177288. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fogászati formázó gyanta és a belőle készített formázó massza előállítására
3 177288 4 A leírásban egy poliizocianát telítetlen hidroxi vagy aminovegyülettel képezett termékét írják le. H. J. Rehberg: Kiemelkedő fogászati formázósegédanyagok (zsugorodási tulajdonságok : 36. oldal) K. Eichner: Fogászati nyersanyagok és feldolgozásuk (zsugorodási tulajdonságok : 49—55. oldal) H. Schwickerath : Nyersanyagok a fogászatban (formázóanyagok: 125—165. oldal, zsugorodási tulajdonságok: 154—155. oldal). A fogászatban alkalmazott mindegyik formázóanyag csak korlátozott időn belül dolgozható fel és keményedik ki. A reakcióképes massza megformázása után rendszerint mintegy 3 perc áll rendelkezésre a feldolgozásra, a keményedési idő pedig rendszerint körülbelül 5 perc. Meglepő módon azt találtuk, hogy vinil-csoportot tartalmazó poliuretángyanták a gyakorlat szabta időn belül elasztikus, kaucsukszerű masszává hidegen keményednek és az ilyen masszák formázómasszaként történő felhasználása során a vázolt hátrányokkal nem kell számolni. A találmány tehát olyan formázógyanták előállítására vonatkozik amelyek a) diizocianátokból, b) 300 és 10,000, előnyösen 1,000 és 8,000 molekulasúlyú dihidroxi-vegyületekből és c) telítetlen monohidroxi-vegyületekből, éspedig akrilés/vagy metakrilsav hidroxil-csoportot tartalmazó származékaiból állnak, és a formázási folyamat után térhálósodnak. Továbbá a találmány még a belőle készített formázómassza előállítására is vonatkozik. A találmány szerint alkalmazható diizocianátokra példaként a következőket soroljuk fel : etiléndiizocianát, hexametildiizocianát, ciklohexán-1,4- -diizoeianát, 2,4- és2,6-toluiléndiizocianátés ezek keveréke, izoforondiizocianát, foröndiizocianát, l,5-naftalin-diizocianát, 1,3-ciklopentilén-diizocianát, m- és p-feniléndiizocianát, 2,4,6-toluiléntriizocianát, 4,4’,4”-trifenilmetán-triizocianát, 1,3- és 1,4-xililéndiizocianát, 3,3’-dimetil-4,4’-difenilmetán-diizocianát, 4,4’-difenil-metán-diizocianát, 3,3’-dimetil-bifeniléndiizocianát, 4,4’-biszfenilén-diizocianát, durol-diizocianát, l-fenoxi-2,4’-feniléndiizocianát, l-terc-butil-2,4-feniléndiizocianát, metilén-bisz-4,4’-ciklohexil-diizocianát, 1 -klór-2,4-feniléndiizocianát és 4,4’-difeniléter-diizocianát. Alkalmazhatók továbbá olyan nagymolekulasúlyú és adott esetben többfunkciós poliizocianátok, amelyek alacsony molekulasúlyú alapvázból polimerizációs reakcióval uret-dionokká vagy izocianurát-származékokká alakíthatók át. Ilyen poliizocianát például a 2 mól 2,4-toluilén-diizocianátból készült uret-dion, 2,4- és 2,6-toluilén-diizocianátból vagy hexametilén-diizocianátból készült izocianurát-vegyüietet tartalmazó polimer termékek, a molekulában átlagosan 2 izocianurát-gyűrűt tartalmazó és 5 mól toluilén-diizocianátból készült rendszer, valamint átlagosan két mól toluilén-diizocianátból és 3 mól hexametilén-diizocianátból álló megfelelő származékok. Ezenkívül lehetséges di- vagy poli-izocianátokból parciális hidrolízissel a karbaminsav és az amin közbenső reakciólépésen keresztül nagyobb molekulasúlyú karbaminvagy biuret-kötésű rendszerek előállítása, ilyen például egy biuret-kötésű vegyület, amely lényegében 3 mól hexametilén-diizocianátból, 1 mól víz hozzáadása és 1 mól széndioxid lehasadása folytán keletkezik. Hasonlóképpen alkalmas izocianát-csoportot tartalmazó termékek állíthatók elő di- vagy polioloknak di- vagy polifunkciós izocianátokkal való reakciójánál, ha a hidroxil-vegyület mólarányát az izocianáthoz úgy választjuk meg, hogy a kialakult reakciótermékekben statisztikus átlagban mindenkor szabad izocianát funkcióscsoportok maradjanak és legfeljebb 2,000—3,000 molekulasúllyal rendelkezzenek. A találmány szerinti anyagokban alkalmazható különösen előnyös izocianát-tartalmú vegyületek a következők: hexametiléndiizocianát, toluiléndiizocianát, izoforon-diizocianát és 4,4’-difenilmetán-diizocianát. A találmány szerinti formázóanyagok további komponenseiként olyan vegyületek alkalmazhatók, amelyek az izocianátokkal szemben reakcióképes két hidrogénatomot tartalmaznak, és molekulasúlyuk 300—10000, előnyösen azonban inkább 1000—8000. Ilyen vegyületekként alkalmazhatók az amino-, tiolvagy karboxil-csoportot tartalmazó vegyületek közül a polihidroxi-, főként a 2—8 hidroxil-csoportot tartalmazó 300—10000, előnyösen 1000—8000 molekulasúlyú vegyületek, például a 2-hidroxil-csoportot tartalmazó poliészterek, poliéterek, politioéterek, poliacetálok, polikarbonátok és poliészteramidok, amelyek homogén és cellás szerkezetű poliuretánok előállításánál használatosak. Hidroxil-csoportot tartalmazó poliészterként például többértékű, előnyösen kétértékű, adott esetben három értékű alkoholoknak többértékű, előnyösen kétértékű karbonsavakkal képzett reakciótermékeit alkalmazzuk. A szabad polikarbonsavak helyett a megfelelő polikarbonsavanhidridek is alkalmazhatók vagy a rövidszénláncú alkoholokból vagy ezek keverékeiből készült polikarbonsavészterek. A polikarbonsavak alifás, cikloalifás, aromás és/vagy heterociklusos jellegűek lehetnek, adott esetben például halogénatomokkal vannak helyettesítve és/vagy telítetlen kötést tartalmaznak. Példaként megemlítjük a következő vegyületeket: borostyánkősav, adipinsav, parafasav, azelainsav, szebacinsav, ftálsav, izoftálsav, trimellitsav, ftálsavanhidrid, tetrahidroftálsavanhidrid, hexahidroftálsavanhidrid, tetraklórftálsavanhidrid, endometilén-tetrahidroftálsavanhidrid, glutársavanhidrid, maleinsav, maleinsavanhidrid, fumársav, dimér és trimér zsírsavak, így olajsav, adott esetben monomer zsírsavakkal keverve, tereftálsav-dimetilészter és tereftálsav-biszglikolészter. A többértékű alkoholok, például a következők: etilénglikol, propilénglikol-(l ,2) és propilénglikol-(l ,3), butilénglikol-(l ,4) és butilénglikol-(2,3), hexándiol-(l,6), oktándiol-(l,8), neppentilglikol, cíklohexándimetanol, (1,4-bisz-hidroxi-metilciklohexán), 2-metil-l ,3-propándiol, glicerin, trimetilolpropán, hexántriol-(l ,2,6), butántriol-(l,2,4), trimetiloletán, pentaeritrit, kinit, mannit és szorbit, metilglikozid, továbbá dietilénglikol, trietilénglikol, tetraetilén-glikol, polietilén-glikolok, dipropilén-glikol, polipropilénglikolok, dibutilénglikol és polibutilén-glikolok. A poliészterek részben véghelyzetű karboxil-csoportot tartalmaznak. Felhasználhatók a laktonokból előállított poliészterek, például az s-kaprolakton vagy a hidroxikarbonsavak, például az e-hidroxíkapronsav. A találmány szerint alkalmazható általában két hidroxil-csoportot tartalmazó poliéterek ismert vegyületek. Ilyenek például az epoxidok, így etilénoxid, propilénoxid, butilénoxid, tetrahidrofurán, sztiroloxid vagy epiklórhídrin például bórtrifluorid jelenlétében önmagában történő polimerizációjával vagy ezeknek az epoxidoknak adott esetben egymással alkotott keverékeinek vagy egymás után alkalmazott epoxidoknak a reakcióképes hidrogénatomot tartalmazó kiindulóanyagokra, így vízre, alkoholra, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
