177249. lajstromszámú szabadalom • Eljárás acéltárgyak krómozott felületeinek korrózió elleni védelmére és készülék az eljárás foganatosítására

3 177249 4 nál. A krómnak kisebb a hőtágulása, mint az acélnak. A króm hőtágulási együtthatója 8,05 • 10~6, míg például olyan acélnak, amelynek C-tartalma 0,2—41,6 súly%-ig ter­jed, 12,6-10"6 értékű. A krómozott tárgy melegítésével te­hát a krómrétegben hüzófeszültség keletkezik, aminek kö­vetkeztében a hajszálrepedések, amelyek korábban vagy későbben, de mindenképpen keletkeznének, már idő előtt jelentkeznek. Amikor a hajszálrepedés a krómozott tárgy kezelésénél keletkezik és nem később, úgy lehetőség nyílik arra, hogy impregnálásnál az impregnálószer a hajszálre­pedésekbe jusson, és vákuum alkalmazásával biztosítjuk vagy legalábbis elősegítjük az impregnálószer behatolását a hajszálrepedésekbe. A későbbi üzem folyamán fellépő feszültségek ekkor nem növelik már a hajszálrepedések mennyiségét, minthogy ezek a hajszálrepedések már imp­regnálószerrel vannak töltve és ezáltal kiküszöböljük a hajszálrepedéseken keresztül bekövetkező korrózió veszé­lyét. A felmelegítés célszerűen 100 és 110 C közötti hő­mérsékletre történik, minthogy ezen hőmérsékleteken a hidrogén — legalábbis annak nagyrésze — a krómrétegből kifelé diffundál, minthogy az ezen hőmérsékleteknél fellé­pő hőtágulások elégségesek ahhoz, hogy annyi hajszálre­pedést állítsanak elő, amelyek mennyiségét azután üzemi igénybevételeknél már nem érik el, vagy lényegesen nem haladják meg. Nagyobb hőtágulásoknál előálló erősebb repedésesség kedvezőtlen hatással lenne. A találmány sze­rint 0,000013 bar értékű vagy annál nagyobb vákuum al­kalmazása előnyös. Annak érdekében, hogy a találmány szerinti hatást ér­jük el, a lehetőségekhez képest a külső krómréteget nem szít bad jobban felhevíteni, mint az ezen krómréteg alatt el­helyezkedő acélanyagot. A találmány tárgyának egy elő­nyös kiviteli alakjánál ezért a melegítést indukciós fűtéssel vagy pedig kívül krómozott üreges testek, mint például cső alakú bányatámok esetén forró közegnek, például forró levegőnek az üregbe való bevezetésével végezzük. Impregnáló szerként a találmány szerint egy, a kereske­delmi forgalomban szokásos paraffin- vagy szilikonbázisú korróziógátló olajat alkalmazunk, amelynek viszkozitása 100-tól 1000 cSt, előnyösen 200-tól 500 cSt (cSt = centi­­stokes 20 C-nál). Az eljárást előnyösen oly módon végezzük, hogy a kró­mozott tárgyat zárt edénybe helyezzük és az edényt a heví­tés folyamán vagy azt követően légtelenítjük, és összeköt­jük az impregnálószert tartalmazó edénnyel ez utóbbi edény olyan helyén, amely az impregnálószer szintje alatt van. Amennyiben a krómbevonatú tárgynak melegítése az evakuálás előtt történik, hosszabb időtartamokat kell al­kalmazni, és a választandó időtartam elsősorban a króm­réteg vastagságához igazodik. Általában ilyen esetben 100 —250 C-os hőmérsékletnél 6—24 órás kezelési idő elégséges. Ez a kezelési idő csökkenthető abban az eset­ben, ha a melegítés már vákuumban történik. A szükséges idő itt is a krómréteg vastagságától függ. Az ímpregnáló­­szernek vákuumban történő felvitele például merítő imp­­regnálással is történhet. A találmány szerinti eljárásnál szóba jöhető valamennyi impregnálószer közös tulajdonsága, hogy nagy a hidrofo­­bizáló képessége és jól tapad a fémfelületre. Ezeket a felté­teleket több korróziógátló olaj és viasz kielégíti. Amennyi­ben korróziógátló viaszokat, cerezineket és a szénnemesí­tésből származó viaszokat alkalmazunk, vákuumos merí­­tőimpregnálás céljára, az impregnált tárnokát az impreg­­nálást követően posztótárcsával polírozzuk és ezáltal sza­badítjuk nici5 a láiupudo lőbbletviassaol. A találmány tárgyát a találmány szerinti eljárás példa­ként foganatosítására alkalmas találmány szerinti készü­lék vázlatos rajza alapján ismertetjük részletesebben. A rajz vázlatosan ábrázolt, cső alakban kiképzett és in­dukciós fűtéssel fűthető több 1 tartályt szemléltet. Ezek az 1 tartályok felső végükön 2 zárófedéllel vannak ellátva, amely lehetővé teszi a tartály légmentes lezárását. Az 1 tar­tályok alsó végén 3 lyukas lapok vannak elhelyezve, ame­lyeken a rajzon ábrázolt 4 bányatámok helyezkednek el. Ezek a 3 lyukas lapok lehetővé teszik, hogy 6 tároló tar­tályból 7 vezetékeken keresztül 8 mágnesszelepek nyitása után 5 impregnáló szer áramoljon be az 1 tartályokba. Az 1 tartályok felső vége kúposán bővül, hogy ezáltal több tám egyidejű behelyezését megkönnyítsük. Az 1 tartályok ezen felső végébe 9 vákuumvezetékek torkollnak, amelyek az 1 tartályokat 10 mágnesszelepen keresztül a rajzon nem ábrázolt vákuumszivattyúval kötik össze. Ezek a vákuum­­szivattyúk mechanikus vákuumszivattyúk lehetnek, példá­ul körtolattyús szivattyúk. Az 1 tartályok felső kúposán bővülő részébe torkollnak, továbbá 11 nyomáskiegyenlítő vezeték végei, amelyeken keresztül 12 mágnesszelep mű­ködtetése után atmoszferikus nyomású levegő vagy pedig kívánság szerint annál nagyobb nyomású, például 5—10 atmoszféra nyomású levegő áramoltatható a légtelenített tartályokba. A nyomáskiegyenlítés alatt a vákuumszivaty­­tyúhoz vezető ! 0 mágnesszelepek, valamint az impregná­lószert tartalmazó tartályhoz vezető 8 mágnesszelepek zárt állapotban vannak. A 6 tárolótartály, amely az 5 impreg­nálószert tartalmazza, 13 villamos fűtéssel van ellátva, úgy, hogy az impregnálószer mindenkor a kívánt hőmér­sékleten tartható, és folyékony állapotban a 7 vezetéke­ken, a 8 szelepeken, valamint a 3 lyukas táblán keresztül az 1 tartályba juthat. A 6 tárolótartályban a hőmérséklet az alkalmazott 5 impregnálószerhez igazodik. Korrózió­gátló olajok alkalmazásánál az impregnálás alapjában vé­ve szobahőmérsékleten is végrehajtható, tehát anélkül, hogy a 13 viliamos fűtést alkalmaznánk. Az olajok viszko­zitásának csökkentésére azonban itt is előnyös a némileg megemelt hőmérséklet alkalmazása, például 40—70 C. Korróziógátló viaszok alkalmazásánál a viasz folyási pontja fölött 20—-30 °C-os hőmérsékletet alkalmazunk. Az impregnálószer a 8 szelepek nyitása után hat az imp­­regnálási hőmérsékletre hevített 4 bányatámokra. Az 1 tartályok a 4 bányatámok hevítésére 14 indukciós teker­csekkel vannak ellátva, amelyek például vízátfolyásos üre­ges rézvezetőkből állnak, és a szükséges váltakozó feszült­ségforrásra csatlakoznak. A váltakozó feszültség itt rendes körülmények között 50 Hz frekvenciájú. A szomszédos tartályok egyes 14 indukciós tekercsei — amint a rajzon látható — sorbakapcsolhatók, és az áramerősséget, illetve a feszültséget a mindenkori szükségelt fűtőteljesítmény ha­tározza meg. Miután elértük a hőkezelési, illetve impreg­­nálási hőmérsékletet, a villamos feszültséget fojtással csökkentjük, illetve lekapcsoljuk. A bányatámokat alkalmasan kialakított drótkosarakba lehet helyezni, légkeringtetéses kályhákban való hőkezelés céljára, ezeket a rajzon nem ábrázoltuk. A melegítést azonban természetesen magában a merítő impregnáló ké­szüléknek a tartályában is végezhetjük, amikor is a melegí­tést levegővel töltött vagy légtelenített tartályban végez­hetjük. Amennyiben a bányatámok melegítését légkeringtetésű kályhában végezzük, úgy szükséges, hogy a bányatámokat az előírt kezelési idő leteltével említésre méltó lehűlés elke­rülésével haladéktalanul az 1 tartályokba helyezzük át c-s 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents