177531. lajstromszámú szabadalom • Eljárás azabiciklohexánok előállítására

7 177531 8 pilcsoportot is jelenthet — egy alkalmas oldószerben, pél­dául metanolban, etanolban vagy vízben egy savmegkötő anyag, például nátrium-karbonát jelenlétében mintegy 25 C és mintegy 80 C közötti hőmérsékleten mintegy 1—18 órán át végezve. Egy még további alternatív út abban áll, hogy az előző bekezdésben ismertetett alkilezés végrehajtását megelőző­en az R, és R, helyén hidrogénatomot hordozó le általá­nos képletű vegyületet egy erős, nem nukleofil bázissal, például nátrium-hídroxiddal vagy kálium-terc-butiláttal reagáltatjuk oldószerben, például N,N-dimetil-formamid­­ban, és csak ezután alkalmazzuk az alkilezőszert. Ha így alkilezünk, akkor az R6CH2W általános képletű alkilező­­szereken túlmenően dolgozhatunk egy R6CHWRI0 általá­nos képletű —ahol R6és W jelentése a fenti, míg R,0 1—6 szénatomot tartalmazó alkilcsoportot jelent — alkizelő­­szerrel is. Miként említettük, az I általános képletű vegyületek op­tikai izomerek formájában fordulnak elő, amelyek viszont külön-külön a balraforgató és a jobbraforgató forma ra­­cém keverékei. Szakember számára érthető, hogy vala­mennyi ilyen optikailag aktív formát a találmány oltalmi körébe tartozónak tekintünk. Az egyes optikai izomerek önmagában ismert rezolválási módszerekkel különíthe­tők el. így például az egyik módszer abban áll, hogy egy Va ál­talános képletű cisz-dikarbonsavat valamilyen optikailag aktív aminnal, például (—)-a-(l-naftil)-etilaminnal reagál­­tatunk egy alkalmas oldószerben, például metanolban, etanolban, acetonban, tetrahídrofuránban vagy acetonit­­rilben,amikoris egy olyan sót kapunk, amely egy mólekvi­valens (-t-)-dikarbonsavból és az előbb említett (—)-amin egy mólekvivalenséből áll. Bizonyos esetekben, és különö­sen akkor, ha a fenilgyűrű egy vagy több alkilcsoporttal helyettesített, illetve ha ez a helyettesített fenilcsoport p­­-tolilcsoport, továbbá R2 és R , hidrogénatomot jelentenek, akkor előnyös oldószerként tetrahidrofuránból és dietil­­éterből álló elegy használata. Egy Va általános képletű racém dikarbonsav reakcióba vihető ( —)-2-amino-l-butanoIlal is egy alkalmas oldószer­ben a korábbiakban ismertetett módon, amikoris egy olyan sót kapunk, amelynek savkomponense a (4-j-dikar­­bonsav. E sókból a szabad (-l-)-dikarbonsav egy alkalmas bázis­sal, például nátrium-hidroxiddal, kálium-hidroxiddal, am­­mónium-hidroxiddal vagy kálium-karbonáttal, majd egy alkalmas sav például sósav vagy kénsav vizes oldatával végzett kezelés útján szabadítható fel. A ( — j-dikarbonsav elkülönítése céljából egy Va általá­nos képletű racém cisz-dikarbonsavat olyan optikailag ak­tív aminnal visszük egy, az előzőekben említett oldószer­ben reakcióba az előzőekben ismertetett módon, mint a brucin. ( + )-«-(l-naftilj-etilamin vagy a ( + )-2-amino-l­­-bu tanok Az így kapott sókat ezután az előzőekben ismertetett módon a megfelelő (-)-dikarbonsavakká alakíthatjuk. Az ilyen módon előállított ( + )- vagy ( — )-dikarbonsa­­vak ezután a korábbiakban ismertetett módon a II általá­nos képletű vegyületek megfelelő ( + )- vagy ( —)-izomer­­jeivé alakíthatók, illetve ezek a vegyületek az le általános képletű végtermékek ( + )-vagy í — )-izomerjeivé redukál­hatok ugyancsak a korábbiakban ismertetett módon. Alternatív módon eljárhatunk úgy is, hogy egy racém le általános képletű vegyületet reagáltatunk egy optikailag aktív savval, például ( + )- vagy (—)-mandulasavval, (+)­vagy ( — )-borkősawal, ( + )- vagy ( —j-di-O-benzoil-borkő­­savval vagy (+)- vagy ( — )-di-0-(p-toluoil)-borkősavval egy alkalmas oldószerben, például metanolban, etanol­ban, acetonban, acetonitrilben vagy tetrahídrofuránban, amikoris egy sót kapunk. Ezt a sót ezután egy alkalmas savval (például sósavval vagy kénsavval), majd egy alkal­mas bázis (például nátrium-hidroxid, kálium-hidroxid, ammónium-hidroxid vagy nátrium-karbonát) vizes olda­tával kezeljük, amikoris optikailag aktív formában, vagyis (+)- vagy (—)-izomerként egy le általános képletű vegyü­letet kapunk. A találmány szerinti eljárással előállítható I általános képletű azabiciklohexánok közül előnyös hatásukra tekin­tettel az alábbiakat emeljük ki : 1 -(4-Klór-fenil)-3-aza-biciklo(3.1.0)hexán, l-Fenil-3-aza-biciklo(3.1.0)hexán, 3-Metil-l-fenil-3-aza-biciklo(3.1.0)hexán. 1 -(3-Klór-fenil)-3-aza-biciklo(3.1 .Ojhexán, l-(3-Fluor-fenil)~3-aza-biciklo(3.1.0)hexán, l-(4-Klór-fenil)-3-metil-3-aza-biciklo(3.1.Ojhexán, 3-Benzil- l-fenil-3-aza-biciklo(3.1. Ojhexán, 3-Ciklopropilmetil-l -fenil-3-aza-biciklo(3.1 .Ojhexán, 3-Fenetil-l-fenil~3-aza-biciklo(3.1 .Ojhexán, 3-Izopropil-l-fenil-3-aza-biciklo(3.1 .Ojhexán, l-(4-trifluormetil-fenil)-3-aza-biciklo(3.1.Ojhexán, 3-(4-Klór-benzil)-l-(4-klór-fenil)-3-aza-biciklo(3.1 .Oj­hexán, 3-Allil-l-fenil-3-aza-biciklo(3.1.Ojhexán, 3-Etil-l-fenil-3-aza-biciklo(3.1 .Ojhexán, 3-Cíklohexilmetil-l-feníl-3-aza-biciklo(3.1.Ojhexán, l-(4-Metoxifenil)-3-aza-biciklo(3.1.Ojhexán. 1 -(4-Klór-fenil)~3-(2-fluor-benzil j-3-aza-biciklo(3.1 .Oj­hexán, l-Fenil-5-metil-3-aza-biciklo(3.1 .Ojhexán, 3-Metil-1-(3,4,5-trimetoxi-fenil)-3-aza-biciklo(3.1.Ojhe­xán, l-(p-Tolil)-3,6-dimetil-3-aza-biciklo(3.1 .Ojhexán, 3-(2-Naftil-metilj-1 -(4-klór-fenil)-3-aza-biciklo(3.1 .Oj­hexán, 3-(5-Norbornén-2-il-metilj-1 -(4-klór-fenil)-3-aza-bicik­­lo(3.1. Ojhexán, 3-Etil-l-(4-amino-fenil)-3-aza-biciklo(3.1 .Ojhexán. 3-(4-Fluor-benzoil)-l-fenil-3-aza-biciklo(3.1 .Ojhexán 3-(3-Fluor-benzoil)-l-fenil-3-aza-bicíklo(3.1.Ojhexán, 3,4-Diklór-feni!-3-aza-biciklo(3.1.Ojhexán, I -(3-Metoxi-fenil)-3-metil-3-aza-biciklo(3.1 .Ojhexán, (+)-1 -Fenil-3-metil-3-aza-biciklo(3.1 .Ojhexán, l-(4-Klór-3-trifluormetil-fenil)-3-aza-biciklo(3.l.Ojhe­xán, 3,6-Dimetil- l-fenil-3-aza-biciklo(3.1 .Ojhexán, 1-(4-Ace tamido-feni!)-3-e til-3-aza-biciklo(3.1. Ojhexán, l-(3-Hidroxi-fenil)-3-metil-3-aza~biciklo(3.1 .Ojhexán, l-(4-Nitro-fenil)-3-aza-biciklo(3.1. Ojhexán, l-(p-Tolil)-3-aza-biciklo(3.1.0)hexán-hidroklorid, és 1 -(2-Klór-fenil)-3-aza-biciklo(3.1 .Ojhexán. A találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek fájdalomcsillapítóként hasznosíthatók melegvérűek ese­tén, miként ez az alábbi farmakológiái kísérletekből kide­rül. A fájdalomcsillapító hatás vizsgálatára egyik módszer­ként Randall és Selitto módszerének [Arch. Int. Pharma­­codyn., 111, 409 (1957)] egy módosított változatát hasz­náljuk. E módszer szerint olyan patkányok fájdalomérzé­kelési küszöbét mérjük, amelyek mancsát nyomásérzé-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents