176916. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként imidazolil-fenoxi alkohol-észtereket tartalmazó fungicid készítmények és eljárás a hatóanyagok előállítására
176916 például a növényvédelem területén a fungitoxikus anyagokat a Plasmodiophoromyceta-k, Oomyceta-k, Chytridiomyceta-k, Zygomyceta—k, Ascomyceta-k, Basidiomyceta-k, Deuteromyceta-k elpusztítására használják. A találmány szerinti készítmények széles hatásspektrummal rendelkeznek, és a talaj feletti növényrészeket károsító parazitagombák, valamint a talajban lévő növényi részeket károsító gombák, és a magokat károsító kártevők elpusztítására egyaránt használhatók. Mint már részben említettük, a találmány szerinti készítmények különösen jó hatást mutatnak a talaj feletti növényrészeket megtámadó parazitagombákkal, így az Erysiphe-fajókkal és Venturia-fajókkal, továbbá a iyricularia-fa jókkal és a Pellicularia-fajókkal szemben. Jó hatást lehet e készítmények segítségével elérni a babrozsda előidézői /Uromyces Phasedi/, valamint olyan gombák el-len, amelyek az igazi lisztharmat megbetegedésekért felelősek, így jó hatás tapasztalható az árpa lisztharmattal /Erysiphe graminis var. hordei/ szemben. A találmány szerinti készítmények ezen felül kiváló hatást mutatnak a gabonabetegségek, igy a gabona lisztharmat és a gabonarozsda ellen. Ezen kívül ki kell emelni a készítmények szisztematikus hatását. így, a növények megvédhet ők a gombás fertőzéstől, ha a hatóanyagot a talajból, a gyökereken át vagy a vetőmagokból juttatjuk el a növények talaj feletti részeihez. A találmány szerinti készítmények növényvédőszerekként a talaj, a vetőmagvak és a talaj feletti növényi részek kezelésére egyaránt használhatók. A találmány szerinti készítményeket e kultúrnövények jól elviselik, hatóanyagaik csekély mel’egvérü toxicitást mutatnak és kismértékű szaguk miatt, és mert az emberi bőrt nem károsítják, alkalmazásuk nem kellemetlen. A találmány szerinti készítmények a szokásos kiszerelési formákban, igy oldatok, emulziók, szuszpenziók, porok, paszták és granulátumok formájában szerelhetők ki. Ezek előállítása ismert módon történhet, például u^y, hogy a hatóanyagokat hordozóanyagokkal, igy folyékony oldószerekkel, nyomás alatt cseppfolyósított gázokkal és/vagy szilárd hordozóanyagokkal keverjük össze, adott esetben felületaktív anyagokat, tehát emulgeálószereket és/vagy diszpergálószereket és/vagy habzáselősegitő anyagokat is használva. Ha vizet használunk hordozó-^ ként. szerves oldószereket is használhatunk segédoldószerként. Folyékony oldószerekként elsősorban a következők jönnek számításba í aromás vegyületek, igy xilol, toluol, benzol vagy alkil-naftalin; klórozott aromás vagy klórozott alifás szénhidrogének, mint a klór-benzol, klór-etilén vagy metilén-klorid; alifás szénhidrogének, mint a ciklohexán vagy paraffin, például kőolajfrakciók; alkoholok, mint a butanol, valamint glikol és ezek éterei és észterei; ketonok, igy aceton, metil-etil-keton, metil-izobutil-keton vagy ciklohexanon; erősen poláros oldószerek, igy dimetil-formamid és dimetil-szulfoxid, valamint a viz. Cseppfolyósított hordozó- vagy vivőanyagokon olyan folyadékokat értünk, melyek normál hőmérsékleten és normál nyomáson gázhalmazállapotúak. Ilyenek például az aeroszolos vivőgázok, mint a diklór-difluor-metán vagy a triklór-fluor-metán. 5
