy 32 idöréses csoport esetén 2-t — fenntartanak szinkronizációs és jelzésátviteli célokra. A találmány szerinti 1ST hálózat esetén feltételeztük, hogy a szinkronizáció nem követel minden keretperiódusban egy időrést, továbbá azt, hogy az ún. információt nem hordozó jelek azt jelzik, hogy a megfelelő időrés csoportban nincs szükség jelzés átvitelére és a továbbiakban ezeket szinkronizáló jelekként használjuk, mégpedig úgy, hogy az említett néhány időrés gyakorlatilag használható digitális jelek és jelzési üzenetek továbbítására, amint azt majd részletesebben leírjuk; ezek a jelzések a megfelelő 32-időréses csoport távközlő csatornáit érintik, és ezeket a csatornákat részben impulzuskódmodulált beszédátvitelre, részben adatátvitelre szánjuk. Ismeretes azaz eljárás, hogy 1ST hálózatban mind párhuzamos, mind soros átvitelt alkalmaznak, és átváltanak 32 időrés egész számú többszörösét tartalmazó, különböző időosztásos multiplex formátumok között. Az 1. ábrán látható hálózat esetében feltételeztük, hogy La és Lb linkek esetében ugyanazt a formátumot és átviteli elvet alkalmazzuk. Az ismert párhuzamos-soros vagy soros-párhuzamos átalakítókat — ha egyáltalán szükség van rájuk — beleértjük az LMl...LMn linkegységekbe és a hálózatban levő kapcsolóegységekbe, és így azok nem láthatók az 1. ábrán. Nem láthatók a valószínűleg szükséges analóg-digitális, ill. digitális-analóg átalakítók sem, melyek akár az előfizetői készülékekben, akár az LMl...LMn linkegységekben elhelyezhetők, minthogy ezek nem képezik részét a találmánynak. Szintén nem láthatók az ábrán az ismert típusú koncentrátorok, melyek beleérthetők az LMl...LMn linkegységekbe és melyekre akkor van szükség, ha egy vonalcsoport nagyobb számú előfizetői készüléket tartalmaz, mint a linkek választott időosztásos multiplex formátum időréseinek száma. Látható azonban az 1. ábrán, hogy minden egyes LMl...LMn linkegység tartalmaz egy távközlési összeköttetéseket létrehozó CUl...CUn egységet, mely egy vonali alcsoporthoz van hozzárendelve. Az egyes CU 1... CUn egységek vezérlik az adott számú időrés megfelelő Lax/Lbx linkpárokra történő kiosztását ; pl. az említett m darab 32-időréses csoport közül az egyik feladata a távközlési információ és a hozzárendelt jelzésinformáció továbbítása a kapcsolómezőhöz és vissza. Az 1. ábrán egy olyan rendszer látható, mely úgy van kiterjesztve, hogy minden egyes LMl...LMn linkegységben csak egyetlen CUl...CUn egység található, kivéve az LM2 linkegységet, mely m darab CU2, l...CU2,m egységet tartalmaz, és így az LG2 vonalcsoport m darab LSG2, l...LSG2,m vonali alcsoportot tartalmaz. Az említett m darab CU2, l...CU2,m egység 32-időréses csoportot alkalmaz, azaz együttesen az La2 Lb2 linkpá'- valamennyi időrését felhasználja. Az LM2 linkegység tartalmaz egy koncentrátort, amely nem látható az 1. ábrán, de csak abban az esetben, ha az említett vonalcsoportok közül valamelyik 30-nál több előfizetői készüléket tartalmaz, mivel a hozzátartozó CU2, l...CU2,m egységek segítségével legfeljebb 30 előfizetői készülék csatlakoztatható egyidőben időosztásos multiplex formában pl. az La2 linkhez. Az LMl...LMn linkegységhez tartozó CUl...CUn egységet oly módon terveztük, hogy az vezérli a saját LGl...LGn vonalcsoportjában történő kapcsolat felépítéseket. Ha feltételezzük, hogy az LMl...LMn linkegység csak egyetlen CUT..CUn egységet tartalmaz, akkor a kapcsolómezőnek nem feltétlenül kell tartalmaznia olyan kapcsolóegységet, mely ezen kapcsolóegységhez csatlakozó linkpáron levő időrések közötti átkapcsolásokat végez, de ebben az esetben az LMl...LMn linkegység tartalmazhat egy belső kapcsolót annak érdekében, hogy létre tudja hozni a belső alcsoporti összeköttetéseket. Ha feltételezzük továbbá, hogy ennek az alcsoportnak az előfizetői készülékei külön-külön összeköttetéssel rendelkeznek az LMl...LMn linkegységhez, akkor az említett belső kapcsoló egy térbeli fokozatot képez. A belső kapcsoló előnye abban áll, hogy a megfelelő linkpárokon történő alcsoporti belső kommunikációs összeköttetések sem a távközlési információ továbbítására szánt időréseket, sem pedig a jelzési információ továbbítására szánt időréseket nem töltik meg. így megnövekedett kapcsolási kapacitást kapunk. Másrészről viszont, mivel az alcsoport távközlési információjának időosztásos multiplex digitális információvá történő átalakítása folyamatosan megtörténik és az információ átkapcsolása a kapcsolómezőn keresztül más LMl...LMn linkegységekhez végbemegy, továbbá mivel az LM1... LMn linkegységben szükséges belső kapcsoló többnyire nem tervezhető egyszerűbben, mint egy kapcsolóegység, az 1ST hálózat lehető legnagyobb egységességét akkor érjük el, amikor a kapcsolómező n2 azonos kapcsolóegységet tartalmaz. A kapcsolóegységeket, pl. az SM2/2 kapcsolóegységet, melyek egy linkpáron, pl. az La2/Lb2 linkpáron, keresztül vannak a hozzájuk rendelt pl. LM2 linkegységhez hozzákapcsolva, úgy kell elrendezni, hogy ha a pl. LM2 linkegység egynél több pl. CU2, l...CU2,m egységet tartalmaz az ugyanazon pl. LG 2 vonalcsoporthoz tartozó pl. LSG2,l...LSG2,m vonali alcsoportok közötti összeköttetések létesítése érdekében, figyelembe vesszük, hogy az LSG2, l...LSG2,m vonali alcsoportok csak a kapcsolómezőn keresztül köthetők össze. Az 1. ábrán látható kapcsolómezőben az SMI 1, SMn—1/n — — 1 és az SMn/n kapcsolóegységeket kihagytuk és feltételeztük, hogy az LM1, LMn—1 és LMn linkegységek nem látható belső kapcsolókat tartalmaznak. Az LMl...LMn linkegységbe beleértett CUl...CUn egység továbbá úgy van kialakítva, hogy az a többi alcsoport egységeivel együtt a saját alcsoportja és az említett többi alcsoport között történő külső kapcsolatfelépítés során vezérli a kapcsolómezőt, és ennek következtében a fent említett, jelzésátvitelre szánt időréseket használjuk. Ez más szavakkal azt jelenti, hogy az 1ST hálózat vezérlő logikája el van osztva a decentralizáltan 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
