177004. lajstromszámú szabadalom • Peroxidatív aktivitást mutató anyagok meghatározására szolgáló analitikai vizsgálati eszköz
3 177004 4 delkeznek, amelyek közül elsősorban a reagens kis stabilitását és nem megfelelő érzékenységét kell kiemelni. A stabilitás - következésképpen az érzékenység — csökkenése ezeknél a reagenseknél olyan mértékű, hogy néhány napi tárolás után új reagens oldatokat kell készíteni, ami egyrészt erősen leköti az analízist végző személy idejét, másrészt rontja a gazdaságosságot, mert ily módon drága reagensek mennek veszendőbe. Egy másik eljárás a peroxidatíven aktív anyagok meghatározására az úgynevezett „bemerítő és leolvasó” típusú reagens csíkokat felhasználó eljárás. Ilyen eszköz például az Ames Company Division of Miles Laboratories Inc. által előállított és HEMASTIXR néven forgalmazott reagens csík. Ez a reagens csík lényegében egy porózus papír mátrixból áll, amely egy műanyag csíkhoz vagy nyélhez van erősítve. A papír át van itatva egy szerves hidroperoxid és o-tolidin puffereit elegyével. Ha az ily módon elkészített csíkot egy hemoglobint, mioglobint, eritrocitákat vagy más pszeudoperoxidázokat tartalmazó folyadékba merítjük, a papír megkékül, és a kék szín intenzitása arányos a peroxidatíven aktív anyag koncentrációjával a vizsgált mintában. így, a reagens csíkon mutatkozó színt összehasonlítva egy összehasonlító skálával, az analízist végző személy fél-kvantitatív alapon meghatározhatja a mintában jelenlevő, peroxidatíven aktív anyag mennyiségét. A reagens csíkok előnyei a nedves kémiai eljárásokkal szemben kettősek: a csíkok használata könnyebb, miután a reagensek készítésére és berendezésre nincs szükség, a felhasznált reagensek nagyobb stabilitással rendelkeznek, ami nagyobb pontosságot, jobb gazdaságosságot és érzékenységet eredményez. Bár a reagens csíkok kétségtelenül fontos előnyökkel rendelkeznek a nedves kémiai eljárásokkal szemben, stabilitási és érzékenységi jellemzőik még további javításra szorulnak. Jóllehet a technika állása szerint ismert és használt csíkok lényegesen jobbak a nedves kémiai eljárásoknál, kétségtelenül nagy haladást jelentene, ha tárolás alatti stabilitásuk és peroxidatíven aktív anyagokkal szembeni érzékenységük tovább javítható lenne. A találmány célkitűzése egy ilyen, javított tulajdonságú készítmény előállítása. A korábbi irodalomban legalább három olyan eljárást rögzítettek, amelyek célkitűzése ennek a feladatnak a megoldása volt. A Chemical Abstracts 85 (1976) 186 egy o-tolidint és fenilizopropil-hidroperoxidot tartalmazó reagens csík előállítására szolgáló két merítéses eljárást ír le. A módszer szerint az indikátor (o-tolidin • 2HC1) és polivinilpirrolidon etanolos oldatát készítik el. A kapott oldathoz kis mennyiségű felületaktív anyagot és a pH-érték 3,7-re történő beállításához szükséges mennyiségű citrát puffert adnak. Az így előállított oldatba etilcellulózzal impregnált szűrőpapírcsíkokat merítenek, majd megszárítják a csíkokat. Az így impregnált szűrőpapír csíkot ezután egy másik, 1,4-diazabiciklo[2,2,2]oktánt, fenilizopropü-hidroperoxidot és polivinilpirrolidont etanol és toluol elegyében feloldva tartalmazó oldatba merítik. A kísérlet célja a peroxid és indikátor kombinációjának stabilizálása volt azáltal, hogy biciklooktán származékot és polivinilpirrolidont használtak. Egy másik hasonló eljárás a 3 853 471 számú Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírásban került leírásra. Ez a szabadalmi leírás foszfor- és foszfonsavamidok felhasználásáról tartalmaz kitanítást, ahol a szubsztituáló amidocsoportok elsősorban N-morfolino-gyökök. A fenti kísérletekhez társul még a 3 252 762 számú Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás, ahol a szerves hidroperoxidokat egy kolloid anyagban, például zselatinban fizikailag kapszulázzák. így, amikor a csík felhasználásra kerül, a vizes minta feloldja a zselatin kapszulát, ezáltal felszabadítva a hidroperoxidot az indikátorral egy peroxidatíven aktív anyag jelenlétében lejátszódó reakció számára. Valamennyi eddigi kísérlet közös alapgondolata a reagens oly módon történő stabilizálása volt, amely megakadályozta a potenciálisan 'összeférhetetlen reaktív komponensek, így a hidrogénperoxid és az indikátor idő előtti egyesülését és ezáltal stabilabbá tette az analitikai csíkokat. Azt mondhatjuk tehát, hogy az eddigi módszerek nem tűzték ki célul a stabilitás és érzékenység egyidejű javítását, megelégedtek a meglevő érzékenység megőrzésével, amit úgy értek el, hogy megakadályozták a reagens bomlását a tárolás során. Egy másik, a technika állása szerint ismert eljárás a 3 236 850 számú Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírásban került ismertetésre. Ez a szabadalom katalizátorként és oxidálószerekként használt szerves hidroperoxidok stabilizálására vonatkozik. A szabadalmi leírásban primer, szekunder vagy tercier amin-sók és szerves hidroperoxidok együttes felhasználásáról szerepel kitanítás. A szabadalomnak azonban reagens vizsgálati csíkok előállítása semmiképpen nem tárgya. Felismerve azt, hogy a fent leírt eljárások .egyike sem éri el a peroxidatíven aktív anyagok meghatározására szolgáló vizsgálati reagens csíkokban megkívánt stabilitást és érzékenységet, arra az elhatározásra jutottunk, hogy teljesen új megoldást keresünk. Ezt az eltérő megközelítést a jelen találmány kidolgozását megalapozó kísérletek során alakítottuk ki. Eredményeképpen olyan kompozíciót és eszközt kaptunk, amely teljes mértékben megfelelt a stabilitással és érzékenységgel szemben támasztott megnövekedett követelményeknek. Az eddigieknél is meglepőbb módon, a kísérletekből egy további nem várt előny is származott, nevezetesen, lehetővé vált egy javított eljárás kidolgozása a találmány szerinti eszközök előállítására, amely szerint az előállítás döntően egyszerűbb, mint az ismert eljárások, és amely az egyszeri merítéses eljárások közé tartozik. Röviden összefoglalva, a találmány egy analitikai eszközre vonatkozik, amely vizsgálati mintákban pszeudoperoxidáz-jellegű anyagok kimutatására szolgál. összetételét tekintve az eszköz egy, szerves hidroperoxidot, egy az adott hidroperoxid és egy peroxidatíven aktív anyag jelenlétében mérhető változást szenvedő indikátort és egy I, II vagy III általános képlettel jellemezhető hígítóanyagot - ahol Rx és R2 lehet azonos vagy 5 10 15 20 25 30 35 .40 45 50 55 60 65 2
