177610. lajstromszámú szabadalom • Elárás gyűrűben szubsztituált N-(2,2-difluoralkanoil)-o-fenilén-diamin- származékok előállítására és ezeket hatóanyagként tartalmazó kártevőirtószerekre
23 177610 24 letesen van eloszlatva a gumi-hordozóanyagban vagy valamely üreges hordozóanyag tartalmazza azt. Ügyelni kell arra, hogy olyan vegyületet válasszunk, amely oldható a gumiban, mivel ezt először oldás útján oszlatjuk el a gumiban és ezt azután kilúgozzák a kezelt állat testnedvei. A hatóanyag felszabadulási sebessége a beágyazó anyagból és ebből következően az az időtartam, amíg a beágyazott anyag hatásos marad, az anyagban beágyazott vegyület koncentrációjának megfelelő beállításával egészen pontosan szabályozható. A felszabadulási sebességet befolyásolja továbbá a beépített anyag külső felülete és a polimer megjelenési formája. A találmány szerinti vegyületeknek beépített anyag segítségével való bevitele egy különösen előnyös beviteli mód. Ilyen bevitel nagyon gazdaságos módszer, mivel egy pontosan meghatározott beépített anyag a hatóanyag pontos koncentrációját biztosítja a gazdaállat szöveteiben. Valamely beépített anyaggal néhány hónapra biztosíthatjuk a hatóanyagot és ez könnyen beilleszthető az állatba. Ilyen beépített anyag beillesztése után az állat más kezelést nem igényel és az anyag beillesztése után nincs szükség a vegyület adagolására. A (II) általános képletű vegyületek orális beadása úgy történhet, hogy a hatóanyagot belekeverjük az állatok táplálékába vagy az ivóvizébe, de beadhatjuk folyékony készítmény, tabletta vagy kapszula alakjában is. Abban az esetben, ha a (II) általános képletű vegyületeket kérődző állatoknak adjuk be orálisan, a vegyületeket meg kell óvni a kérődzési folyamat romboló hatásától. Az állatgyógyászatban ismeretesek hatásos módszerek a hatóanyagok bevonására vagy kapszulázására a hatás ellensúlyozása érdekében. így például a 3,697.640 lajstromszámú USA-beli szabadalmi leírásban Grant és mtsai. ismertetnek bevonóanyagokat és módszereket erre a célra. Grant módszere szerint a hatóanyagokat úgy védjük meg a kérődzésnél lejátszódó folyamat hatásától, hogy ezeket az anyagokat cellulóz-propionát-3- -morfolino-butirát-filmmel vonjuk be. Valamely (II) általános képletű vegyületet tartalmazó tablettákat vagy kapszulákat megfelelően valamely bevonó készülékben vagy fluidizált ágyas szórókészülékben vonunk be filmmel. Pellet alakú parazitaölő készítményeket úgy készítünk, hogy a pelleteket filmmel vonjuk be és kapszulákba töltjük bele. Más megoldás szerint a vegyület és a filmképző anyag keverékét készítjük el, ezt apró részecskékké törjük vagy őröljük, amelyek mindegyike a filmképző masszában beágyazva tartalmazza a hatóanyagot. A részecskék orális beadásra alkalmas kapszulákba tölthetők vagy orálisan beadható szuszpenzióvá alakíthatók. Állatgyógyászati adalékoknak állati táplálékkal való elkészítése már jól ismert módszer. A vegyületet először rendszerint premixként, előkeverékként készítjük el, amelyben a (II) általános képletnek megfelelő vegyületet folyékony vagy darabos szilárd vivőanyagban diszpergáljuk. Az előkeverék a táplálékban megkívánt koncentrációtól függően 2—800 g hatóanyagot tartalmazhat kilogrammonként. Ahogy a szakterületen ismeretes, a (II) általános képletű vegyületek egynémelyike hidrolizálható vagy az állati táplálék alkotórészei elbontják azt. Ilyen vegyületeket rendszerint védőanyagba ágyazzuk be, így zselatinba foglaljuk, mielőtt az előkeverékhez adjuk. Ezt az előkeveréket ezután a táplálékkal együtt formázzuk oly módon, hogy valamely hagyományos keverő segítségével eloszlatjuk a keverék-táplálékban. A táplálékba keverendő vegyület, illetve előkeverék mennyisége könnyen kiszámítható az állat súlyának és a napi fogyasztásnak a nagyságából, valamint az előkeverékben levő vegyület koncentrációjából. Hasonló módon számíthatjuk az állatok ivóvizéhez adagolandó találmány szerinti hatóanyagmennyiséget az állat súlyából és az állat által naponta fogyasztott vízmennyiségből. Ivóvízzel történő hatóanyagbeadás esetén legmegfelelőbb az, ha a (II) általános képletű vegyületek vízoldható sóit alkalmazzuk. Abban az esetben, ha sót nem használunk, a hatóanyag valamely szuszpendálható alakját készítjük el. Az elkészített formázott anyag valamely tömény szuszpenzió lehet, amelyet az ivóvízhez keverünk, de lehet valamely száraz kompozíció is, amelyet az ivóvízben keverés közben szuszpendálunk. A találmány szerinti hatóanyagnak minden esetben finomeloszlású por alakjában kell jelen lennie és a formázást a befecskendezhető szuszpenzióknál ismertetett elvek szerint végezzük. A találmány szerinti vegyületek hagyományos módszerekkel tablettákká és kapszulákká alakíthatók, így e módszerek ismertetésétől eltekintünk. Folyékony készítmények a vegyületeket valamely vizes folyadékelegyben oldva vagy diszpergálva tartalmazzák. E vízoldható, illetve folyékony készítmények előállításánál ismét úgy járunk el előnyösen, ha a (II) általános képletnek megfelelő vegyületek vízoldható sóit használjuk. Csaknem olyan megfelelő és egyformán hatásos a találmány szerinti vegyületek diszperziója, amelyet az ivóvízkészítésnél ismertetett módon állítunk elő. Az ezután következő példák a (II) általános képletű vegyületeket tartalmazó szereket mutatják be számos olyan parazita irtása útján, amelyek a haszonállatokat rendszeresen megtámadják. A készítmények drótféreg, amely a fekete döglégy lárvája, az istállólégy, a moszkitók és a kifejlett amerikai kutyakullancs elleni hatását vizsgáltuk. A döglégy és az istállólégy rovarok, míg a kullancs az akarinákhoz tartozik. Az istállólégy közönséges szabadon röpködő, vérszívó parazita, a kullancs egy tipikus vérszívó parazita, amely nimfa és a kifejlett egyedkori életszakaszának egy részét valamely gazdaállaton, többnyire szarvasmarhán tölti. Döglégy-lárvák vagy drótférgek, petékből kelnek ki, amelyeket a szabadon röpdöső légy-rovar a gazdaállat valamely sebzett része közelében rak le. A lárvák berágják magukat az egészséges húsba a seben keresztül és ott töltik el életüket, miközben a gazdaállat húsával és vérével táplálkoznak. Az istállólégy olyan parazita, amely lovakon, öszvéreken, szarvasmarhákon, sertésen, kutyákon, macskákon, juhokon, kecskéken, nyulakon és az emberen élősködik. A kullancs elsősorban a szarvasmarhán élő parazita, de megtámadja a lovakat, öszvéreket és a juhokat is. A döglegyek lárvái bármely megsebzett állatot fertőznek, elsősorban azonban, szarvasmarhákon, sertésen, lovakon, öszvéreken, juhokon és kecskéken élősködnek. A következő kísérletek a (II) általános képletű vegyületeket tartalmazó készítmények hatásosságát mutatják be szarvasmarhákon. A legtöbb példánál a kísérleteket parazitákkal megindított fertőzött állatokkal végeztük. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 12
