177330. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés istállóépületek klimaszabályozására
3 177330 4 téses szabályozására, melynek meghatározója, hogy közvetlen a mennyezet síkja alatt turbulens áramoltatásban, légkondicionálón ál. az istállótér teljes felületére egyenletes légnyomást biztosítva, környezeti és/vagy temperált, friss levegőt nyomunk be oly módon, hogv az állategészségügyileg káros (huzatos) légutak kialakulását megakadályozzuk és az elhasznált levegőt pedig az épület falain kialakított, meghatározott távolságban és keresztmetszetben készített, légkibocsátó nyílásokon a szabadba áramoltatjuk. A légkibocsátó nyílások olyan kiképzésűek, hogy csak egyirányú, mégpedig belülről kifelé való légáramlást engednek meg. A találmány tárgya a légcsere eszközét képező berendezés is, mely légszívónyílásból vagy nyílásokból áll és ahhoz rendelt légkivezető nyílásai vannak és sajátossága, hogy a szellőztető háza ventillátor visszaforgást gátló lemezekkel van ellátva, légterelő teste a függőlegestől a ventillátor felé deviáló, a függőlegessel mintegy 15 szögértéket képviselő kifúvási éllel van ellátva. A légterelő testbe a ventillátor forgástengelyén kívül eső, azzal szembe szóró olyan vízpermetező feje(i) van(nak), mely(ek)nek szórásiránya a ventillátor forgásirányával ellentétes értelmű és e két irány elméleti tengelye egymással 30—45° körüli szöget zár be. Az istálló falában számított módon kialakított légkibocsátó nyílások vannak. A légkibocsátó nyílások a külső légtúlnyomás hatására zárnak a megfelelően megválasztott zárólevelekkel. Ezáltal a nyílásokon át mindig csak egy irányban, belülről kifelé, lehetséges a légcsere. A nagyobb vízcseppek aprítására vagy leválasztására, illetve a párolgási felület növelésére hálószerű vagy ahhoz hasonló test van. A lecsapódott pára, vagy víz továbbítására a készülék vízelvezető csonkkal rendelkezik. A rajzok a találmány szerinti eljáráshoz alkalmas szellőzőkészülék kiviteli példáját szemléltetik, ahol az 1. ábra a tetőbe szerelhető, a 2. ábra az oldalfalba építhető egységét mutatja, a 3. sz. ábra pedig a 2. ábra szerintinek axonometrikus rajza. A meleg, nyári időszakokban, amikor aZ istálló légtere a külső környezeti tényező hatására átmelegszik, az egyszerű szellőztetés során csupán a levegő áramlása gyorsul fel — tehát mintegy mesterséges szél keletkezik az istálló épületben — de a levegő lehűtése nem történik meg. A gyorsabb légáramlás hideg-érzet keltésére alkalmas ugyan, azonban a huzat különösen a kisebb állatok esetében megfázást, meghűléses betegedést eredményez. Ezért az állattartók számára csak a meghatározott határok közötti légmennyiség cseréje, illetve az annak megfelelő lassúbb légáramlási sebesség a megengedett és eközben kell a levegő hőtartalmát valamilyen módon elvonni. Az egységnyi idő alatti légcsere mennyisége egyben determinálja a légáramlási sebességet is. A beszívott külső friss, de meleg levegő hőtartalmának elvonása a légcsere során kell, hogy megtörténjék, mielőtt a friss levegő az állatok tartózkodási teréhez eljut. Erre a célra szolgál a megfelelően elrendezett vizporlasztó, mely a szellőztetőn át áramló levegő útjába úgy van kialakítva, hogy a porlasztás során mindig egészen finom vízcseppecskék keletkezzenek, nagyobb vízcseppek keletkezésének megakadályozása mellett és a szórási kúp pedig a beszívott levegő-tömeg áramlási főirányába úgy esik, hogy a tökéletesített turbulencia hatására megfelelően egyenletesen és intenzíven elkeveredve jusson az állattartó térség minden részébe. Téli hűvös időjárás esetén pedig a befúvott meleg lévegő és a külső hideg levegő megfelelő keverése által biztosítható az állatok számára a kedvező tartózkodási klíma. A megfelelő légcsere elengedhetetlen előfeltétele, hogy kellő sűrűségben, megfelelő keresztmetszetű, illetve légátbocsátó képességű nyílások legyenek a padozat közelében az épület falain elrendezve. A légkibocsátó nyílások záró-levelekkel rendelkeznek és csak a belső túlnyomás hatására nyitnak. A záró-levelek feladata elsődlegesen az, hogy meggátolják a külső levegő bejutását az istállóépületbe, éppen abban a kritikus térségben, a padozat környezetében, ahol a nyílások elrendezve vannak; Különösen szeles, hűvös időjárás esetén a hideg levegő beáramlása az állatok megfázását, meghűlését eredményezhetné. Ezért a kellő ellensúlyt képviselő levelekkel bíró légátbocsátó nyílások képzése a szabályozásnak fontos eszköze. A szellőztető készülék tetőbe épített, kivitelénél felülről az 1 esővédő sapkával ellátott szívónyíláson történik a friss levegő beszívásával a külső levegő beáramoltatása. A szívónyílás teljes keresztmetszetében foglal helyet a 2 darabos szennyfelfogó háló, melyet az oldalfalba épített kivitelnél is célszerű alkalmazni és feladata az, hogy a darabos s/emét - ami adott esetben falevél, a szélvihar által felkavart egyéb nagydarabos szennyeződés (pl. gyakran előfordul madár) - a készülékbe való bejutását meggátolja. A szellőztető 3 háza a légszívás helyén önmagában ismert módon van az épület teherviselő szerkezetéhez rögzítve. A 3 ház és a benne elhelyezett 13 elektromotorral hajtott 14 ventillátor a 4 felfogószerv útján van rögzítve az épület mennyezetén vagy falán, illetve a teherviselő szerven. A 14 ventillátor az 5 ventillátor-fal által van határolva és mechanikai behatások ellen védi azt, illetve egyben az átömlő nyílás állandóságát is biztosítja. A függőleges elrendezésű szellőztető berendezést célszerű ellátni a 6 ellenőrző ablakkal, hogy a vízporlasztás hatásosságát üzem közben is mindenkor ellenőrizni lehessen. A vízszintes elrendezésű szellőztetőre az említett ablak képzése felesleges, miután a szellőztető rendeltetésszerű működése egyszerű szemrevételezéssel is ellenőrizhető. A szellőztető készülék ezen egységében történik az egyik legfontosabb funkció ellátása, nevezetesen a víz porlasztása, a cseppek visszafogása, a légáramlat irányítása és turbulenssé tétele, végül a vízcseppek ütközéses aprítása is. Erre a célra mindkét készüléknél a 7 vizpermetezőfej vagy fejek szolgálnak, amelyék célszerűért önmagukban ismert szórófejek is lehetnek, éppen ezért részletezésükre nem térünk ki. A 7 vizpermetezőfej, Vagy fejék térbeli elhelyezése nem lehet tetszőleges. A találmány értelmében a 7 vizpermetezőfej vagy fejek mindig a ventillátor hossztengelyén kívül kell, hogy legyenek. Előnyös, ha a 7 vízpermetezőfej a ventillátorral szembe szór és a forgásirányban ellentétes értelemben, a ventillátor hossztengellyel legalább 30—45 szögeltéréssel bír. A 8 légterelő test a befúvott levegő mennyezet alatti elosztását van hivatva biztosítani. Ezt a célt azzal éri el^ hogy a 9 kifúvási élek kb. 15°-nyira vissza vannak hajlítva. E visszaliajlítás által komoly turbulens áramlás állítható elő, ami a tökéletes és egyenletes keverést, szétterítést biztosítja. . • ' ' A nagyobb vízcseppek aprítása vagy lelválasztása/céljából 10 hálószerű test vágy testek foglalnak heiyfet !á férségben, amelyek egyrészt a háló elémei révén a 'páltflogtatási felületet növelik, másrészt'a nagyobb vízcseppek keletke-5 10 15 20 n > 30 35-0 45 50 55 00 65 2
