177010. lajstromszámú szabadalom • Égéstermékkel fűtött szárító., vasaló- és préshengerek, különösen folyamatos papírpályákat gyártó gépek szárító szakasza számára
7 177010 8 kedik) valósíthatunk meg. Mindezek az eljárások a szárítás technológiában általában ismertek. Belső fűtésű szárító-, vasaló- és/vagy préshengereknek az 1. sz. ábrán ábrázolt kiviteli alakja esetén a működtetéshez szükséges gáz-, és/vagy olajégővel és megfelelő keverővei előállított, és a szükséges hőmérsékletre beállított hőhordozó közeget a henger mindkét oldalán elhelyezett 5 bevezető csonkokon keresztül a 6 kör(gyűrű) alakú elosztódobokba vezetjük, ahonnan az a megfelelő 4 csatornákba kerül, oly módon, hogy a szomszédos csatornákban a közeg áramlási iránya ellentétes. Az áramlás »sebessége a keresztmetszeti méretek csökkenésének arányában növekszik, miközben a hőhordozó közeg hőtartalmának a kívánt részét beadja. A 4 csatornából a hőtartalmát megfelelően leadott hőhordozó közeg a 7 kiömlőnyílásokon, a 9 csatornafalak által határolt 8 kiömlőcsatornákon, a 10 kör(gyűrű) alakú gyöjtődobokon és a 11 kivezető csonkokon keresztül távozik a rendszerből. Az átadott hő a henger palástjában vezetés útján terjed oldalirányban is, ez biztosítja a hengerpalást teljes felületén az egyenletes hőmérsékletet, de éppen a hőátadás ismertetett módja miatt ez a vezetéses kiegyenlítés a találmány szerinti kialakítás esetén veszít jelentőségéből. Ez teszi lehetővé egyrészt a viszonylag vékony — ezáltal könnyű - hengerpalást alkalmazását. Ugyanakkor vezetés útján terjed a hő a palást külső felülete irányába, ahol a henger a hőtartalmát a szárítandó (vasalandó illetve préselendő) anyagnak átadja. Ezt a vezetéses hőáramlást könnyíti meg a találmány szerinti kialakítás a vékonyabb hengerfal alkalmazásával, ezáltal a hőáramlás (útjának megrövidítésével. Belső fűtésű szárító-, vasaló-, és/vagy préshengereknek az ábránkon nem ábrázolt másik kiviteli alakja esetében, ahol a 9 csatornafalak alkalmazását mellőzzük, és a fűtőközeget a 4 csatornákból a henger 12 belső terébe vezetjük, a működés megegyezik az elmondottakkal, azzal, hogy a hőtartalmát leadott hőhordozó közeg a 4 csatornákból a henger 12 belső terébe jutva összekeveredik ugyan, majd utána mindkét irányba távozik. Mivel a hőleadás az egyes, csatornákban gyakorlatilag azonos, ez a keveredés semmiféle működési zavart nem okoz. Ennél a megoldásnál azonban az egyik elvezetés szükség esetén elhagyható. Külső fűtésű szárító-, vasaló-, és/vagy préshengerek esetén a forgó felszínének egyes pontjai egymásután érintkeznek az egyes csatornákban ellentétes irányban, de nem egyenletes sebességgel áramló hőhordozó közeggel, így — bár időpillanatonként különböző hőfokú közeggel érintkeznek, a teljes érintkezési időtartam alatt az alkotó mentén fekvő pontok közel egyenlő hőmennyiséget vesznek fel, és így azonos hőfokra melegszenek. A hengerpalást ezt a hőmennyiséget a továbbfordulás ideje alatt tárolja, majd átadja a felületével érintkező anyagnak. A hőhordozó közeg az 5 bevezető csonkok, a közgyűrű cikk alakú 6 elosztó dobok útján jutnak a 4 csatornákba, majd a 4 csatornákból kijutva a 10 gyűjtődobok, ét a 11 kivezető csonkok útján távoznak. Nyilvánvaló hogy ezen szerkezeti kialakítás alkalmazásánál a hőhordozóul alkalmazott közeg nem tartalmazhat olyan szennyeződést, amely a hengerpaláston megtapadva a szárított (vasalt vagy préselt) anyagban károsodást (elszennyeződést) okozhatna. A csatornák keresztmetszetének változása azt eredményezi, hogy a hőhordozó közeg sebessége a csatorna hossza mentén állandóan változik, csökkenő keresztmetszet esetén növekszik. Itt sebességen az átlagsebességet értjük, a _ Q ~F összefüggés alapján. A hőhordozó közeg időegység alatt átáramló mennyiségének (Q) és a keresztmetszeteknek, illetve a keresztmetszetváltozásnak megfelelő megválasztásával elérhetjük, hogy a hőátadást az áramlási állapotban megfelelően tudjuk meghatározni. A lamináris és turbulens áramlás közötti határsebességet kevéssel meghaladó sebességű áramlásnál a 4 csatornában a sebességeloszlás még quasi parabolikus, a 4 csatorna falánál számottevő lamináris hártya alakul ki, így a hőátadás a teljes közegmennyiség és a csatornafal között mérsékelt, — ez az áramlási állapot nagy csatornahossz mentén teszi lehetővé a hőtartalom átadását, ezt különösen akkor tekinthetjük célszerűnek, ha a hőhordozó közeget több sorbakapcsolt henger fűtésére kívánjuk felhasználni, és így kis mértékben csökkenő keresztmetszetet, (kismértékű keresztmetszetváltozást) alkalmazunk. Számottevő keresztmetszetváltozásnál a turbulencia foka egyre növekszik, míg végül olyan mértéket ér el, hogy a sebességeloszlás a 4 csatorna belső keresztmetszetében gyakorlatilag egyenletessé válik (Re -> °°), — ez esetben a hőhordozó közegben a részecskék keveredése oly nagy mértékű, hogy a hőátadás igen intenzívvé válik, a hőhordozó közeg minden részecskéje érintkezik a 4 csatorna falával,' laminális hártya gyakorlatilag nem alakulhat ki, ami a teljes hőtartalom hasznosítását lehetővé teszi. Teljes hőtartalom alatt itt az égéstermékre figyelemmel azt a hőtartalmat értjük, amely mellett még kondenzálódás nem' lép fel, ez a korrózióvédelem céljából szükségszerű. A találmány szerinti berendezés gazdaságosságát a gőzzel fűtött berendezések gazdaságosságához képest könnyű kimutatni. Gőzfűtés alkalmazása esetén a rendszer együttes hatásfoka (2n n\) nyilvánvalóan az i=l alkalmazott gáz- vagy olajtüzelő berendezés hatásfokának (jué), a gőzfejlesztő kazán hatásfokának (Uk)> a hőhordozó közeg és a hengerpalást közötti hőátadás hatásfokának Out-i) valamint a hengerpalást és a szárítandó (vasalandó és/vagy préselendő) anyag közötti hőátadás hatásfokának (ut-2) szorzatából adódik, tehát 2núi =Mé ■ Uk • Mt-i • Ut-2 1=1 ezen felül figyelembe kell venni a jelentős hosszúságú gőzvezetékek mentén fellépő hőveszteségeket. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
