177470. lajstromszámú szabadalom • Többcsatornás regisztráló berendezés

177470 MAGYAR népköztársaság SZABADALMI LlfRÄS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1977. II. 07. (MA—2854) Nemzetközi osztályozás: G 01 D 9/38 Közzététel napja: 1981. IV. 28. ORSZÁGOS találmányi HIVATAL Megjelent: 1982. IX. 30. Feltalálók: Szabadalmas: Dr. Paulik Jenő vegyészmérnök 24%, Dr. Paulik Ferenc vegyészmérnök 24%, Magyar Tudományos Akadémia Arnold Miklós alkalmazott matematikus 15,5%, Hartmann János műszerész Budapest, üzemvezető 21%, Renner Péter villamosmérnök 15,5%, Budapest Magyar Optikai Művek, Budapest Többcsatornás regisztráló berendezés 1 A találmány tárgya többcsatornás regisztráló be­rendezés. A többcsatornás regisztráló berendezések a mérés folyamatosságát illetően két csoportba sorol­hatók. Az egyik csoportot a pontírók, a másikat a 5 vonalírók képezik. A pontírók a több csatorna jelét úgy regiszt­rálják, hogy a mérendő jeleket egy csatomaváltó kapcsolja egymást követően a mérőműszerre és ez egy-egy pont formájában rögzíti a regisztráló papíron 10 az egyes változóknak megfelelő pillanatnyi értéket, A pontírók előnye, hogy elvileg tetszés szerinti számú jel regisztrálására alkalmasak úgy, hogy a jelek, illetve az ezeknek megfelelő görbék egymást akadály nélkül keresztezhetik. Az említett előnnyel 15 szemben a pontírók hátránya az, hogy a csatornák számának a növelésével természetesen ugyanazon jel mérésére egyre ritkábban kerül sor, vagyis az azonos görbéket jelölő pontok egyre távolabb ke­rülnek egymástól. Mivel az azonos változónak meg- 20 felelő pontok jelentős időközönként követik egy­mást, a kirajzolt pontsorok csak akkor tájékoztat­nak egyértelműen a változásról, ha azok egy-egy lassú folyamatot írnak le. Ha gyors változás zajlott le, akkor az ezen idő alatt kiírt néhány pont a 25 görbe biztonságos kiértékeléséhez nem elegendő. A pontírás sebessége azonbm rendszerint már nem növelhető. Szintén a pontírók hátrányaként kell felemlíteni a következő körülményt. Az összes jelet egyetlen 30 műszer méri. Ez azt jelenti, hogy a csatomaváltó mindig a következő csatornára vált át. Mivel a jelek pillanatnyi értéke egymástól függetlenül és állandóan változik, minden csatomaváltásnál hir­telen változik a mérőműszer állása is. A mérendő értékre való helyes beállás pontossága viszont bizo­nyos mértékig függ attól, hogy az átkapcsolás előtt a műszer milyen állásban volt, vagyis, hogy az átkapcsolást követően melyik irányból és milyen távolságról közelíti meg a műszer mutatója az új mérendő helyzetet. Ez a körülmény tehát a mérés pontosságát illetően egy állandó bizonytalanságot jelent. Az említett két hibát küszöbölik ki a többcsa­tornás vonalírók. Egy vonalíró elvi működését szemlélteti az 1. A és B ábra, amelyen aid a felülnézeti, felül az oldalnézeti kép látható vázlato­san. Az 1 híd tartja a 2 írófejeket. A 2 írófejek az 1 híd hosszában elmozdulhatnak, miközben az egyes változók nagyságát mérik. A 3 regisztráló­­papírt a 4 papírtovábbító szerkezet továbbítja. A vonalírók az egyes változóknak megfelelő folyamatos vonalakat rajzolnak a regisztráló papí­ron. Ez természetesei csak úgy oldható meg, hogy egy-egy változót egy-egy csatorna dlandóan folya­matosan mér, vagyis minden változóhoz külön mérőésatoma és irófej tartozik. A folyamatos vo­nalírás megszünteti a gyors változási szakaszon a kiértékelésnek azt a bizonytalanságát, amely a pon­toknak egymástól való nagy távolságából adódik és 177470

Next

/
Thumbnails
Contents