177005. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés forgódobban gyártott, nagy üveganyogtartalmú hőre keményedő műanyag cső gyártására
MAGTAB SZABADALMI 177005 NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1977. III. 16. (MU-582) Nemzetközi osztályozás: B 29 D 23/00 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI Közzététel napja: 1980. XII. 27. * HIVATAL Megjelent: 1982. V. 31. Feltalálók: Szabadalmas: Novotny György gépészmérnök 40%, Karakas Dániel technikus, 20%, Tihanyi Műanyagipari Kutató Intézet, Róbert szakmunkás, 20%, Budapest, Dudás László laboráns 20%, Mezőkövesd Budapest Eljárás és berendezés forgódobban gyártott, nagy üveganyagtartalmú, hőre keményedő műanyag cső gyártására 1 A találmány eljárásra és berendezésre vonatkozik, amely forgódobban gyártott, nagy üveganyagtartalmú, hőre keményedő műanyag cső gyártására alkalmas. A korrózióálló, kis fajsúlyú csővezetékek között 5 egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert az üvegszál erősítésű, hőre keményedő műanyagcsövek, amelyek a hagyományos műanyag csőszerkezeti anyagokhoz képest számos előnnyel rendelkeznek (nagy szilárdság, nagyfokú merevség, hőállóság, 10 stb.). Az üvegszálerősítésű, hőre keményedő műanyagcsövek alapvetően két technológiával, éspedig tekercseléssel vagy forgódobban történő gyártással állíthatók elő. A tekercselési technológia a műanyagcsövek gyártásánál különleges tulajdonságok 15 kialakítására használható fel, hátránya azonban, hogy a gyártó berendezés viszonylag bonyolult, a gyártott csövek egyenletes minősége nem biztosítható. A forgódobban történő csőgyártásnál kezdetben üvegszövetet vagy üvegpaplant alkalmaztak erő- 20 sítő anyagként, ezt a formába befektetették, majd centrifugális erő behatása alatt a megfelelő kötőanyagot beadagolták. A forgódobban való gyártás továbbfejlődése során az üvegpaplant vagy üvegszövetet rovingszál alkalmazása váltotta fel, amelyet 25 vágott állapotban fúvatnak be a formába. Ilyen eljárást ismertet a Kunststoff Rundschau, 1968. szeptember 488., 489. oldalán közölt cikk. A forgódobban történő gyártásnál a folyékony kötőanyag például poliésztergyanta, az üvegszál szövetet imp- 30 2 regnálja és teljesen körülveszi, majd hő behatására kikeményedik. A gyártás elteqedését gátolta a fennálló számos hibaforrás, amelyek miatt nem sikerült a gyártás automatizálását és sokoldalú követelmények kielégítését megoldani. Az egyik hátrány mindenesetre abban áll, hogy az üvegerősítő anyag viszonylag nagy mennyiségű kötőanyagot vesz fel, így a poliésztercső előállítási ára magas. Ismeretessé vált másfelől hőre keményedő műanyag, így poliészter és valamely töltőanyag keverékéből üvegszállal erősített műanyagcsövek gyártása, ennél a gyártásnál azonban a poliészter és a töltőanyag felhordása, az üvegszállal való összeépülése a forgódobban különleges gyártási problémákat vet fel. A töltőanyag ugyanis nem terül egyenletesen a forgódobban a felületen, illetve a vágott üvegszál nem épül össze folyamatosan a folyékony gyantával, így a végtermék kívánt minősége nem érhető el. Az üvegszálerősítés fedése céljából a kötőanyagtartalmat kell növelni, ez rontja a csőgyártás gazdaságosságát. A csőfalak tömörítése a forgódobra kifejtett centrifugálási erő növelésével érhető csak el, ilyen típusú gyártóberendezések létesítése azonban nagy beruházási költségeket igényel. A Kunststoffe c. folyóirat 1973. 438-439. oldalán kaolin és kvarcliszt adagolással tekercselt csöveket gyártanak. Az alkalmazott töltőanyag azonban a tekercselés során nem oszlatható el a gyantában, így a műanyagmátrixba hibahelyek épülnek be, a cső rugalmassági modulusa jelentős mértékben romlik, a 177005
