177310. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alifás di-tercier-nitrogénatomot tartalmazó korróziógátló inhibitorok előállítására és az ezeket tartalmazó kompozíciók
3 177310 4 nek ki, ugyanakkor az említett jó inhibitor tulajdonság mellett a vegvületek szükséges mértékben képesek oldódni. Meglepő módon azt találtuk, hogy célkitűzésűnkéi R—N R HO P —OH fi) li ü általános képlettel leírható vegyületeknek ahol R jelentése 11—20 szénatomos, telített vagy telítetlen, egy bázisú karbonsav acilgvöke. R, jelentése 1—4 szénatomos monovagv di-hidroxialkil-csoport-tri-íhidroxi-C, alkil-aminnal képezett sójá\al vagy ilyen sók elegyével érhetjük el. Az (1) általános képletű vegyiiletben a nitrogén- és a foszforatom egymáshoz kovalens vagy ionkötéssel kapcsolódik. Abban az esetben, ha egy amin mozgékony hidrogénatomját nukleofil tulajdonságú szubsztituenssel helyettesítjük, a nitrogénatom energiatartományát megnöveljük. Például a szekunder amin aminocsoportjának mozgékony hidrogénatomja rendkívül reakcióképes. Ha ennek az aminnak a foszforsavészterét képezzük a megfelelő körülmények között, a savas karakterű foszfátot tercier alkanolaminnal semlegesíthetjük. Tercier aminok esetében a foszforsav a nitrogénatom szabad elektronpárjával sókötést, szemipoláros kötést hoz létre. Ez természetesen ugyanúgy semlegesíthető alkanolaminnal, mint a szekunder aminból képzett foszforsavészter. így egy molekulán belül két nagyenergiájú tercier nitrogénatom lesz, amelyek növelik a vegyület protonmegkötő vagyis inhibitor tulajdonságát. Például valamely fenti vegyület egy molekulájának ilyen szempontból vizsgálandó részében az egyik nitrogénatom fővegyértékkötésben, a másik nitrogénatom pedig másodrendű, azaz sókötésben van. A másodrendű kötésben lévő nitrogénatomhoz tartozik három (—CH,—CH,—OH) nukleofil csoport, amelyek a nitrogénatommal történő fővegyérték (kovalens) kötéshez elektronpárt visznek. Ez az elektronleadó szerep növeli meg a nitrogénatom energiaállományát. A másik nitrogénatom esetében a karbonilcsoport elektronvonzó hatását a szintén nukleofil tulajdonságú (—CH,—CH.—OH) csoport nem tudja kompenzálni, ezért a centrális nitrogénatom energiaállománya nem lesz kielégítő az inhibitor hatás kifejtésénél. Centrális tercier nitrogén^tom esetében nincs mozgékony, reakcióképes hidrogénatom, tehát észterképzés nem lehetséges, csak sóképzés. A foszforsav só és annak semlegesített formája nem fővegyértékkötésen, hanem szemipoláros kötésen keresztül jön létre. A centrális tercier nitrogénatomhoz az elektronvonzó karbonilcsoport mellett két lánc nukleofil csoport (—CH,—CH,—OH) kapcsolódik. Ebből az következik, hogy az elektrondonorok számának növekedéséből kifolyólag a nitrogénatom energiatartománya, protonmegkötő képessége igen nagy. Az előzőek szerint tehát az egy molekulán belül így kialakított kettő nagyenergiájú nitrogénatomnak a korróziógátló (protonmegkötő) hatása megsokszorozódik. A gyakorlatban az inhibitorok alkalmazása során kedvező hatásuk nem közvetlenül, hanem valamilyen tisztító. lemosó, vagy alapozó anyagokon keresztül azokban alkalmazva érvémesül. Az inhibitoroknak ugyanis az a feladatuk, hogy az .idúeióra hajlamos felületek'e <C\ *. e a korróziót hátráltassak, visszaszorítsuk. A találmány szerinti eljárás lényege, hogy leatlább 11 szénatomot tnialmazó telitett és \agv telítetlen egy bázisú karbonsavak mono- vagy di-(hidro\i C|_4 alkil)-amidját adott esetben katalizátor jelenlétében 10—60 s'\, foszforsavval 50—90 C hőmérsékleten reagáltatjuk es a kapott foszforsavésztert (sót) a kiindulási amid-vegyületre számított 20—70 s1’;, tri-(hidroxi-Ci :-alkil)-aminnul semlegesítjük. A találmány szerinti eljárás során katalizátorként például p-toluolszulfonsav és hidrokinon lehet. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületet hatóanyagként tartalmazó készítményekre az jellemző, hogy a hatóanyagot 0,1—8 s% mennyiségben tartalmazzák és a fennmaradó százalékban a felhasználási területtől függően egy vagy több adalék-, illetve segédanyagot tartalmaznak. A találmány szerinti készítmények kiemelkedően jó korróziógátló és ezáltal felületvédő hatást mutatnak például bőr, műanyag, műbőr, csempe, faanyagok, zománcozott és festett felületek tisztítására szolgáló készítményekben, a megfelelő adalék-, illetve segédanyagok alkalmazása mellett azonban a találmány szerinti készítmények olyan típusa is elkészíthető, amely betonfolyósításra alkalmas. Egy másik készítménytípus fertőtlenítő hatású mosogatószerként, további készítménytípus pedig a textiliparban segédanyagként használható. A találmányt közelebbről a példák kapcsán ismertetjük. Az 1—4. példák a találmány szerinti eljárást szemléltetik. 1. példa Bemérünk 80 g baktericid hatású undecilénsav-monoetanolamidot, állandó keverés közben hozzáadunk 27 g 85%-os foszforsavat, 0,4 g p-toluolszulfonsavat, 0,4 g hidrokinont. Közben a hőmérsékletet 70- -80 C -ra emeljük. Ezen a hőmérsékleten a p-toluolszulfonsav és hidrokinon katalizátor jelenlétében az észterezési reakció 20—25 perc alatt lejátszódik. Ezt követően 41 g trietanolaminnal semlegesítjük a foszforsavésztert. 2. példa Bemérünk 106 g sztearinsav-monoetalonamidot, majd állandó keverés közben hozzáadunk 30 g 85%-os foszforsavat, 0,4 g p-toluolszulfonsavat és 0,4 g hidrokinont. A reakció hőmérséklete 70—80 C°. A reakció befejezése után (kb. 20—25 perc) a savanyú foszforsavésztert 45 g trietanolaminnal semlegesítjük. Azonos eredményre jutunk, ha a sztearinsav-monoetanolamid komponens helyett megfelelő mennyiségű olajsav-monoetanolamidot használunk azonos reakciókörülmények között. 3. példa 130 g sztearinsav-dietanolamidot bemérünk, majd állandó keverés közben beadagolunk 38 g 85%-os foszforsavat. A reakcióelegyet 25—30 percen keresetül 70—80 C°-on tartjuk. Ezután 30—40,£° g trietanolaminnal semlegesítjük » reakcióelegyet. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
