177524. lajstromszámú szabadalom • Eljárás javított tatkarmányozási ertékű levélfehérje-koncentrátum előállítására
5 177524 6 karotinoidok 1,5—2,5 kinonok 1,5—2,0 viaszok és szénhidrogének 7—10 A lipoid komponensek kémiai tulajdonságai alapvetően különböznek. A paraffin-szénhidrogének 'apolárosak, a foszfolipidek polárosak. Ennek folytán eltér szerves oldószerekkel szembeni viselkedésük is. A foszfolipidek például a lecitin acetonban oldhatatlanok, a neutrálzsírok és részben a viaszok ebben az oldószerben oldhatók. Ismeretes az is, hogy szárított növényi őrleményből benzollal vagy petroléterrel a klorofill nem extrahálható, csak acetonnal vagy alkohollal, viszont alkoholos vagy acetonos kivonatból a klorofill benzolos fázisba átrázható. Az oldékonysága ugyan benzolban nagyobb, ennek ellenére benzollal nem extrahálható. A petroléterrel szembeni viselkedés szempontjából is komoly eltérések vannak a klorofill komponenseknél. A poláros oldószerekkel történő extrakció azonban csak korlátozott eredményekre vezet, mivel megfelelő fehér vagy világosszínű termék csak nagy nehézségek árán és rossz hozammal, gazdaságtalanul állítható elő. Ismeretes az is, hogy a lipidfrakció jelenléte hátrányosan befolyásolja a fehérje biológiai értékét, mivel a kísérőanyagok biológiai negatív hatása rontja a fehérje értékesülést, másfelől a fehérje-lipid-komplexuro Kœrkezete is gátolja az emészthetőséget, illetve a fehérje értékesülést (vö. Bray, Walter, J. The processing of leaf protein to obtain food-grade products, Green Crop Fractionation Conference, 1976, Harrogate, York). A találmány célkitűzése a növényi fehérje, főként kloroplaszt frakciót tartalmazó növényi fehérje szerkezetének megbontása, amelynek eredményeként nagyobb biológiai értékű takarmányadalék, illetve további feldolgozásra alkalmas fehérjeprekurzor állítható elő. A tapasztalat szerint, ha a kloroplaszt fehérjefrakciót tartalmazó növényi fehérjét nedvesített állapotban vizes közegben természetes zsírokkal vagy olajokkal, vagy zsírsavakkal; ezek sóival vagy észtereivel, illetve a felsorolt anyagok keverékeivel kezeljük, akkor a célkitűzés megvalósítható. A továbbiakban a növényi fehérjékkel elegyített anyagokat összefoglalóan zsíroknak vagy adalék zsírnak nevezzük. A találmány szerinti eljárás módosított növényi levélfehérje-koncentrátum előállítására azzal jellemezhető, hogy a kloroplasztot tartalmazó növényi fehéije frakciót nedvesített állapotban, vizes közegben, a növényi fehérjével keveréssel elegyíthető, táplálkozásélettani szempontból elfogadható zsírokkal, olajokkal vagy zsírsavakkal, ezek sóival vagy észtereivel, illetve a felsoroltak keverékével hozzuk össze, a keveréket adott esetben kolloidmalomban homogenizáljuk, célszerűen szeparátoros elválasztással, a vizes fázist az adalék zsírt tartalmazó növényi fehérjétől, esetleg az adalék zsír egy részétől elválasztjuk és szárítjuk vagy tovább feldolgozzuk. Növényi fehérjeként vagy önmagában a kloroplaszt fehérjefrakciót vagy ilyen frakciót tartalmazó növényi fehérjét alkalmazunk. A növényi fehérje lehet présléből frissen előállított koagulátum, vagy előzőleg szárított és nedvesített növényi fehérje. Zsírokként növényi és állati zsírok és olajok, ezek különböző arányú keveréke, továbbá zsírsavak, előnyösen több mint 10 szénatomot tartalmazó telített vagy telítetlen zsírsavak sói, mono- és összetett gliceridjei valamint zsíralkohollal képzett észterei alkalmazhatók. Az adalék zsír célszerűen avasodásra ne legyen hajlamos és antioxidánssal stabilizáljuk. A gyakorlatban bevált, ha a zsírok, illetve azok elegye 30—50 °C-nál magasabb dermedéspontú. A felhasználható zsírnemű anyagokat az alábbiakban részletezzük : Telített és telítetlen zsírsavak származékai: sztearinsav, mírisztinsav, laurinsav, palmitinsav, arachinsav, olajsav sói és gliceridjei, zsíralkoholokkal képzett észterei Növényi zsírok és olajok : kókuszzsír, földimogyoróolajv szójaolaj, nagy lecitintartalmú növényi olajfinomítási maradék. Állati zsírok : faggyú és sertészsír. A növényi fehérje és adalék zsír érintkeztetése során a hőmérsékletnek fontos szerepe van. Különböző hatásossággal lehet viszonylag tág határok között dolgozni, legelőnyösebb a 40—80 °C közötti hőmérséklet, felső határként pedig 100 "C, az utóbbi főként akkor, ha az adalék zsír nagy feleslegben van jelen és a nedves koagulált csapadék víztelenítését is ezen a hőmérsékleten végezzük. Az adalékolt zsír mennyisége szintén tág határok között ingadozhat. Az alsó határérték a növényi fehéije szárazsúlyára számítva 25% adalék zsír, azonban rendszerint 50 vagy 100% adalék zsírt alkalmazunk. A tapasztalat szerint a szárított növényi fehérjekoncentrátum lipidtartalmára (szárazsúlyára) számítva 3—4-szeres mennyiséget is képes felvenni, a rendszer homogenizálható és szárítható. Felismerésünk szerint a kloroplaszt fehérjefrakció kolloid rendszerének megbontása a rendszertől nem idegen, ahhoz közelálló tulajdonságokkal rendelkező adalék zsírokkal történhet. A rendszer megbontása során az egységes Vonzisztencia kialakítása a zsírok és olajok megfelelő hőmérsékletének beállításával lehetséges.^**- hlomoHs/i frakció az adalék zsírt megfelelő finomeloszlásban képes felvenni és azzal együtt szárítható. Az így szárított termék tárolás szempontjából stabilis, mivel a zsírok és olajok a lipidoltható festékek tárolhatóságát növelik, vagyis a zsírok és olajok a növényi pigmentekre stabilizáló hatást fejtenek ki. Másfelől azonban a zsíradalékok a termék biológiai értékesítése szempontjából előnyösek, mivel az értéktaülés szempontjából kedvezőtlen kolloid-srabrtnàat «urgbontják, így a kloroplaszt fehérjefrakció biológiai értékesíthetősége javul. Az előállított takarmányadalék növelt zsírtartalma folytán metabolizálható energia-tartalom szempontjából előnyösebb, mint a kezeletlen fehérje. A zsíradalék mennyiségének és minőségének megfelelően a takarmányadalék mennyiségének és minőségének megfelelően a takarmányadalék metabolizálható energiatartalma 7000—8000 kcal/kg zsíradaléknak megfelelő értékkel emelkedik. Az energiatartalom növekedése előnyösen használható ki a baromfi-iparban, ahol koncentrált nagy energiájú takarmányok bevitele előnyös és a karotinoid pigmentekre is szükség van. A találmány kiteljed az eljárással készült javított takarmányozási értékű levélfehérje-koncentrátumra is, amely szárazsúlyára számítva legalább 25 súly";, táplálkozásélettani szempontból elfogadható természetes zsír vagy olajadalékot, zsírsavakat, ezek származékait vagy a felsoroltak keverékét tartalmazza, és amelynek további jellemzője, hogy 2:1 arányú kloroform-metanol eleggyel extrahálható teljes lipidtartalma és petroléterrel extrahálható nyers zsírtartalma közötti %-os különbség a levélfehérje-koncentrátum kezelés előtti értékéhez képest legalább 50%-kal csökken. A kloroplaszt fehéijefrakciót tartalmazó termékek összes lipid-nyers zsír aránya általában 2—3:1, mely a ta-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
