177358. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kőolajtelepek olajkihozatalának növelésére
3 177358 4 nyezi, hogy a kiszorítási hatásfok többleteredménye az összes kőzettérfogatra vonatkoztatva igen kicsi. Az sem közömbös tényező az alkalmazás szempontjából, hogy ezeknek a kiszorító közegeknek igen magas az előállítási költsége. Ugyancsak ismertek még a termikus eljárások különböző válfajai, mint pl. a nedves elégetés, a száraz elégetés, a gőzbesajtolás, stb., azonban ezeknek az eljárásoknak az elterjedését a kőolajtelepek változó összetétele és a telepek nagy mélysége erősen korlátozza. A felsoroltaktól lényegesen eltérő jellegű kitermelést jelent a baktériumok, mikroorganizmusok segítségével történő kőolajtermelés. Azonban ezeknek sikeressége számtalan olyan körülménytől függ, amit még a mai fejlett technikával sem sikerült tisztázni. így a baktériumokkal való kőolajtermelés műszakilag még nem tekinthető kidolgozottnak, a várt jobb kihozatal nem garantálható és az egész eljárás inkább kísérleti jelllegűnek értékelhető. Összefoglalva az elmondottakat, megállapítható, hogy a legelterjedtebb eljárás napjainkban még mindig a vízbesajtolás. Az általános fejlesztési irány pedig az, hogy a hagyományos vízelárasztásos technológiákat tovább tökéletesítsék. Ezzel az ún. javított vízelárasztással” általában további 5-10% többlettermelést remélnek elérni. A Javított vízelárasztás”-nak az alábbi típusai ismertek: — vizes emulzió, — vízben oldott polimerek, — felületaktív anyaggal kezelt víz, — szénsavas víz alkalmazása az elárasztás során. A hagyományos és a Javított vízelárasztás” tartalmilag azonosnak vehető. A vízben oldott anyagok a javított eljárás során lényegében a kiszorító és kiszorított közegek mozgékonyságát módosítják kedvező irányban, ily módon növelik a kitermelés hatásfokát. Az emulziók, a polimerek és a felületaktív anyagok alkalmazásáról annyit kell elmodani, hogy az irodalom csupán üzemi kísérletekről tud beszámolni, melyeknek eredményei azonban meglehetősen ellentmondásosak. Az eddigi vizsgálatok alapján megállapítható, hogy az eljárás hatásfoka, eredményessége rendkívüli mértékben függ a kőolaj és a tárolóközeg típusától, de az egyértelmű összefüggések teljessége még nem nyert tisztázást. Tekintettel arra, hogy a tárolók és a telepfluidumok rendkívül bonyolult felépítésűek, az alkalmazhatóság feltételei további kutatást igényelnek ahhoz, hogy jelenleg a költséges eljárások bevezetése ipari mértékben megtörténhessen és bármelyik módszer alkalmazása üzemi gyakorlattá válhasson. Újabban kezd elterjedni a jelentős mennyiségű, 60 mól%-nál nagyobb széndioxidot tartalmazó földgáz vagy ipari tisztaságú széndioxidgáz felhasználás többletolaj termelés céljára. Ennek az eljárásnak lényege, hogy széndioxid tartalmú gázt adott mennyiségben és meghatározott rétegnyomáson a kőolajtelepbe sajtolnak, és ez az elegy a kőolajjal érintkezve, annak viszkozitását csökkenti, a kőolaj teleptérfogati tényezőjét megnöveli, azaz a kőolaj megduzzad. Az ezt követő vízelárasztás, - mely lehet széndioxidra telített, karbonizált víz és telítetlen is egyaránt, - többletolajtérmelést eredményez. A hagyományos vízelárasztással szemben a kőolajtelepben visszamaradó kőolajvagyon e módszerrel mintegy 5—10%-kal kisebb lesz. Annak ellenére, hogy ezen eljárás hatásmechanizmusa már tisztázott és ismert, elterjedését az alábbi tényezők hátráltatják: — a kőolaj és széndioxid kölcsönhatásának eredményeként a kőzet pórusaiban gyanták és aszfaltének válnak ki, lerontva ezzel a kőzet áteresztőképességét, — a széndioxid jól oldódik a vízben, ezért annak egy része a telepben mindenkor jelen levő vízben is oldódik, anélkül azonban, hogy a kőolaj kiszorítás folyamatában résztvenne, — a széndioxid jelenléte miatt mind a besajtolandó közeget vivő eszközökben, mind a termelő rendszerben nagy a korrózióveszély, melynek elhárítása jelentős beruházást igényelne, — a besajtolt széndioxid elszennyezi a kitermelt kőolajat és földgázt oly mértékben, hogy ez sok esetben meghiúsítja a széndioxiddal való olajkiszorítás racionális voltát. Pl. nagy gázsapkával rendelkező kőolajtárolók széndioxiddal való intenzifikálása az említett okok miatt ezidő szerint egyáltalán nem is realizálható. A találmány a felsorolt hátrányokon kíván javítást eszközölni és olyan eljárásra vonatkozik, amely megtartja a széndioxidos elárasztás összes előnyeit, annak minden hátránya nélkül. A találmány eljárás kőolajtelepek olajkihozatalának növelésére, melynek meghatározója, hogy a termelés megszakítása nélkül, annak folyamata alatt a rétegbe az olajtároló pórustérfogatának mintegy felét kitevő részhányadát nagy etán és nehézkonponens tartalmú gázzal, besajtolással elárasztjuk. A besajtolandó gáz nehézkomponenstartalma legalább 30—40%, az etán és a nehézkomponensek mólaránya pedig legalább 2,5 : 1 értéket mutatja. A gázbesajtolás és a termelés arányát úgy választjuk meg, hogy a gázbesajtolás befejezésekor a telepnyomás a kezdeti telepnyomással közel azonos mértékű. A folyamatos termelés során a besajtolt gáznak termelőkutakban való megjelenésekor a gázbesajtolást befejezzük. Ezután a termelési tevékenység változatlan fenntartása mellett vízbesajtolást eszközlünk és a folyamatot úgy szabályozzuk, hogy a telepnyomás csökkenésmentes maradjon. A termelést a kutak teljes elvizesedésével fejezzük be. Az előnyös kivitel szerint az olajtestbe és/vagy a víz-olajhatár közelében a víztestbe eszközöljük a gázbesajtolást. Egy további kivitel szerint az etánt és nehézkomponenseket tartalmazó gáz besajtolását a termelőkutak elgázosodásáig vízdugókkal váltakozva eszközöljük oly módon, hogy a gáz és vízdugó méretek a rétegtérfogaton az olajos pórustérfogat 2-10%-a közötti értéket mutassanak. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
