177153. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szilícium anyagú, n-i-p szerkezetű sugárzásdetektorok előállítására

5 177153 6 b) A kristály húzó vákuumkamráját ismét leszi­vattyúzzuk, és a magot átolvasztva a zónát a rú­don végighúzzuk, ügyelve a magnál az átmérő fo­kozatos növelésére, majd kb. 18 cm/óra sebességgel húzva az átmérő tartására. Az elkészült egykristá­lyon ellenőrizzük a typ, G,r és EPD értékeket, amelyek rendszerint Q = 1000ohmcm „p” típusú vezetést, t = 3000-4000 psec élettartamot és EPD = 1000/cm2 értéket adnak. Az esetleg meg nem felelő kristályszakaszokat vágással eltávolítjuk. c) A kristályokat belsővágóélű gyémánttárcsás vágógéppel felszeleteljük úgy, hogy a vágás síkja a kristálytani (111) síkkal párhuzamos, a szeletek vastagsága pedig pl. 1,5 mm legyen. A szeletek vágott felületeit párhuzamosra csiszoljuk, políroz­zuk, és oldószerekkel megtisztítjuk pl. úgy, hogy először széntetrakloridban, majd acetonban, alko­holban és nagytisztaságú vízben ultrahangos mosás­nak vetjük alá. Ezután pl. cc. salétromsav, cc. hid­­rogénfluorid és cc. ecetsav 2:1:1 térfogat r. ínyú elegyében kb. 120 másodpercig maratjuk, majd nagytisztaságú vízzel öblítjük és beszáradási nyom nélkül pl. szűrőpapír között vagy intenzív gázáram­mal lefújva szárítjuk. A szeletek egyik síklapjára vákuumpárologtatás­sal néhány mikron vastag alumínium réteget vi­szünk fel, amelyet argon atmoszférában 650 °C hőmérsékletre hevítéssel, 10 perces hőntartással és lassúbb, mint 2 °C/perc hűtési sebességgel hőkezel­ve beötvözünk. Az így kialakított p+ réteg vastag­sága 1-2 p. d) A beötvözött alumínium réteget pl. toluolos polistirol oldattal kenjük be, beszárítjuk, majd a c) pontban leírtakhoz hasonlóan, de 30 másodpercig maratjuk, mossuk, szárítjuk. M':sás közben a polis­tirol maszkot eltávolítjuk. A lapkák alumíniummal ellentétes oldalára vákuumpárologtatással, (kontroll üveglapon) teljes átlátszatlanságot biztosító vastag­ságú lítium réteget viszünk fel, amelyet 4 perces 425 °C-on történő hőkezeléssel a kristályba diffun­­dáltatunk. Diffúzió után a Li felesleget víz alatt letöröljük. A kialakult réteg vastagsága kb. 250 p. A lapka peremfelületét körbeköszörüljük, majd tisztítjuk, és pl. teflonlemezek közé szorítva palást­felületén megmaratjuk c) pont szerinti maratással, mossuk eközben eltávolítjuk a szorítóból, és szárítjuk. Ellenőrizzük a dióda záróirányú áramát, ha ez nagyobb, mint a kritikus érték, pl. az adott méreteknél 500/uA 250 V zárófeszültség esetén, a maratást megismételjük. A megfelelő diódákat áramló argon atmoszfé­rában 120°C-ra melegítjük és záróirányú feszültség alá helyezzük, amelyet pl. egy erre a célra kiala­kított elektronikus automata úgy szabályoz, hogy a diódán átfolyó áram és a rajta eső feszültség szor­zata - a driftelés teljesítménye - konstans legyen. A driftelés időtartama 4 óra, amelyet 30 perces negyed teljesítményű úgynevezett utódriftelés kö­vet. A művelet sikerét kapacitásméréssel, dekoráló maratással, vagy ismert energiájú a sugaraknak a driíteletlen „p” oldali ún. holtrétegben elnyelődő energiaveszteségével ellenőrizhetjük. f) A mindeddig 21-24 mm átmérőjű, n-i-p szer­kezettel jendelkező lapkát ultrahangos vágással a kívánt méretűre daraboljuk, például abból 2-3 db 9-10 mm átmérőjű, vagy akár igen sok 1-2 mm átmérőjű detektort vágunk ki. Ezeket a detektoro­kat — pl. optikai központosítógép segítségével - palástfelületükön méretre csiszoljuk, köszörüljük. A megmunkálást c) pontban leírtak szerinti ultrahan­gos mosás követi. A detektor lapkákat - ha mé­­retük megengedi teflonlemezek között, ha nem ak­kor csupaszon - 10 másodpercig maratjuk a c) pontban leírt savkeverékben, igen nagytisztaságú vízben mossuk, majd a mosóvizet vékony, erős ar­­gongázsugárral a detektorokról lefúvatjuk. g) A detektor lapkákat átmérőjüknél kb. 2 mm-rel kisebb átmérőjű acél rudak közé koncent­rikusan befogjuk és átmérőjüknél kb. 2 mm-rel na­gyobb belső átmérőjű kerámiacsőbe helyezzük. A detektorlapka és a kerámiacső közötti teret pl. ke­vés toluollal folyóssá tett CAF-1 jelű egykompo­­nenses szilikongumival öntjük ki, majd 24 órán át köttetjük. Kisméretű detektoroknál a későbbiekben leírt kontaktálás után a detektorkristályt kontak­tushuzalainál fogva a detektornál 2 mm-rel nagyobb belső átmérőjű csészébe lógatjuk és az egész kris­tályt körülöntjük a szilikongumival. Kötés után el­távolítjuk az acélrudakat, amelyhez a szilikongumi nem köt, így szabaddá válik a kerámiacsőben rögzített detektor. Ellenőrizzük a detektorok záró­irányú áramát, ez 09 mm esetén 80 V-on, szobahő­mérsékleten tipikusan 100 nA körül van. A detektor lapkák szabadon maradó „n” és „p” oldalára pl. mikroötvözéssel 0,1 mm vékony arany­szálat rögzítünk. A mikroötvözést úgy végezzük, hogy az aranyszálat aranylemezek segítségével a kristályra szorítjuk, majd az aranyszálhoz a szorítás helyétől 1— 2 mmnyire újabb aranylemezkét érin­tünk. A két aranylemez közé feltöltött kondenzá­tort kötünk, amelyet az aranyszálnak a második aranylemezhez érintésekor kisütünk, ezzeT nicgol­­vasztjuk a lemezek közötti aranyszálszakaszt és azt így a leszorító aranylemez alatt a szilíciumba ötvözzük. Az aranyszál a leszorító elektróda másik oldalán a szilíciumba helyileg beötvözött aranyfolt­hoz rögzítve marad, amit a kívánt hosszúságúra vágunk. Mindkét oldal kontaktálása után a kerá­miacsövet pl. koaxiális kivezetéssel rendelkező alj­zathoz rögzítjük, a lapkáról kivezető aranyszálakat a koax kivezetés megfelelő helyeihez ponthegeszt­­jük, majd az aljzathoz forrasztott, a kerámiacsövet letakaró sapkával a detektort légmentesen lezárjuk. Az így készített detektorok integrális zajszintje + 50SC-on is kisebb, mint 70keV ami szobahő­mérsékleten ß sugárzásra 10 keV alatti felbontásnak felel meg. A detektorok -40 - +50 °C környezet­ben, 5 g rázási és ejtési igénybevétel mellett is üze­meltethetők. A második példa kiindulóanyaga 22-25 mm átmérőjű „p” típusú szilícium egykristály, amely­nek fajlagos ellenállása kb. 500 ohmcm, vagy maga­sabb. Az egykristályt függőzónás kristályhúzóberen­dezésbe fogjuk, vékony (kb. 5x5 mm-es) magra ültetjük, majd vákuumban a maggal összeolvaszt­juk, és kialakítjuk a magkristály átmérőjét az egy­kristály átmérőjével fokozatosan összekötő nyak­részt. Rövidebb egykristálydarabok esetén a mag-5 10 15 20 25 30 35 40 45 I 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents