177562. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mikroheteroporózus kötőanyaggal erősített nemszőtt lemezek előállítására
3 177562 4 britanniai és 3 539 388, 3 639 146, 3 523 059 és 3 228 786 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások). Ez az eljárás — mint a vizes diszperzióval dolgozó eljárások — mentes az előzőekben említett eljárás hátrányaitól. így tehát az eljárás alkalmazása előnyösebb és elterjedtebb. Jelentős hátránya azonban, hogy a vizes diszperziós eljárásokkal előállitott nemszőtt lemezekben a kötőanyag nem mikroheteroporózus szerkezetű és ezért organoleptikus tulajdonságai nem megfelelőek. A találmány célja, hogy vizes polimer diszperziókból kiindulva is előnyös, hidrofil mikroheteroporózus kötőanyagú nemszőtt hordozót állítsunk elő, amelynek organoleptikus és higiéniai tulajdonságai megközelítik a természetes bőr tulajdonságait, továbbá az eljárás egyszerű, gazdaságos és környezetkímélő legyen. A találmány célkitűzése továbbá, hogy az eljárásban biztosíthatók legyenek azon kolloidkémiai tulajdonságok, melyek a nemszőtt lemezre mint végtermékre jellemzőiben kedvező befolyással lehetnek. A találmány azon felismerésen alapszik, hogy vizes polimer diszperziókkal végzett szálbunda erősítéskor (impregnálás során) is hidrofil mikroheteroporózus kötőanyagú nemszőtt hordozót kapunk, amennyiben a polimer-diszperzió destabilizálása során stabil primer polimer gélszerkezetet hozunk létre, amelyet víz jelenlétében térhálósítunk és ezt követően dehidratálunk. Ezt a találmány szerinti, különböző adalékanyagokat tartalmazó polimerdiszperzió alkalmazásával érjük el. A dehidratálás utáni ún. másodlagos kötőanyag szerkezet jól egyezik a primer polimer gélszerkezettel, azaz mindkettő mikroheteroporózus, amennyiben a víz jelenlétében végzett térhálósítással az elsődleges szerkezetet rögzítjük. Ha a kialakított primer porózus gélszerkezetet víz jelenlétében végzett térhálósítás nélkül, közvetlenül dehidratáljuk és csak ezt követően térhálósítjuk, a porozitás —- a polimer részek termoplaszticitása miatt —■ tönkremegy, a polimer kötőanyag nem lesz porózus. Fontos felismerése a találmánynak, hogy a vizes polimer diszperzió megfelelően végzett felépítésével a kötőanyag porozitású szabályozható, a vízgőzfelvétellel jellemzett hidrofilitása jelentős mértékben megnő. Mindezzel a természetes bőr organoleptikus és higiéniai tulajdonságaihoz közelálló mutatókkal rendelkező nemszőtt lemez állítható elő vizes diszperziókból kiinduló kémiai szálbunda erősítéssel. A találmány szerinti eljárás tehát hidrofil, mikroheteroporózus kötőanyagszerkezetű, kémiailag erősített nemszőtt lemezek előállítását teszi lehetővé azáltal, hogy a 40%, poliészter, 50",, poliamid és 10°„ viszkóz vágott szálat tartalmazó keverékből tűnemezeléssel és zsugorítással készített szálbundát olyan vizes diszperzióval impregnáljuk, amely 100 súlyrész butadién-akrilnitril kopolimert 10—20 súlyrész vulkanizálószert, 0,5—10 súlyrész hőszenzibilizáló adalékanyagot tartalmaz és amelynek szárazanyag tartalma 20—40°;',. Ezután a felvitt polimer diszperziót 40 -70 C hőmérsékleten koaguláljuk, a kialakult primer, vízzel telt, porózus gél szerkezetben a polimert 110— 120 tC hőmérsékleten térhálósítjuk, majd 100—160 °C hőmérsékleten szárítjuk. A találmány szerint alkalmazott polimer diszperzió 100 súlyrész polimerre számítva 1—20 súlyrész vízoldható alifás bi- és/vagy trifunkciós alkoholt és vízoldható alifás poliglikol-éter lágyítót és C^-alkoxi-butil-acetát vizes emulzióját és 10—30 súlyrész ismert diarilszulfon-származéknak arilszulfonsav-származékkal alkotott vízoldható kondenzációs termékét is tartalmazza. Az eljáráshoz alkalmazott szálbunda természetes és szintetikus vágott szálakból, vagy ezek keverékéből, előnyösen poliamid, poliészter, viszkóz szálakból tűnemezeléssel és zsugorítással készül. Eljárásunkban olyan konjugált dién, például butadién vizes kopolimer-diszperziókat, előnyösen butadién-akrilnitril kopolimer-diszperziókat alkalmazunk nemszőtt lemezek kémiai erősítéssel történő előállítására, amelyek a következő kolloidkémiai tulajdonságokkal rendelkeznek : hőszenzibilizálhatóak, destabilizálásukkor közvetlenül szilárd gél keletkezik, vagy lágyítók segítségével ilyenné alakíthatók, a vizes gélben lévő polimer térhálósítható a gél színerézisét megelőzően. A kereskedelmi forgalomban jelenleg ilyen diszperziókat például a következő néven forgalmaznak: Perbunan N 3415 M (gyártja Bayer AG., 47,5% szárazanyagtartalmú butadién-akrilnitril vizes diszperzió) Perbunan KA 8194 (gyártja Bayer AG., 45 % szárazanyagtartalmú butadién-akrilnitril vizes diszperzió) Hycar 1570 H 69 (gyártja AKU—Goodrich, 47% szárazanyagtartalmú butadién-akrilnitril vizes diszperzió) Revinex 68 V 40 (gyártja Revertex Ltd., 45% szárazanyagtartalmú butadién-akrilnitril vizes diszperzió). A diszperziók hőszenzibilizálásához például organopolisziloxánokat, mint Coagulant WS (gyártja Bayer AG.), poliétereket, mint C.G.A. 3-t (gyártja AKU—Goodrich) használunk szobahőmérsékleten stabilitást biztosító nem ionos felületaktív anyagok, például Emulvin W (gyártja Bayer AG., aromás poliglikoléter) egyidejű alkalmazása mellett. A diszperzió destabilizálási hőmérsékletét az öszszetétellel szabályozzuk, amely a találmány szerint 40— 70 C. A vulkanizáló adalékanyagokat úgy választjuk meg, hogy a víz jelenlétében történő térhálósítás viszonylag alacsony hőmérsékleten (110—120 C), rövid idő alatt (15—25 perc) játszódjon le. Ehhez a kénes vulkanizálás szokásos ágensei (kén, cink-oxid, titán-dioxid, titán-dioxid RFKD-rutiltípusú titán-dioxid mellett szinergetikus hatású ultraerős gyorsítókat például Vulkacit LDA (gyártja Bayer AG., cink-dietil-ditiokarbamát) és ultragyorsító KA 9054 (gyártja Bayer AG., nátrium-diizopropil-ditiokarbamát) alkalmazunk. A találmány szerinti eljárásban lényeges a lágyítók megfelelő megválasztása. A lágyítás a polimer részecskék adhéziójának biztosításához szükséges. A mikroheteroporózus kötőanyag szerkezet eléréséhez a polimer diszperzió részecskéit olymértékben lágyítjuk, hogy a termikus destabilizáláskor szilárd gél szerkezetet kapjunk, amelyet még a víz eltávozása előtt, víz jelenlétében, könnyen térhálósíthatunk. A polimer részek lágyítására a találmány szerint — az alábbi anyagokat alkalmazzuk : a) vízoldható alifás bi- és trifunkciós alkoholok (etilénglikol, dietilénglikol, glicerin) b) vízoldható alifás poliéter-glikolok (polietilénglikol, polipropilénglikolok) c) C — alkoxi-butil-acetát-emulzió d) Az a—d pontban felsoroltak keverékei A lágyító mennyiségének és minőségének megválasztását meghatározza a kiindulási polimer diszperzió részecskéinek a keménysége, amelyből a találmány szerinti eljárással mikroheteroporózus kötőanyagot állítunk elő. Lágy, azaz alacsonyabb üvegesedési hőmérsékletű (pl. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2