177165. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyorsan változó elektromágneses terekkel történő szén nemesítésére, valamint szénhidrogén kinyerésére olajtartalmú kőzetekből
177165 MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1976. X. 27. (B A—3471) Nemzetközi osztályozás: C 10 B 57/08, C 10 G 1/00 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1981. II. 28. Megjelent: 1982. VII. 31. Bagó Gyula, okleveles gépészmérnök, Horváth Gyula okleveles bányamérnök, Várkonyi Csaba okleveles gépészmérnök, Budapest Eljárás gyorsan változó elektromágneses terekkel történő szén nemesítésére, valamint szénhidrogén kinyerésre olajtartalmú kőzetekből 1 2 A találmány tárgya eljárás, gyorsan változó elektromágneses terekkel történő szén (lignit, barnaszén, stb.) nemesítésére és hulladék anyagainak hasznosítására, valamint szálhidrogén kinyerésre bányászati úton kitermelt vagy kitermelendő olaj- 5 tartalmú kőzetekből (olajpala, olajhomok stb.). Mind a szénnemesítésre, mind az olajtartalmú kőzetek feldolgozására egyaránt, számos külön-külön technológia ismert a gyakorlatban és irodalmi közleményből. 10 A szén nemesítésére, a gazdaságosabb felhasználásra való alkalmassá tételére például: a mechanikus víztelenítés, a meddőleválasztás, a termikus nemesítés, és az utóbbin belül a szárazlepárlás, ahidrálás stb. 15 A mechanikus kezelésnél, 80—90°C-os hőmérsékletű légárammal a nyersszén szabad víztartalmát távolítjuk el részben, és a befejező művelet a brikettezés. A száraz lepárláson a szénnek a levegő kizárásával történő hevítését (száraz desztil- 20 lációját) értjük. Ismeretes még az alacsony hőmérsékletű lepárlás, a svélezés, (amelynek technológiáját Fischer, Schnader dolgozta ki). A közepes hőmérsékletű lepárlás, (ennek csak laboratóriumi jelentősbe van, 25 ipari gyakorlata nincs), valamint a magashőmérsékletű kokszosítás. Ugyancsak ismeretes a szenek elgázosítása, oxigénnel, vagy oxigén hordozóként levegővel, széndioxiddal, vízgőzkeverékkel. Meg kell említeni mb az ismert Dr Fleisner féle ahidrálást, 30 amely különösen a magas víztartalmú szenek vízmentesítésének korszerű és energetikailag gazdaságos eljárása. Az előzőekben áttekintett technikai szintet képező szénnemesítési módszerek energia szükséglétét vizsgálva, - az ahidrálás kivételével — nagyon magas fajlagos értékeket tapasztalunk. Ugyanez állapítható meg a beruházási költsbigénnyel kapcsolatban is. További hátrányként jelentkezik, hogy az ismert eljárások és berendezések komplikáltak, stabil üzemeltetési és különösen komoly környezet szennyezési problémákat is felvetnek. Az ahidrálással kapcsolatban meg kell említeni, hogy tulajdonképpen nemesítés nem is játszódik le, csupán víztartalom csökkenés, mert a szén karbontartalma változatlan marad. A bányászati úton kitermelt olajtartalmú kőzetek (olajpala, olajhomok) feldolgozására ugyancsak kifejlesztettek már számos technológiát. Általában klasszikus vegyipari műveleteket alkalmaznak erre a célra, mint például az extrakció, vagy a száraz lepárlás (Fischer féle eljárás). Különösen az olajpala feldolgozása történik így. De van gyakorlat arra is, hogy az értékesebb „homok” vagy „pala” olajat, finomvegyészeti, gyógyszeripari célra, költsbesebb kémiai megoldások alkalmazásával nyerik ki esetenként, vagy például „szuper nagy nyomású” és „ultra illetve infra- hang” technológiával. Mindezen ismert megoldások közös hátránya ugyancsak az aránytalanul magas beruházási, üze-177165
