177070. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a BM.123 gamma antibiotikum, alkilezett származékainak előállítására
3 177070 4 nek. E csoportok közül példaként a metil-, etil-, izopropil, szek-butil-, n-amil-, diklôrmetil-, 2-brôm-etil-, 2,3-dijód-propil- és 3-klôr-propil-csoportot említjük meg. A rövidszénláncú alkenil-csoportok előnyösen legföljebb 4 szénatomot tartalmazhatnak, ilyen csoport például a vinil-, allil-, propenil-, izopropenil, 1-butenil-, 2-butenil-, 3-butenil-, és izobutenil-csoport. A kis szénatomszámú cikloalkil-csoportok közül példaként a ciklopentil-, ciklohexil- és cikloheptil-csoportot említjük meg. A monoszubsztituált fenil-csoport például p-acetamido-fenil-, m-nitro-fenil-, m-merkapto-fenil-, o-anizil-, o-tolil- vagy p-tolil-csoport, a fenil-(rövidszénláncú)-alkil-csoport pedig például benzil-, a-fenil-etil- vagy (3-fenil-etil-csoport lehet. A monoszubsztituált fenil-(rövidszénláncú)-alkil-csoportok közül példaként az 0- , m- vagy p-klór-benzil-, az a-(p-amino-fenil)-etil- és a 0-(m-nitro-fenil)-etil-csoportot említjük meg. A reduktív alkilezést a találmány szerint a következőképpen hajtjuk végre: A BM1237i , BM123y2 vagy BM123y antibiotikumokat melyeket az (V) általános képlet, illetve (VII) és (VIII) képletek szemléltetnek, megfelelő oldószerben, például vízben, metanolban, metilcelloszolvban vagy ezek elegyében oldjuk, a reakcióelegyhez fölöslegben (célszerűen moláris fölöslegben) vett aldehidet vagy ketont adunk, majd a reakcióelegyhez hozzáadjuk a redukcióhoz szükséges mennyiségű nátrium-cianobóihidridet. A reakció végrehajtása során az elegy pH-ját híg ásványi sav-oldat beadagolásával 6,0 és 8,0 közötti értéken tartjuk. Az elegyet 1— 24 órán át szobahőmérsékleten (10—35 °C-on) tartjuk, majd a reakcióelegyet vákuumban szárazra pároljuk, a maradékot metanollal eldörzsöljük, és szűrjük. A szűrletet acetonnal hígítjuk, a kivált szilárd csapadékot kiszűrjük, és vákuumban szárítjuk. A fenti eljárásban például a következő aldehideket, illetve ketonokat használhatjuk fel: acetaldehid, propionaldehid, butiraldehid, izobutiraldehid, krotonaldehid, valeraldehid, benzaldehid, p-ciano-benzaldehid, szalicilaldehid, fahéj aldehid, triklóracetaldehid, aceton, 2-butanon, 1,3-dibróm-aceton, klóraceton, acetofenon, m-klór-acetofenon, p-bróm-acetofenon, p-trifluormetil-acetofenon, m-nitro-acetofenon és p-dimetilamino-acetofencn. A reduktív alkilezés végrehajtása után a terméket önmagukban ismert módszerekkel, például kicsapással, bepárlással, oldószeres extrakcióval vagy e műveletek kombinációival különítjük "fel a reakcióelegytől. Az elkülönített terméket önmagában ismert módon, például oldószeres átkristályosítással, kromatográfiás úton vagy ellenáramú megosztással tisztíthatjuk. A BM123ßi, BM123&, BM1237! és BM123y2 antibiotikumot egy, a Nocardia nemzetséghez tartozó új törzs szabályozott körülmények között végzett tenyésztésével állíthatjuk elő. Ezt az új antibiotikum-termelő törzset egy oceolai (Iowa, Amerikai Egyesült Államok) kerti talajmintából különítettük el, és az American Cyanamid Company (Pearl River, New York) Lederle Laboratories Division részlegének törzsgyűjteményében BMI23 számon, a United States Department of Agriculture, Northern Utilization Research and Development Division (Peoria, Illinois) intézet törzsgyűjteményében pedig NRRL 5646 számon helyeztük letétbe. A törzs életképes tenyészetei az utóbbi törzsgyűjteményben bárki számára hozzáférhetők. A következőkben a BM1230 megjelölésen BM1230, és BM12302 antibiotikumot tetszés szerinti arányban tartalmazó elegyeket, a BM123y megjelölésen pedig BM 123yi és BM12372 antibiotikumot tetszés szerinti arányban tartalmazó elegyeket értünk. Az NRRL 5646 letéti számú, Nocardia-nembeli törzs mikrobiológiai jellemzőit az alábbiakban foglaljuk össze. A törzs tenyésztési, élettani és morfológiai jellemzőit Shirling és Gottlieb módszerével (Internat. Journ. of Syst. Bacteriol. 16, 213-240 /1966/), a mikroorganizmus kémiai összetételét pedig Lechevalier és munkatársai módszerével (Adv. Appl. Microbiol. 14, 47-72 /1971 /) vizsgáltuk. A színekre közölt megjelölések a Jacobson: Color Harmony Manual (3. kiadás, Container Corp. of America, Chicago, Illinois, 1948) megjelöléseinek felelnek meg. A vizsgálatok eredményeit az 1—5. táblázatban foglaljuk össze. Növekedési jellemzők: A mikroorganizmus élesztőkivonaton, aszparagin-dextrózon, Benedict-agaron, Bennett-agaron, burgonya-dextróz-agaron és Weinstein-agaron mérsékelten, Hickey-Tresner agarön, paradicsompép-zabliszt-agaron és tápagaron jól, szervetlen só-keményítő-agaron, Kuster-féle zabliszt-agaron, Czapek-agaron és rizs-agaron azonban csak nyomokban növekszik. Légmicéliumok: A mikroorganizmus csak élesztőkivonat-agaron, aszparagin-dextróz-agaron, Benedict-agaron, Bennet-agaron és burgonya-dextróz-agaron fejleszt légmicéliumokat. A légmicéliumok fehéres színűek. Oldható pigment: A mikroorganizmus nem termel oldható pigmentet. Hátoldal színe: A telepek hátoldalának színe színtelentől sárgásig változik. Élettani reakciók: A mikroorganizmus a zselatint nem folyósítja el, a nitrátokat 7 nap alatt nitritekké redukálja, pepton-vas-agaron nem termel melanoid pigmentet, a tejet nem peptonizálja és nem alvasztja meg, élesztőkivonat-agaron 4-7%-os koncentrációtartományban tolerálja a nátriumkloridot, optimális növekedési hőmérséklete 32°C. A mikroorganizmus szénforrás-hasznosítását Pridham és Gottlieb módszerével (J. Bacteriol. 56, 107-114 /1948/) határoztuk meg. E vizsgálat szerint a mikroorganizmus a glicerint, szalicint, d-trehalózt és dextrózt jól, az i-inozitot közepesen, a d-fruktózt, a maltózt, az adonitot, az 1-arabinózt, a laktózt, a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
