177440. lajstromszámú szabadalom • Eljárás takarmányalapanyag silózására
3 177440 4 hatásos anyag a következő baktériumfajokat tartalmazza: B. cucumeris fermentati, B. brassicae, B. acetylcholini, valamint Streptobacterium plantarum. (Ez a nomenklatúra nem felel már meg a mai követelményeknek.) Egy másik eljárás szerint, amit többek között a svéd 225 423 szabadalmi leírás ismertet, többek között L. acidophilus faj használható takarmány konzerválására. A német szövetségi köztársaságbeli 1 245 271 számú szabadalmi leírás szerint a következő baktériumfajok használhatók takarmány konzerválására: S. lactis, S. faecalis, S. kiguefaciens, Pediococcus cerevisiae, Leuconostoc mesenteroides, L. plantarum, L. casei, L. brevis valamint L. buchnerii. A találmány célkitűzése olyan olcsó, jól kézbentartható fermentációs silózási eljárás kidolgozása, amely lehetővé teszi, hogy visszaszorítsuk a nem-kívánatos örieqedést és az ezzel kapcsolatos rothadási folyamatokat, és olcsón, rövid idő alatt jó konzerváló hatást érjünk el. A találmány értelmében a kitűzött célt azáltal valósítjuk meg, hogy a silózni kívánt takarmányalapanyaghoz 1 g-ra számítva legalább 15 000 Streptococcus faecium Orla-Jensen, 1919 baktériumot tartalmazó készítményt keverünk, a kapott keverékhez adott esetben a baktériumok növekedéséhez szükséges tápanyago(ka)t adunk, majd a süózást legalább + 10 °C hőmérsékleten addig folytatjuk, míg a silózott anyag tej sav-tart alma legalább 1% nem lesz. Közelebbről, a jelen találmány szerint a tartósító hatás egy úgynevezett „irányított” tejsavas erejedés eredményeként a következő módon érhető el. A konzerválásra szánt anyagot a silóban vagy hasonló tárolóban való betárolással egyidőben egy baktériumtartalmú készítmény vizes oldatával megfelelő módon összekeverjük, a készítmény baktériumfajta Streptococcus faecium, a Bergey’s Manual of Determinative Bacteriology, 8. kiadás szerint (501. oldal, S. faecium Orla-Jensen 1919), és a kevert takarmány végleges S. faecium-baktériumszáma körülbelül 15 ezer—200 ezer grammonként. Az így kezelt takarmány-alapanyag az alábbi példa szerint tárolható, ami alatt a konzerváló hatású tejsav képződik. A tejsav gyári készítése alkalmával, úgy a tiszta tejsav gyártásánál, mint a különböző erjesztett élelmiszer (tejföl, kefir, yoghurt, sajt stb.) készítésekor általában különböző. Lactobacfllus-fajtákat használnak erjesztő anyagként. Ilyen esetben általában tiszta Lactobacillus- vagy Streptococcus fajokat vagy ezek keverékét használják. Ezek a baktériumok az úgynevezett tejsav-csoportba (The Lactic Group) tartoznak. A jelen találmány szerint a tejsav termelésére a takarmányanyagok konzerválásakor a fent említett, a tej savcsoporthoz tartozó, Streptococcus faecium használható. A fent említett Bergey’s Manual a Streptococcus faecium fajt mint önálló fajt tartalmazza. S. faecium a legközelebbi másik fajtától, a s. Faecalistól 16 pontban különbözik a 29 összehasonlított tulajdonság közül. Az erjesztéses konzerválási eljárás elméleti lényege a következő. A tejsav, ami az anyagban a tejsavtermelő baktériumok növekedése alkalmával képződik, megakadályozza az úgynevezett káros bomlasztó baktériumok elterjedését, amelyek általában nem tudnak a tejsav által okozott alacsony pH-jú környezetben elszaporodni. A fő eljárási követelmény az, hogy a tejsavtermelés olyan gyorsan menjen végbe, hogy egy felső határérték a lehető leggyorsabban elérhető legyen. Általános érvényű az a megállapítás, hogy a jó konzerválási eredmény a gyors tejsavtermelés direkt függvénye. Ez a követelmény két különböző módon érhető el, mégpedig úgy, hogy vagy egy gyorsan fejlődő baktériumfajtát használunk, vagy nagymennyiségű baktériumot az általában használt fajokból. A találmány szerint a silózáshoz szükséges körülményeket előnyösen addig tartjuk fenn, amíg a takarmány pH-értéke legalább 4,5-re nem csökken. A baktérium-tartalmú készítmény por vagy oldat formájában keverhető a silózásra szánt anyagba. Az irodalomból ismert, hogy a takarmány konzerválására régebben használt, illetve szabadalmaztatott baktériumfajok közül a S. faecalis növekszik a leggyorsabban, hozzávetőleg 20 perc generációs idővel. A többi megnevezett faj sokkal lassabban növekszik, a L. acidophilus generációs ideje például 66-87 perc. Továbbá az is ismert, hogy egy bizonyos baktériumfaj tejsavtermelése egyensúlyban áll a növekedési aránnyal (generációs idő). A jelen bejelentésben leírt S. faecium egy osztódási ciklus ideje körülbelül 18 perc. A takarmány alapanyagok süózása élő S. faecium baktériumot tartalmazó készítménnyel a következő példákkal illusztrálható, amelyek nem korlátozó jellegűek. 1. példa A) Kísériet Fű silózása (laboratóriumi méretekben) 25 kg füvet 2-3 cm-es darabokra vágtunk, majd 70 literes silózó tartályba töltöttünk. 2gJLactiferm silózási segédanyagot, amely 250 millió élőIStreptococcus faecium baktériumot tartalmazott, feloldottunk körülbelül 0,5 liter, 30 °C körüli hőmérsékletű csapvízben. A kapott oldatot ezután rétegenként felvittük a silózni kívánt anyagra, majd a tartályt szorosan lezártuk és körülbelül 100 kg/m2 nyomás alá helyeztük. Két hónapon keresztül heti egy alkalommal mintát vettünk. Azt tapasztaltuk, hogy a minta minősége 2 hónap után nem változott. B) Kísérlet Lucerna silózása (laboratóriumi méretekben) Az A) kísérlettel azonos körülmények között dolgoztunk, azzal az eltéréssel, hogy lucernából indultunk ki. összehasonlítók^nt mindkét kísérlet esetében 0,45%-os hangyasav oldattal végeztünk kezelést. A kapott eredményeket a következő táblázatban foglaljuk össze: 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
