177406. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4-oxa-1-azobiciklo [3.2.0]heptán-7-on származékok előállítására
3 177406 4 lehet -CH2OH vagy -CH(OH)CH3 képletű csoport. Az (I) általános képletű vegyületek egy további előnyös csoportját a (III) általános képletű vegyületek, sóik vagy észtereik képezik, ahol R3 és jelentése a fenti, azzal az eltéréssel, hogy R4 jelentése nem lehet —CH2OH vagy ~CH(OH)CH3 képletű csoport. A (II) és (III) általános képletben R3 jelentése előnyösen hidrogénatom, R3 további előnyös jelentése 1-3 szénatomos alkil-csoport, így metil-, etilvagy n-propil-csoport. A (II) és (III) általános képletben R4 jelentése előnyösen alkálifém-karboxilát- vagy (1-4 szénatomos alkoxi)-karbonil-csoport vagy valamely -CORs általános képletű csoport, ahol R5 jelentése hidrogénatom vagy 1—4 szénatomos alkil-csoport. A találmány szerinti vegyületek egy különösen előnyös csoportja a (IV) általános képlettel jellemezhető, ahol A! jelentése hidrogénatom vagy metil-, etil-, fenil- vagy tienil-csoport, A2 jelentése adott esetben szubsztituált szénhidrogén-csoport. Előnyösen Aj jelentése metil-csoport, A2 jelentése metil-, etil-, n-propil- vagy fenil-csoport. Az (I) általános képletű vegyületek egy további különösen előnyös csoportját az (V) általános képletű vegyületek képezik, ahol A3 jelentése hidrogénatom vagy 1-5 szénatomos alkil-csoport vagy fenil-csoport. A találmány szerinti vegyületek egy további különösen előnyös csoportja a (VI) általános képlettel jellemezhető, ahol A4 jelentése fenil-, tienilvagy furil-csoport, As jelentése hidrogénatom vagy alkálifém-karboxilát- vagy (1-4 szénatomos alkoxi)-karbonil-csoport. A (VI) általános képletű vegyületek egy célszerű alcsoportját a (Via) általános képletű vegyületek képezik, ahol Az, jelentése fenil-csoport. A 2-es szénatomhoz kapcsolódó karboxil-csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületeknél ez a karboxil-csoport célszerűen cisz-helyzetben van az 5-ös szénatomhoz kapcsolódó hidrogénatomhoz képest. A találmány szerinti vegyületek általában racém elegyekként képződnek. A (II) általános képletű vegyületek esetében az elegy előnyös enantiomeije (5R) sztereokémiájú. A (III) általános képletű vegyieteknél az elegy előnyös enantiomeije (2R, 5R) sztereokémiájú. A találmány szerint az (I) általános képletű vegyületeket úgy állítjuk elő, hogy valamely (VII) általános képletű vegyületet, ahol X jelentése klórvagy brómatom, Rj,‘R2, R3 és R, jelentése a fenti, azzal az eltéréssel, hogy R4 nem jelenthet —CH2 OH vagy — CH(OH)CH3 képletű csoportot, gyűrűzárásnak vetünk alá. Célszerűen X jelentése klóratom. Ha Rj jelentése hidrogénatom és R2 jelentése karbonsavészter-csoport, feltételezésünk szerint a gyűrűzárás valamely (VIII) általános képletű vegyület, ahol R2 jelentése karbonsavészter-csoport, R3 és R4 jelentése a fenti, képződésén és átrendeződésén keresztül megy végbe. Kívánt esetben a (VIII) általános képletű vegyületet elkülöníthetjük, általában célszerűbb azonban, ha hagyjuk, hogy in situ átrendeződjék, vagy bázissal kezelve kiváltjuk az átrendeződését. A gyűrűzárási reakciót többnyire közömbös, hidroxil-csoportot nem tartalmazó szerves oldószerben hajtjuk végre, például dimetilformamidban, dietiléteiben, dimetoxi-etánban, tetrahidrofuránban, diklóretánban, kloroformban vagy dimetüszulfoxidban. A gyűrűzárást legalább mólekvivalens mennyiségű bázissal váltjuk ki. Előnyös bázisok erre a célra azok, amelyek kevéssé nukleofilek, így a nátriumhidrid, káliumhidrid, káliumkarbonát, 1,5-diazabiciklo[5.4.0]-undec-5-én, trietilamin vagy az N-metil-morfolin. A reakció bármilyen nem-szélsőséges hőmérsékleten lejátszódhat, így —40 és +30 °C között, például -30 és +20 °C között, gyakran 5—18°C között. Ha bázisként káliumkarbonátot vagy valamely hasonló vegyületet alkalmazunk, a reakciót általában környezeti hőmérsékleten végezzük. Abban az esetben, ha a bázis tercier amin, rendszerint úgy járunk el, hogy a reakció kezdetén alacsony hőmérsékletet alkalmazunk, majd pedig hagyjuk, hogy a reakdóelegy környezeti hőmérsékletre melegedjen. A gyűrűzárási reakció után a képződött (VIII) általános képletű vegyület (III) általános képletű vegyületté történő izomerizálása céljából rendszerint további bázist, célszerűen káliumkarbonátot vagy tercier-amint adunk a reakdóelegyhez, többnyire 0,1—1 mólekvivalens mennyiségben. Ha olyan (I) általános képletű vegyületet kívánunk előállítani, ahol a szubsztituensek egyike adott esetben karbonsavsó-csoport, akkor előnyösen úgy járunk el, hogy a gyűrűzáráshoz a szóban forgó szubsztituensként lehasítható észter-csoportot tartalmazó (VII) általános képletű vegyületből indulunk ki, majd pedig az észter-csoportot lehasítjuk. Ha az észter-csoport benzil-észter, hidrogenolízist alkalmazunk. A (VII) általános képletű kiindulási vegyületeket a találmány szerint úgy állítjuk elő, hogy valamely (IX) általános képletű vegyületet, ahol Rj, R2, R3 és R4 jelentése a fenti, klórozunk vagy brómozunk. A klórozást általában úgy hajtjuk végre, hogy a vegyületet nem-szélsőséges hőmérsékleten, például —10 és +20 °C között, közömbös szerves oldószer, például diklórmetán, kloroform, széntetraklorid, stb. jelenlétében klórral reagáltatjuk. A (IX) általános képletű vegyületet 4-metiltio-azetidin-2-on alkilezésével állíthatjuk elő, alkilezőszerként valamely (X) általános képletű vegyületet alkalmazva, ahol Rj, R2, R3 és R4 jelentése a fenti. Előnyösen a 4-metiltio-azetidin-2-ont nátriumsója vagy vadamilyen sója formájában alkalmazzuk, amelyet in situ állíthatunk elő, például nátriumhidriddel. Az alkilezési reakciót rendszerint közömbös szerves oldószer, például dimetilformamid jelenlétében végezzük, alacsony hőmérsékleten, így -30 és +10°C között, például 0°C-on. Az R2 helyében karbonsavészter-csoportot tartalmazó (IX) általános képletű vegyületeket, ahol s 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
