177141. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3-benzoil-oxiránkarboxamid-származékok előállítására

3 177141 4 1. táblázat folytatása R Rl R2 4-trifluormetil-H H 4-acetamido-H H 4-acetiloxi-H H 3-nitro-H H 4-klór­-C2H4-0-C2H4~ 44dór-H 2-propenil-4-klór-H 2-propinil-2,4-diklór-H H 3-trifluormetil-H H Különösen előnyöseknek bizonyultak az (I) álta­lános képletü vegyületek transz-izomeqei, ezek ugyanis igen nagy mértékben gátolják a melegvérű állatok (elsősorban emlősök) zsírképzését. Az (I) általános képletű vegyületeket a talál­mány szerint úgy állítjuk elő, hogy a (II) általános képletű akrilamid származékokat — e képletben R, R1, R2 és n jelentése a megadott — bázis jelenlé­tében hidrogén-peroxiddal reagáltatjuk. Általában úgy járunk el, hogy a hidrogén-peroxidot mérsékelt fölöslegben alkalmazzuk, és a reakcióelegyhez kata­litikus mennyiségű bázist [például a (II) általános képletű akrilamid-származácra vonatkoztatva 2—5 mól % nátrium-hidroxidot] adunk. Oldószerként például etanolt alkalmazhatunk, amely csekély mennyiségű vizet is tartalmazhat. A reakciót általá­ban 20—80°C-on, előnyösen 40—60°C-on hajtjuk végre. A (II) általános képletű akrilamid származékokat a következőképpen állíthatjuk elő: A megfelelő 3-benzoil-akrilsav származékot megfelelő folyékony közegben (például alkil-halogenidekben, így meti­­lén-kloridban), mérsékelten megnövelt hőmérsék­leten [például körülbelül 40 °C-on (a metilén-klorid forráspontján)] kis (5—20%-os) fölöslegben yett foszfor-pentakloriddal reagáltatjuk, és az így kapott savkloridot ammóniával vagy valamely H—NR1 R2 általános képletü aminnal — ahol R1 és R2 jelen­tése a megadott — reagáltatva a kívánt amidvegyü­­letté alakítjuk. Az utóbbi reakciót célszerűen oldó­szerben, például benzolban vagy toluolban, ala­csony hőmérsékleten, például -5 °C és 10 °C közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. Szükség ese­tén a reakció teljessé tétele érdekében a reakcióele­­gyet a reakció egy későbbi szakaszában szobahő­mérsékletre vagy azt kissé meghaladó hőmérsékle­tekre (például 30-40 °C-ra) melegíthetjük. A (II) általános képletű akrilamid származékokat a következő eljárással is előállíthatjuk: a megfelelő akrilsav származékot tercier amin, például trietil­­-amin jelenlétében, folyékony reakcióközegben, például kloroformban, vagy toluolban klórhangya­­sav-etilészterrel reagáltatjuk. A reakciót alacsony hőmérsékleten (például -5 °C és +10 °C közötti hőmérsékleten) kezdjük, majd a reakció teljessé tétele érdekében az elegyet szobahőmérsékletre vagy azt kissé meghaladó hőmérsékletre melegítjük. Az így kapott vegyes anhidridet ammóniával vagy valamely H—NR1!*2 általános képletű aminnal rea­gáltatva alakítjuk a kívánt amidvegyületté. A (II) általános képletű akrilamid származékok előállításában kiindulási anyagokként felhasznált ak­rilsav származékok legnagyobb részét úgy állíthat­juk elő, hogy a megfelelő R szubsztituenseket hordozó benzolt a Friedel-Crafts reakciók körülményei között maleinsavanhidriddel reagáltat­juk [D. Papa és munkatársai: J. Am. Chem. Soc. 70, 3356 (1948)]. A (3-trifluormetil-benzoil)-akril­­savat a 3 753 997 sz. Amerikai Egyesült Államok­­-beli szabadalmi leírásban ismertetett módon állíthatjuk elő, (3-trifluormetil)-acetofenon és gli­­oxilsav reakciója utján. Az (I) általános képletű vegyületeket melegvérű állatok, például háziállatok, állatkertben tartott állatok, haszonállatok és prémesállatok (így kutyák, macskák, nercek, juhok, kecskék, sertések, szarvas­­marhák, lovak, öszvérek, szamarak és szárny^so1 ) zsírképzésének szabályozására használhatjuk fel. A kezelés során az állatoknak orális vagy parenterális úton adjuk be az (I) általános képletű hatóanya­got, illetve két vagy több (I) általános képletű ha­tóanyag elegyét. Az (I) általános képletű vegyülete­ket önmagukban vagy szokásos állatgyógyászati kompozíciók formájában adhatjuk be. A talál­mány szerint tehát továbbá melegvérű állatok zsírképzésének meggátlására alkalmas, (I) általános képletű hatóanyagokat és gyógyászatilag alkalmaz­ható hordozóanyagokat tartalmazó állatgyógyászati készítményeket állítunk elő. A hatóanyagokat, illetve az azokat tartalmazó gyógyászati készítményeket szokásos módon juttat­hatjuk a kezelendő egyedek szervezetébe. A ható­anyagokat, illetve a kompozíciókat orális adagolás esetén például folyékony itatókészítmény formájá­ban, szondán át, az állatok eledeléhez vagy ivóvi­zéhez keverve, takarmánykiegészítő anyagokhoz ke­verve, vagy orális adagolásra szánt gyógyszerkészít­mények (például oldatok, szuszpenziók, diszper­ziók, emulziók, tabletták, bóluszok, porkészítmé­nyek, granulátumok, kapszulák', szirupok és emul­ziók) formájában adhatjuk be. A parenterális ada­golásra szánt készítmények például oldatok, szusz­penziók, diszperziók vagy emulziók lehetnek. A ha­tóanyagokat implantációs készítmények vagy egyéb, szabályozott hatóanyagfelszabadulást bizto­sító készítmények formájában is beadhatjuk. A gyógyászati készítmények előállításához gyógyásza­tilag alkalmazható közömbös hordozóanyagokként például vizet, ehető olajokat, zselatint, laktózt, ke­ményítőt, magnézium-sztearátot, talkumot és/vagy növényi gumikat használhatunk fel. A zsírképzés gátlásához szükséges hatóanyag­mennyiség a felhasznált (I) általános képletű vegyü­­let jellegétől és a kezelt állat fajától függően vál­tozik. Általában megfelelő eredményeket érünk el akkor, ha a hatóanyagokat körülbelül 1-500 mg/kg-os dózisban adjuk be az állatoknak. A hatóanyagokat egyetlen dózisban, egy napon több dózisban, vagy több napon keresztül huzamo­san adagolhatjuk. A kezeléshez szükséges dózistar­tományt minden egyes állat esetén az egyéni szükségletnek megfelelően kell meghatározni, az egyes hatóanyagok szükséges dózisát szakember egyszerűen meghatározhatja. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents