177483. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyors rögzítőkötél előállítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 177483 I» Bejelentés napja: 1975. IX. 30. (MU—547) Nemzetközi osztályozás: A 61 L 15/04 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1981. IV. 28. Megjelent: 1982. XII. 31. Feltalálók : Szabadalmas : dr. Krakovits Gábor ortopéd szakorvos, kandidátus 40% Műanyagipari Kutató Intézet, dr. Pazonyi Tamás vegyészmérnök, kandidátus 30% Budapest Joó Sándor vegyészmérnök 20% és RICO Kötszerművek, Vajda Róbert vegyésztechnikus Budapest 10% Budapest Eljárás gyors rögzitőkötés előállítására 1 2 A találmány tárgya eljárás gyors rögzítőkötés előállítására. Ismeretes, hogy törések, ficamok, sebek, gyulladások stb. kezelésénél a testrészek rögzítésére ma is legelterjedtebben különböző gipszpólyákat alkalmaznak. A gipsz a természetben monoklin kristályos, molekulánként két kristályvizet tartalmazó kalcium-szulfát (CaS04-2H20) alakjában fordul elő. 107 °C fölé hevítve kristályvizének egy részét elveszti, CaS04- y2H30-vá alakul, amely szürkésfehér, erősen higroszkópos por. Vízzel keverve újból felveszi kristályvizét, ami által összefüggő tömeget képezve megkeményedik. A gipsznek ezt a tulajdonságét használják fel az orvosi gyakorlatban testrészek rögzítésére, Európában használatát a holland Antonius Mathíjsen vezette be a XIX. században. Az általa bevezetett kötés ab- 15 ból állt, hogy egy réteg pólyára gipszport szórt, erre egy újabb réteg pólyát helyezett, amelyet használat előtt vízbe merített, és az így kialakult kötést a sérült végtagra tekerte. A kezdetben alkalmazott lenpólya helyett később keskeny pamutflanell pólyát alkalmazott, amely több gipszet 20 vett fel, miáltal a kötés szilárdsága jelentősen megnőtt. A Mathijsen által kidolgozott rögzííőkötésí a jelenleg használt mullpólyák felhasználásával ma is kiterjedten al- „ kalmazzák. Hátrányai közé tartozik, hogy aí .kötés viszonylag súlyos, a pólyáról a gipsz könnyen lepereg, ami 25 kedvezőtlen mind a kötés kialakításánál, mind pedig előre gyártott gipszporos mullpólyák gyártásánál. További hátránya, hogy a gipsztartalom technikai nehézségek következtében csak bizonyos határig nöyelhető. Az 1930-as években Lohmannak és Eichengrügnek si- 30 került továbbfejlesztenie a Mathijsen-féle gipszpólyát az ún. rögzített pólya kialakításával. A korszerűsítés abból állt, hogy a mull alapanyagon a néhány százalék kalciumszulfátot (CaS04-2H20) is tartalmazó égetett gipszport 5 megfelelő kötőanyagok és vízmentes oldószer segítségével szilárd állapotban rögzítették. Ezt oly módon érték el, hogy a gipszet vízmentes oldószerrel és a kötőanyagokkal keverőberendezésben összekeverték, a pépet a mullszövetre rávitték, majd szárították, amikor az oldószer elpárol- 10 gott, és a gipsz a mullszöveten szilárdan megkötött. Az eljárás előnye, hogy a felragadt gipsz tekercselés alkalmával nem hull ki a szövetből, az alkalmazás előtti vízbemerítésnél is kicsi az anyagveszteség, továbbá, hogy a hagyományos gipszpólyánál több gipszet tartalmazó rögzítőkötést lehet elérni. A rögzített gipszpólyáknak nagy jelentőségük van a korszerű orvosi gyakorlatban, ugyanakkor több hátrányos tulajdonsággal is rendelkeznek. Ezek közé tartozik, hogy a kötés súlya még mindig viszonylag nagy, továbbá, hogy felhelyezése csak megfelelő körülmények között biztosítható, így elemi csapások esetén vagy harctéri viszonyok között nem mindig használható. Nem használható pl vízhiány esetén vagy 0 C alatti hőmérsékleten sem. A rögzített pólyák hátránya a vízérzékenység is; víz hatására ugyanis lassan meglágyulnak. Ennek kiküszöbölésére hidrofób lakkbevonatot alkalmaznak, ez azonban csak a külső réteg számára biztosít védelmet A rögzített gipszpólya felvitele is szakképzettséget igényel, mivel az esetleges gyűrődések a végtag vérkeringését akadályozhatják és felfekvést okozhatnak. 177483
