177234. lajstromszámú szabadalom • Önetető berendezés
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI 177234 LEÍRÁS * SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY A Bejelentés napja: 1978. VII. 7. (ME—2180) Nemzetközi osztályozás : A 01 K 5/02 Közzététel napja: 1981. II. 28. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent : 1982. X. 31. i Feltalálók : Csorna Mihály, mg. gépészmérnök, Budapest Titkos Sándor, mg. gépészmérnök, Gödöllő dr. Bajor Ferenc, mg. mérnök, Budapest Koch Gyula, mg. mérnök, Budapest Szivák Gyula, gépészmérnök, Kiss Csaba, gépészmérnök, Kiskőrös Szabadalmas : Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet, Gödöllő, Iparszerű Hústermelést Szervező Közös Vállalat, Budapest, Kiskőrösi Vegyes és Építőipari Szövetkezet, Kiskőrös Önetető berendezés í A találmány tárgya önetető berendezés, mely elsődlegesen sertések számára adagolt önetetés megvalósítására alkalmas. A sertéstartás iparszerűvé válásával a tartástechnológiákban ugrásszerű fejlődés következett be, és nemcsak a genetikai kérdésekben, vagy a különféle tápok öszszetételében állott elő új helyzet, hanem az állattartás eszközeiben is alapvetően megváltozott megoldások keletkeztek. így természetszerűleg az önetetők vonatkozásában is lényeges fejlődést lehet kimutatni. Az ismert önetetők lényegében takarmánytároló térrel, vályúval, takarmánykibocsátó nyílással rendelkeznek és feladatuk az, hogy a szemcsés, dercés vagy pelletált tápokat az önetető vályúrészébe juttassák. Köztudott, hogy a különféle premix- és egyéb adalékanyaggal kevert többkomponensű tápból egy kilogramm élősúly előállítására kevesebb takarmány szükséges, mert a nagy tápértékű takarmány hasznosulása nagyobb az adalékanyagok révén és ennél fogva az ilyen tápok ára is érthetően magas. Nem mindegy tehát, hogy a drága takarmányból van-e kiszóródás etetés közben és ha van, úgy mekkora az a mennyiség, amit az állatok kiszórnak a vályúból. Ennél a kérdésnél kerülnek nagyobb súllyal előtérbe az olyan önetetők, melyek már a takarmányetetés mikéntjét is mérlegelik. Az összes ilyen jellegű megoldások lényegében az állatot kirekesztik, ha valamilyen módon az etetésben szabályozást vezetnek be. Előfordul éppen ezért, hogy az önetető vályúrészében az állat nyálával szennyezett táp marad vissza és különösen meleg idő esetén a visszamaradt táp 2 bomlani, erjedni kezd, ami végül is az emésztőszervek megbetegedését eredményezi. Ismeretes olyan újabb törekvés is, mely a táppal való takarékos bánást úgy kívánja megoldani, hogy minden egyes 5 állat számára egyedi etetőállást alakít ki, ezáltal akadályozva meg a kiszórás bekövetkezését. Ennél a megoldásnál a vályú hossztengelyére merőleges csatornákból juttatják az önetető vályúrészébe a takarmányt. Kétségtelen, hogy ez a megoldás fejlődést jelent, azonban a takarmány- 10 kiosztó csatornák kialakítása a berendezés önköltségét jelentősen megnövelte, másrészt a sok csatorna tisztán tartása higiéniai vonatkozásban sok problémát vetett fel, ugyanakkor a szakaszosan adagolt etetésre nem adott megoldást. 15 A találmány célja a takarmánykiszórás megakadályozása mellett az etetőállások meghagyásával az adagolt vagy az ad libitum etetés megvalósítására megfelelő önetető biztosítása. A találmány a kitűzött feladatot azzal oldja meg, hogy az etetőállások méretét egyszerű módon szakaszolólemez vagy szakaszoló pálca és a tartály rézsűs fenékrész kiképzése által megszabja, másrészt a takarmány-kiömlőrés az önetető hátfalánál van kiképezve a vályú teljes hosszában. A hátfaltól az állat a takarmányt kiszórni már nem tudja, ugyanakkor az adagolt etetés megvalósítása céljából a takarmánynak a vályúba való juttatására nyitó és zárószerv van kialakítva az önetetőben, így az önetető nem az állatot záija ki, hanem a takarmány útját zárja el; a vályúba került takarmányt az állat fel tudja szedni. A találmány tehát önetető berendezés, melynek takar-20 25 30 177234
