177276. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés fénytájékoztató berendezésekhez mátrix szervezésű karaktermezők fényponyjainak gyújtásvezérlésére

3 177276 4 oszlopból (n x m pl. 7 x 6) álló karaktercsoporthoz ebből a készletből megfelelően nxm darab fénypontkapcsoló, n x m darab első ÉS-kapu. m darab második FS-kapu és m darab erősítő szükséges. Találmányunk alapja az a fel­ismerés, hogy az áramköri >k nem jelentős — kiegészíté­sével megvalósítható ebben az elrendezésben az ún. kétfá­­zisjelü párhuzamos vezérlés és ebben az esetben minden egyes fénypontkapcsolóhoz egyazon sorban két különbö­ző karakterhasábhoz tartozó fénypont rendelhető. Kétfá­­zisjelü párhuzamos vezérlésen értjük a leírásban mindazon vezérléseket, melyeknél azonos vezérlőcsatornáról időben egymást követően ciklikusan két végrehajtó szerv vezérel­hető annak révén, hogy a közös csatornán érkező vezérlő­jel fázisban eltérő, célszerűen ellentétes fázisú beavatkozó jellel együttműködve hatásos. Ezzel azonos szolgáltatás — és jobb megbízhatóság — mellett az elemszükséglet jelen­tősen csökken, mert csak (nxm): 2 fénypontkapcsoló, (nxm):2 első ÉS-kapu. ésm/2erősítő ésm 2 második ÉS- kapu szükséges. Ennek megfelelően a találmány abban áll, hogy egy-egy — i-ik sorhoz (i = 1,... ,n) tartozó — fény­pontkapcsoló kimenetére két — célszerűen szomszédos —, első, illetve második karakterhasáb i-ik sorához tartozó fénypontjának fényforrásai csatlakoznak egy-egy — egye­zően polarizált — szelephatású elemen, pl. félvezető dió­dán át, a tápforrás másik sarka a kapcsolási elrendezés kö­zös potenciálú pontja, s az első karakterhasábokban elren­dezett fényforrások első kivezetései a tápforrás első fázis­kimenetére, a második karakterhasábokban elrendezett fényforrások pedig a tápforrásnak az első fáziskimenettől fázisban— gyakorlatilag 180 fokkal — eltérő második fá­ziskimenetére csatlakoznak. Találmányunkat részletesebben ábrák kapcsán magya­rázzuk. Az 1. ábrán egy példakénti fénytájékoztató tábla karak­termezőinek szokásos elrendezését, a 2. ábrán a szokáso­san kialakított karakterhasábot, a 3. ábrán pedig a talál­mány szerinti karakterhasáb előnyös kiviteli alakját mu­tatjuk. Az 1. ábrán látható, hogy az N x M fénypontból álló — mátrixszervezésü — táblán a fénypontokat CS karakter­csoportonként összefogott vezérlőhálózattal alakították ki. A CS karaktercsoportok ugyancsak sorokat és oszlo­pokat alkotnak és helyüket a táblán a mindenkori tábla­sort, illetve táblaoszlopot jelző j, illetve s index jelzi. Ha egy CS karaktercsoport n sorból és m oszlopból áll, akkor a CSjs karaktercsoportok a táblán N/n táblasort és M/m táblaoszlopot alkotnak, így j = 1,.. ,,N és s = 1........M. Példánknál egy-egy CS karaklercsoportban a sorok száma n = 7 és az oszlopoké m = 6, így a CS karaktercsoport n x m = 42 fénypontból (s monokromatikus tábla esetén ugyanannyi fényforrásból) áll. Ebben a szervezésben három vezérlőjelet alkalmazunk a karakterkiiráshoz. Az egyik a választott CSjs karaktercso­portot magában foglaló J-ik táblasor minden CS karakter­csoportjának minden fénypontjára ad táblasoronkénti el­ső vezérlő Sj bemeneten át egy kijelölő szintet, a másik a választott CSjs karaktercsoportot magában foglaló s-ik tábíaoszlop minden CS karaktercsoportjának minden fénypontjára ad tábiaoszloponkénti harmadik vezérlő Ls bemeneten át egy további kijelölő szintet, s a két kijelölő szint logikai eredője kijelöli éppen a CSjs karaktercsopor­tot. így csak ebben a CSjs karaktercsoportban lesz hatásos a karakterkiíró jelsereg, melyet a tábla valamennyi CS ka­raktercsoportjára úgy adunk, hogy n-csatornás vezérlő má­sodik V, bemeneten át a CS karaktercsoportok minden so­rára párhuzamosan adunk egymást követően m darab adatjelet. Eszerint a szervezés szerint tehát a kijelző tábla l'ény­­pontjainek kijelölése a következőképpen történik. A kijelző táblán két karakter kiírása közötti időben tör­ténik a karaktersor kijelölése az első vezérlő Sj bemeneten és harmadik vezérlő Ls bemeneten át. Az adatbemenetre érkező — pl. ASCII kódolású ka­rakterjeleket a beérkezést megelőzően már kijelölt CSjs karaktercsoport fénypontjaira a harmadik vezérlő Vj be­­menetek adják. A beírás megtörténte után a soronkövet­­kező karaktercsoport kijelölése ugyanígy történik, lia a soron következő CS karaktercsoport ugyanabban a j-ik — sorban, csak a következő — (s+1 )-ik — hasábban van, akkor a következő a CSj(s+i> karaktercsoport. A j-ik első vezérlő Sj bemenetre tehát továbbra is érkezik aktiváló jel, de a harmadik vezérlő Ls bemenet helyett a harmadik ve­zérlő L(s+i) bemenetre érkezik vezérlőjel. Ha pedig a CSjs karaktercsoport a CSjm karaktercsoport volt, akkor a sor­kijelölőjel továbblép, vagyis az első vezérlő S<j+i) bemenet kap aktiválást, a hasábkijelölő jel pedig az utolsó hasábról visszaugrik az elsőre, az aktiváló jel tehát most a harmadik vezérlő Li bemenetre jut, s így a CS(j+i)i karaktercsopor­tot jelöli ki. A karakter hasáb vezérlését most már a 2. ábra alapján könnyen követhetjük. Minden K, fénypontkapcsoló o kimenetéhez kapcsoló­dik egy-egy Fik fényforrás, a Kj fénypontkapcsoló vezérlő­bemenetére első G1 ÉS-kapun keresztül a kiírandó karak­ter fénypontokra bontott információja érkezik a második vezérlő Vj bemenetről, valamint a CSJS karakterhasábot ki­jelölőjel, mely az ábrán nem mutatott második G2 ÉS-ka­pun. képződik a sort és oszlopot kijelölő szintek logikai eredőjeként, s onnan A erősítőn át kerül az első G1 ÉS-ka­­pura. Amelyik CSjs karaktercsoportot a három jel logikai kapcsolata folytán aktiválásra kijelöltünk, annak K; fény­pontkapcsolója bekapcsol és a kijelölést általában közvet­lenül tárolja is. A 3. ábrán láthí to, hogy az alapvető elrendezés és az alapvető vezérlési mechanizmus változatlan, ezért azt — az egyező jelölésből folyóan — nem kell megismételni. Annyi az eltérés, hogy egy-egy — i-ik sorhoz tartozó Kj fénypontkapcsoló o kimenetére két — célszerűen szomszé­dos — első, illetve második Hl és H2 karakterhasáb i-ik sorához tartozó fénypontjának Fik és Fi(k+i> fényforrásai csatlakoznak egy-egy — egyezően polarizált — szelepha­tású elemen, pl. Dik és Dj(k+i, félvezető diódán át, a T táp­forrás másik Ta sarka a kapcsolási elrendezés közös poten­ciálú pontja, s az első Hl karakterhasábokban elrendezett Fik fényforrások első kivezetései a T tápforrás első Ts fá­ziskimenetére, a második H2 karakterhasábokban elren­dezett Fjk+i fényforrások első kivezetései pedig a T tápfor­rás második Tc fáziskimenetére csatlakoznak, mimellett az első és a második Tb, illetve Tc fáziskimenet fázisai eltérők, a fáziskülönbség gyakorlatilag 180°. Nyilvánvaló, hogy ha m páros szám, akkor minden Kj fénypontkapcsoló két-két fénypont vezérlésére szolgálhat és az áramkörök a fentiek szerint alakíthatók ki, ha pedig m páratlan, akkor a tábla egyik karakterhasábjában elren­dezett, a karaktercsoport egyik oszlopát alkotó fénypon­tok vezérlése hagyományos módon alakítandó ki, fény­­pontkapcsolónként csak egy fényponttal. Az is nyilvánva­ló. hogy a párosítás csak hasábonkéht történhet; ugyanak­kor a szomszédos hasábok párosítása ugyan áttekinthe-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents