177254. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aluminium-etil-foszfit előállítására

3 177254 4 egyensúlyi reakciónak megfelelően fokozatosan monoetil­­-foszfit alakul ki. Szobahőmérsékleten az egyensúly csak hosszú idő eltel­­' tével áll be, így a reakció meggyorsítása érdekében az ele­­gyet célszerűen melegítjük. 55—98 mól % (előnyösen 64—90 mól %) dietil-foszfitot és 45—2 mól % (előnyösen 36—10 mól /) foszforossavat tartalmazó elegyből például 150 C' -on 15—60 perc alatt állíthatunk elő a fentieknek megfelelő összetételű, három­­komponensű elegyet. A kiindulási elegyhez csekély mennyiségű trietil-foszfi­­tot is adhatunk, a trietil-foszfit beadagolásának azonban nincs különösebb jelentősége. Az egyensúlyi reakció előre­haladtával a trietil-foszfit fokozatosan teljes mértékben el­bomlik, és dietil-foszfittá és/vagy monoetil-foszfittá ala­kul. A trietil-foszfit jelenléte tehát nem hátrányos, feltéve, hogy a képződött háromkomponensü egyensúlyi elegy az egyes komponenseket a fent közölt értékhatárokon belül tartalmazza. Azt tapasztaltuk, hogy a dietil-foszfitot, monoetil-foszfi­­tot és foszforossavat tartalmazó háromkomponensü ele­gyet foszfortriklorid, etanol és víz reakciójával is előállít­hatjuk a PCI, + aC,H5OH +(3—a)H,0—>(C,HsO)-.—P—H + II H O I +(C2H50>—P—OH+H 3PO3+3HC1 O egyenletnek megfelelően. A fenti egyenletben „a” az 1 mól foszfortriklorid átalakításához felhasznált etanol móljai­nak számát jelenti. A kiindulási elegy összetételét az (Cbg-MOH) átészterezési együttható értéke szabja meg; a képletben (OH) a vegyület egy móljára vonatkoztatva a savfunkció mennyisége mól-ban és (C,Hj) a vegyület egy móljára vonatkoztatva az etil-cso­portok mennyisége mól-ban. Ennek megfelelően egy mól foszfortrikloridra vonat­koztatva (2 -2R) mól etanolt és (2R+1) mól vizet kell felhasznál­nunk. A karbo-kation képződésének és etilkloriddá alakulásá­nak megakadályozása érdekében a reakciót alacsony hő­mérsékleten, előnyösen 0 C! és 20 C° közötti hőmérsékle­ten hajtjuk végre. Ugyanezen okból előnyösen úgy járunk el, hogy a foszfortrikloridot adjuk a víz és az etanol elegyé­hez. A mellékreakciók megakadályozása, illetve visszaszo­rítása érdekében a képződött sósavat a lehető leggyorsab­ban el kell távolítanunk a reakcióelegyből. A sósavat ala­csony és magas hőmérsékleteken egyaránt igen rövid idő alatt eltávolíthatjuk. Rendszerint úgy járunk el, hogy a só­savat folyamatosan űzzük kí*a reakcióelegyből. A találmány szerinti eljárásban különböző minőségű aiuminiumoxidokat. illetve hidratált alumíniumoxidokat használhatunk fel. Tapasztalataink szerint a legjobb ered­ményeket hidrargillit [Al(OH)3] felhasználásával érhetjük el. A példákban különböző minőségű aluminiumoxid-rea­­gensek alkalmazását mutatjuk be; a felhasznált hidrar­gillitok fajlagos felületük (5—30 m2/g), a hidratált alumí­­niumoxidok és gélek pedig hidratációfokuk tekintetében térnek el egymástól. A háromkomponensü egyensúlyi elegyet az alumínium­­oxidra vonatkoztatva 50—200 mól %-os fölöslegben használjuk fel. Figyelembe véve, hogy a sztöchiometrikus arányok szerint 1 mól alumíniumoxid átalakításához 3 mól foszfit-vegyületre (dietil-foszfit-monoetil-foszfit— foszforossav) van szükség, a találmány szerinti eljárásban 1 mól alumíniumoxidra vonatkoztatva 4,5—9 mól foszfit­­vegyületet használunk fel. A legjobb eredményeket olyan háromkomponensü egyensúlyi elegyek alkalmazásával érhetjük el, amelyek 35—78 mól % dietil-foszfitot, 54—20 mól % monoetil­­-foszfitot és 11—1 mól % foszforossavat tartalmaznak. A.z utóbbi értékhatároknál nagyobb mennyiségű dietil­­-foszfitot (következésképpen kevesebb monoetil-foszfitot és foszforossavat) tartalmazó elegyek felhasználásakor a végtermék hozama csökken, mert egyrészt az alumínium­oxid teljes mértékű átalakításához nem áll elegendő mono­­etil-foszfit rendelkezésre, másrészt pedig az alkalmazott hő­mérsékleten az alumíniumoxid és a dietil-foszfit reakciója nem megy végbe megfelelő sebességgel. A túl nagy mennyiségű monoetil-foszfitot és foszforos­savat tartalmazó elegyekben a reakció során alumíniumot, monoetil-foszfitot és foszforossavat tartalmazó vegyes sók képződnek, következésképpen csökken a tiszta alumíni­­um-etil-foszfit hozama. A fentieknek megfelelő összetételű háromkomponensü egyensúlyi elegyekben a reakció során az egyes kompo­nensek aránya változatlan marad. Ennek megfelelően a ta­lálmány szerinti eljárást folyamatos üzemben is végrehajt­hatjuk. A találmány szerint a reakciót közepes hőmérsékleten, előnyösen körülbelül 20—100 C -on, célszerűen 40—90 C -on hajtjuk végre ; e hőmérsékleti körülmények ugyanis kedveznek az alumíniumoxid és a monoetil-foszfit reakció­jának. A reakciót csökkentett nyomáson végezzük, és a monoetil-foszfit és alumíniumoxid reakciójában a 3(CT150) P -0H+A1(0H)^->(C,H50—P—0),A1 + II +3H20 fl o o egyenletnek megfelelően képződő vizet a képződés ütemé­ben eltávolítjuk a reakcióelegyből. A víz eltávolításával megakadályozhatjuk, hogy a víz a monoetil-foszfittal reakcióba lépve foszforossavat képez­zen. Miként már korábban közöltük, az egyensúlyi érték­nél nagyobb mennyiségű foszforossav jelenlétében csök­ken a végtermék hozama. A víz eltávolításával tehát állan­dó reakciókörülményeket biztosítunk, és ugyanakkor sta­bilizáljuk a reagens-elegy egyensúlyi összetételét. Az alkalmazandó nyomás értéke több tényezőtől, köz­tük a reakciókörülményektől, a reagensek mennyiségétől, a berendezés térfogatától és hasonlóktól függően változik. Tapasztalataink szerint 50—180 Hgmm nyomáson végre­hajtott reakciók esetén rendszerint megfelelő eredménye­ket érhetünk el. A találmány szerint például a következőképpen járha­tunk el : Dietil-foszfit és foszforossav elegyét az egyensúly beáll­táig viszonylag magas hőmérsékleten tartjuk. A kapott, di-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents