177390. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kettős C-alakú rugózó szorítókapocs előállítására vasúti sínnek talpazathoz való rögzítésére
3 177390 4 A találmány szerint a szorítókapocs végeit a keményítés és a hőkezelés előtt a terheletlen kész állapotukban felvett helyzetükhöz képest egymástól olyan távolságra eltoltan képezzük ki, amely azon távolság nagyságrendjébe esik, amelyen belül a hőkezelt szorítókapocs még rugalmasan deformálható. A távolságok ilyen megválasztása esetében a gyártás során a szorítókapocs rendkívül tartós alakváltozást szenved. Végül pedig a szorítókapcsot a találmány szerint adott számú említett alakváltoztatás után még egy alakításnak vetjük alá, amely annak az alakváltozásnak felel meg, amely a szorítókapocsnak a talpazathoz való szerelésekor fellép. Ekkor garantáltan biztosak lehetünk abban, hogy szereléskor a szorítókapocs a megengedett terhelést és alakváltozást nem fogja túllépni. A találmány vonatkozik a fenti eljárással előállított olyan szorítókapocsra is, amely vasúti sínnek talpazathoz való erősítésére használható. A találmányt a továbbiakban egy kiviteli példa kapcsán ismertetjük részletesebben, amelyen egy találmány szerinti szorítókapocs előállítási módját írjuk le. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti szorítókapocs az első gyártási fázisban elöl- és oldalnézeti ábrázolásban, a 2. ábra az 1. ábra szerinti szorítókapocs rajza egy következő gyártási fázisban, a 3. ábra a szorítókapocs a végleges alakra történő alakítás alatt, és a 4. ábra az elkészült szorítókapocs. A szorítókapocs előállításához rúdanyagbói indulunk ki, amelyet először U-alakban meghajlítunk. Az 1. ábrán a szorítókapcsot az U síkjára merőleges és azzal megegyező nézetben tüntettük fel. Az 1. ábrán jól látható a szorítókapocs 1 kereszttagja, valamint 2 és 3 szárai. Miután a darabot már U-alakban meghajlítottuk, a 2 és 3 szárak szabad 4, 5 végeit és az 1 kereszttagot magában foglaló másik véget egymás felé úgy hajlítjuk vissza, hogy a 2. ábrán vázolt alakot vegye fel. A szorítókapcsot ezt követően hőkezelésnek vetjük alá. Először kikeményítjük, majd melegen lágyítjuk. A 4 és 5 végek ekkor az 1 kereszttaghoz képest hj távolságban eltoltan helyezkednek el. Az eltolt kiképzés jelentőségét a későbbiekben fogjuk kifejteni. A 3. ábrán a 2. ábrán vázolt szorítókapcsot a 6 tartóba feszített állapotban tüntettük fel. A szorítókapocsnak az 1 kereszttaggal szomszédos része éppúgy feszül a 6 tartóhoz, mint üzemi helyzetben a talpazat hasonló tartójához. A 2 és 3 szárak 4 és 5 szabad végeire 7 bélyeggel erőhatást fejtünk ki. A szorítókapocsnak kezdetben a 2. ábrán vázolt alakja van. A 7 bélyeg felhasználásával a szorítókapcsot a pontozott vonallal ábrázolt helyzetből a teljes vonallal ábrázolt helyzetbe nyomjuk. A szorítókapoes ekkor maradd alakváltozást szenved. A terhelést ekkor megszüntetjük, és a szorítókapocs a pontvonallal jelölt helyzetbe mozdul. Ezt követően a 7 bélyeget ismét lefelé mozgatjuk, és a szorítókapcsot a teljes vonallal jelzett helyzetnél lejjebb nyomjuk. Ekkor ismét maradó alakváltozás keletkezik, és amikor a 7 bélyeg újból visszamegy, a szorítókapocs a 4. ábrán vázolt alakot veszi fel. Ennél az alaknál az 1 kereszttag és a szorítókapocs 4 és 5 végei között mérhető távolságot h2 -vei jelöltük. A 2. ábrán vázolt szorítókapocs hidegalakítása két fokozatban következett be. A szorítókapcsot minden maradó alakváltoztatás után tehermentesítettük. A szorítókapcsot azonban kettőnél több fokozatban is alakíthatjuk, amikor is minden fokozatban csak kismérvű tartós alakváltozást hozunk létre. Arra azonban szükség van, hogy a szorítókapcsot minden maradó alakváltozás létrehozása után újból tehermentesítsük, és a következő alakváltoztatást csak előzőleg tehermentesített szorítókapcson kezdhetjük meg. A vázolt alakítási eljárással a szorítókapocs végleges méreteinek tűrése nagyon kicsire adódik, az üzemi szorítóerő pedig előre meghatározható és állandó érték lesz. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás kettős C-alakú rugózó szorítókapocs előállítására vasúti sínnek talpazathoz való rögzítésére, ahol a szorítókapocs egyrészt a talpazathoz erősített tartóba van beakasztva, másrészt pedig a sín talpához nyomódik, amelynek során rúdanyagot U-alakban meghajlítunk, majd az U szárainak szabad végeit és kereszttagját az U-síkjára merőleges irányban egymás felé visszahajlítjuk, majd az így kialakított szorítókapcsot megkeményítjük és hőkezelésnek vetjük alá, azzal jellemezve, hogy a keményítés és hőkezelés előtt a talpazattal és a síntalppal együttműködő végeket (1 és 4, 5) az üzem közben fellépő szorítóerő irányában — vagy azzal ellentétes irányban - addig hajlítjuk vissza egymás felé, ameddig ezen végek a terheletlen kész szorítókapocsban felvett helyzetükhöz képest adott mértékben eltoltan helyezkednek el, majd a hőkezelés után a szorítókapcsot az üzemi terhelés irányában — vagy ezzel ellentétes irányban — gyorsan és folyamatosan ütés- vagy lökésszerűen kétszer vagy többször olyan maradó alakváltozás eléréséig mozgatjuk, hogy egy rákövetkező hasonló alakváltoztatásnál a terhelése csak kismértékben tudjon növekedni, és a szorítókapcsot minden alakváltoztatás után tehermentesítjük. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a szorítókapocsnak olyan mértékű tartós alakváltozást adunk, amelynél az említett végeknek egy további egymás felé történő mozdítása során az ezen végekre ható erő növekedésének nagyságrendje kisebb, mint annak az erőnövekedésnek az egyhatoda, amely az alakváltoztatás kezdetekor volt tapasztalható. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a szorítókapocs végeit a keményítés és a hőkezelés előtt a terheletlen kész állapotukban felvett helyzetükhöz képest egymástól olyan távolságra eltoltan képezzük ki, amely azon távolság nagyságrendjébe esik, amelyen belül a hőkezelt szorítókapocs még rugalmasan deformálható. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
