177157. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vasbeton építőelemek előregyártására
3 177157 4 ugyanazon elemen belül is — jelentős szórást mutat. Az említett nehézségek legalább részbeni kiküszöbölésére számos kezdeményezés látott napvilágot. Ezek egyike az adalékanyag melegítése, amely költséges berendezést kíván, nagy felületű termékeknél nehezen valósítható meg, amellett pedig nem lehet megtakarítani a termék érlelésére irányuló további műveleteket sem. Ismeretes a hőkezelésnek gőzölő-kádban, gőzölő-alagútban vagy autoklávban való végrehajtása. A gőzölő kád nagyméretű elemek esetében hasznavehetetlen, kis elemeknél pedig a művelet végrehajtásához drága acél sablonokra van szükség. A gőzölő-alagút kétségtelen előnyei mellett rendkívüli helyigényessége miatt sokszor megvalósíthatatlan, beruházása és üzemeltetése igen drága és így a ráfordítások túllépik azt a költséget, amely az érlelésen megtakarítható volna. Ugyancsak korlátozott az autokláv alkalmazhatósága, mivel csak kisméretű elemek befogadására alkalmas. Geometriai pontosság továbbá a könnyű mozgathatóság szempontjából kedvező az a módszer, amikor a terméket acélsablonokban és fűtött, zárt légtérben érlelik. Az eljárás rendkívül költséges. Már maguk az acélsablonok is kb. kétszer olyan drágák, mint a beton-sablonok, élettartamuk jóval rövidebb, az acélsablon csekély hőtároló képességű, érzékeny a külső hőmérsékletre és ezért folyamatosan kell fűteni. Emellett előállítása is igényes technológiát és speciális szakmai ismereteket kíván meg. Még drágább az a módszer, amelynél kettősfalú, fűtött acél-sablonokat használnak. A sablonok ára legalább háromszorosa a beton-sablonokénak, élettartama alig egyharmada, előállítása rendkívül gondos munkát, működtetése pedig lehetőséghez képest elektronikus vezérlést és a paraméterek kínos gondossággal való betartását kívánja. A tapasztalat szerint a legkisebb vezérlési zavarok már károsodásokat okoznak a termék felületén. Próbálkoztak már kamrákban és alagutakban egyaránt az infrasugárzással való fűtéssel is. Tekintettel arra, hogy a hőátadás a rossz hővezető levegő-párnán keresztül történik, ezért a módszer sok energia fölhasználásával jár. Fokozza az eljárás gazdaságtalanságát az is, hogy csak acél-sablonok esetében használható, tehát - mint az előbbiekben kimutattuk - igen költséges. Az acél-sablonok említett költségessége és a velük való előregyártás gazdaságtalan volta miatt már régebben foglalkoznak olyan módszerek kidolgozásával, melyeknél a termékek számára szolgáló formázó teret vasbeton sablonok alkotják. Ennek egyszerűbb módja a szabad gőztérben való érlelés, amely aránylag csekély költséggel -megvalósítható, és a berendezés hosszú élettartamú. A szabad gőztér hátránya, hogy az érlelés folyamata szabályozhatatlan és kézbentarthatatlan, emiatt pedig a termékek minősége egyenetlen és esetleges. Az energia felhasználása sem gazdaságos, mivel a termék minden egyes köbméterének érlelése 0,8-1,4 tonna gőz fölhasználásával jár. Kedvezőtlen az is, hogy az ún. hidiadék-güz károsítja a berendezést, elsősorban annak alépítményét és a környező épületszerkezeteket. Megpróbálták a vasbeton-sablonokat belső fűtéssel is kialakítani, a tapasztalatok azonban ezzel sem voltak jók. Az eddig ismert vasbeton-sablonoknál ugyanis nem sikerült homogén hőeloszlást megvalósítani, a hőmérsékletváltozásból származó alakváltozások károsodásokat eredményeztek, és gyakran megrongálódtak a gyártó sablonoknak az alépítményeikkel való kapcsolatai, valamint maguk a sablonok is. A találmány célja olyan berendezés kifejlesztése, amely kiküszöböli az eddig ismert előregyártási módszerek fogyatékosságait, és lehetővé teszi, hogy a mindenképpen olcsóbb és időállóbb vasbeton jellegű sablonnal ugyanolyan geometriai pontosságú termékeket lehessen előállítani, mint a drága acél-sablonokkal, meg lehessen valósítani a termék felülete mentén az egyenletes hőeloszlást, meg lehessen gátolni a hőtágulásból származó rongálódásokat, továbbá egyenletes, megbízható termékminőséget lehessen elérni. Feladata a találmánynak a célkitűzésen belül az is, hogy a berendezést fedett és szabad téren egyaránt megbízhatóan lehessen üzemeltetni, a gyártás ne kívánjon sok és drága ún. állóeszközt, a technológiával pedig könnyen lehessen alkalmazkodni a különböző keresztmetszeti alakú és méretű termékek gyártási igényeihez, a változó környezeti hőmérséklethez stb. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy a feladat kitűzésének megfelelő berendezést formázó egységét olyan sablonnal kell kialakítani, amely maga is összetett szerkezet, és mint ilyen egyesíti magában az acél és a vasbeton-sablon ismert előnyeit, miközben kiküszöböli azok hátrányait. Ez úgy valósítható meg, hogy a sablonnak a termékkel érintkező felülete vékony acéllemez, míg a sablon fala sajátságos kialakítású és a sablon-lemezzel együttdolgozó vasbeton. A sajátságos kialakítást elsősorban az jelenti, hogy a betonba acélhaj van beágyazva, amely jó eredménnyel gondoskodik a homogén hőeloszlásról, a hő tárolásáról és a beton repedésmentességéről egyaránt. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti berendezés vasbeton építőelemek előregyártására, főleg födémelemek, falelemek és faltartók előállítására, — amely berendezés a gyártandó termék keresztmetszetéhez igazodó formázó egységet és az általa képzett formázó terekbe juttatott nyers beton kötését elősegítő érlelő egységet tartalmaz —, oly módon van kialakítva, hogy a formázó egységet egy vagy több sablontagból álló zsaluzat, valamint a zsaluzat alátámasztására és rögzítésére alkalmas gyártó-pad alkotja, a zsaluzat a készítendő termékkel érintkező, annak felületképzésére alkalmas sablonlemezből és a sablonlemeznek a termékkel ellentett oldalán elhelyezkedő, a sablonlemezzel mechanikai értelemben együttdolgozó sablonfalból van kialakítva, a sablonfal anyaga beton, melyben erősítő betétként betonacél, továbbá az érleléshez szükséges hőmennyiség homogén elosztására, tárolására, valamint a hőtágulásokból származó igénybevételek repedésmentes fölvételére szolgáló acélhaj van elhelyezve, az acélhaj-betonból levő sablonfal 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
