177190. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a hatóanyag szabályozható sebességgel történő leadását biztosító növényvédőszer granulátumok előállítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI 177190 LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY JBÊk A bejelentés napja: 1976. XI. 25. (EA—166) Nemzetközi osztályozás: ffif A 01 N 9/02 Közzététel napja: 1981. II. 28. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI Megjelent: 1982. X.31. HIVATAL Feltalálók : Szabadalmas: Dr. Bozzay József vegyészmérnök budapesti. 45% Észak-magyarországi Vegyiművek. Ékes Lászlóné vegyészmérnök budapesti, 15% Sajóbábony Bonnyai Péter vegyészmérnök miskolci, 10% Dombay Zsolt oki. vegyész miskolci, 10% Dr. Grega Józsefné oki. vegyész miskolci. 12% Marosvölgyi Sándor oki. vegyész miskolci lakosok. 8% Eljárás a hatóanyag szabályozható sebességgel történő leadasat biztosító növényvédőszer granulátumok előállítására I A találmány olyan előállítási eljárás, amellyel a hatóanyag szabályozható sebességgel történő leadását biztosító és ezen keresztül szabályozható hatástartamú granulátumok, előnyösen növényvédőszer granulátumok állíthatók elő. 5 A granulált növényvédőszerek használata az utóbbi időben egyre inkább elterjed a mezőgazdaságban, miután kijuttatásuk szempontjából többféle előnyük van a korábban általánosan használt nedvesíthető poralakú permetezőszerekkel és az emulgeálható koncentrátumokkal szem- 10 ben. Előnyük, hogy alkalmazásukhoz, kijuttatásukhoz nem szükséges víz, amely különösen a vízben szegény vidékeken kedvező. Előnyük, hogy míg a vizes permetlevek esetén a permedé hatóanyagtartalma 0,05—0,3%, addig a granulátumok esetében 2—20%, s ezért a növényvédő gé- 15 pék szórási teljesítménye sokkal kedvezőbb. További előnyt jelent, hogy a granulátumok kevéssé okoznak munkaegészségi ártalmat mint akár a nedvesíthető porok, akár az emulzióképző koncentrátumok. Növényvédőszer granulátumok előállítására számos el- 20 járás ismeretes, melyek közül a legelterjedtebben használják az impregnálásos granulálási. Ezeknél az eljárásoknál a porózus hordozóanyagra permetezik a folyékony hatóanyagot, vagy szilárd hatóanyag esetén annak valamilyen megfelelő oldószerrel készített oldatát. A hatóanyag ezen 25 módszereknél többé-kevésbé beszívódik a porózus hordozó kapillárisaiba, és ott a hordozóanyag felületén annak adszorpciós képességétől függően, gyengébben vagy erősebben megkötődik. Az így készített granulátumok a talajra jutva, vagy a ta- 30 2 lajba bedolgozva tenziójuk vagy a talajnedvesség hatására hatóanyagukat kibocsájtják, s ennek révén fejtik ki kártevőirtó hatásukat. Az adszorpciós hordozók alkalmazása esetében a granulátum hatóanyag leadását a hordozó szorpciós tulajdonságai, adszorpciós képessége határozza meg. Alkalmaznak nem adszorptív hordozóanyagokat is — homok, mészkő, dolomit stb. — melyekről a hatóanyag a talajban egyszerű leoldódással válik szabaddá. Nem adszorptív hordozók azonban csak jól definiált, magas olvadáspontú hatóanyagok esetében alkalmazhatók, ugyanis a folyékony, vagy viaszos, illetve alacsony olvadáspontú hatóanyagok esetében a hordozóanyag szemcséinek felületén elhelyezkedő hatóanyag a szemcsék összetapadását eredményezi a szer tárolása során, s így a granulátum kiszórhatatlanná válik. A növényvédőszerek hatástartamának növelése, különösen a nagy tenziójú, s gyorsan párolgó hatóanyagok esetében, már régebb óta a formulációs kutatás egyik témája. Ugyancsak a hatástartam megnyújtása jelentkezik feladatként az olyan hatóanyagoknál, amelyek a talajban gyorsan kioldódnak, lebomlanak, s ezért inaktívvá válnak. Smittle és Burden [Pest. Contr. 33, 10 (1965)] tartós hatású Díchlorvos (0,0-dimetil-2,2-diklór-vinil-foszfát) készítményt állítottak elő úgy, hogy a hatóanyagot polivinilklorid masszába dolgozták be. Harvey és Ely [J. Ecoh. Entomol, 61,1128 ( 1968)] 20% Dichlorvost tartalmazó polivinilklorid csíkokkal zárt helyiségben több hetes hatástartamot értek el legyek ellen. Ezek a megoldások azonban csak a nagy tenziójú, illékony foszforsav-észterek esetében 177190
