176899. lajstromszámú szabadalom • Távellenőrző berendezés fő-csővezetéki berendezések működésének ellenőrzésére
11 176899 12 — saját vizsgálójel felhasználása, amelyet valamennyi követő 4n adó-vevőberendezés továbbít. Ha valamelyik ellenőrzendő 3 berendezésnél zavar lép fel, akkor a 22 adócsoport megfelelő kimenetén logikai „1" jel jelenik meg, amely a 12 adó üzemét gátolja. Ennek következtében a vizsgálójel fölhasználása és továbbítása, amely az előző adó-vevőkészülékek irányából érkezik, megszakad. Ebben az esetben a hibás berendezést követő adó-vevőberendezés szolgál jelforrásként, amelyben az impulzusidő-ellenőrzője! formálódik. Az A,, A2... An nyilak ennek a jelnek az átfutási irányát jelzik. A 7. ábrán az IB idődiagram a 4, adó-vevőberendezéstől kiinduló jelfolyamatot szemlélteti a csővezeték csatorna mentén. A jeleknek a következő 42.. .44 adóvevőberendezésekre való továbbítását jelzik a 7. ábra II B, III B, NB diagramjai szemléltetik. A 7. ábra VII C diagramja a fő-csővezeték-csatornán való jelátvitelt szemlélteti zavar esetén, amikor a 3, berendezés hibásodott meg (lásd 1. ábra). Ebben az esetben jelforrásként a 42 adó-vevőberendezést használjuk fel, amelyben azt a vizsgálójelet hasznosítjuk, amelyet a következő 43—4n adó-vevőberendezések továbbítanak (lásd 7. ábra II C, III C és NC diagramjai). Valamennyi impulzusidő-ellenőrzőjel — mint említettük — egy kétf rekvenciás „a” marker impulzust és egy „b” szünetjelet tartalmaz, amelyek a távközlési információkat hordozzák. Valamennyi 4,... 4n adó-vevőberendezés részére (lásd 1. ábra) azonos homlokszélességű „a” kétfrekvenciás-markerimpulzust adunk, míg a „b” szünetjel hossza (lásd 7. ábra) valamennyi 4 adó-vevőberendezés esetén (lásd 1. ábra) az ellenőrzendő 3 berendezések számának megfelelően változik. A „b” szünetjel hossza (lásd 7. ábra) valamennyi következő adó-vevőberendezés részére nagyobb, mint az előző készülék vagy berendezés részére meghatározott szünetjel hossza. A kétfrekvenciás markerimpulzus alkalmazása a f,, ^2 ^2p— 1» ^2p vivőfrekvenciákkal az impulzusidő-ellenőrzőjelben lehetővé teszi, hogy az átviendő információ kapacitása, viszonylag kisszámú frekvencia alkalmazásával meglehetősen nagy legyen. Ez a körülmény különösen a jelátvitelnek főcsővezetéki átviteli csatornán való alkalmazása esetén fontos, ahol csupán korlátozott frekvenciatartományú jelátvitel lehetséges. Egyfrekvenciás markerimpulzus alkalmazása esetén a lehetséges jelvariációk számát az alkalmazott frekvenciák, valamint M = K összefüggés határozza meg, ahol K az alkalmazott frekvenciák számát jelenti. A kétfrekvenciás markerimpulzus alkalmazása esetén az ellenőrzőjel összetételének variációját a M=K (k—1) összefüggés határozza meg. A kétfrekvenciás markerimpulzus alkalmazása, valamint ezen impulzusok homlokszélességének vezérlése az adó-vevőberendezésének vevőkészülékei részére a fő-csővezeték-átvitelicsatornán átviendő vizsgálójelek zavarmentességét és megbízhatóságát lényegesen növelik, mert téves jelek beérkezésének az ilyen rendszerű vizsgálójel kombináció alkalmazásával egy nagyságrenddel kisebb a valószínűsége, ha a jel—zaj viszony 2 vagy 2-nél nagyobb. A továbbiak ban a találmány szerinti berendezés működésének módját ismertetjük abban az esetben, ha valamennyi ellenőrzendő 3,.. .3n berendezés (lásd 1. ábra) zavarmentesen működik, és amennyiben jelforrásként a 4, adó-vevőberendezés szolgál. Ebben az esetben valamennyi 42...4n adó-vevőberendezés a 4, adó-vevőberendezés által előállított jelet továbbítják a 7 vevő- és jelzőberendezéshez. A 4, adó-vevőberendezés 12 adójában az impulzusidőellenőrzőjelet hozzuk létre, amelyet az 1 főcsővezetékre a 16, sarkon adjuk. Ezt a jelet a 42 adó-vevőberendezés 10 vevője veszi, amely az 1 fő-csővezeték mentén a 62 sarokpontban csatlakozik. Ez a vett jel a 12 adóban ennek a jelnek továbbvitelére szolgáló üzemmódot állítja be. A 42 adóvevőberendezés kimenetéről az impulzusidő-ellenőrzőjelet (lásd 7. ábra II B diagram) az 1 fő-csővezetékre (lásd 1. ábra) a 162 sarkon adjuk. A jeladás és jelvételnek ez a módja „n”-szeresen ismétlődik, míg ez a jel 7 vevő- és jelzőberendezés 22 vevőjére nem jut. Ha például az ellenőrzendő 3, berendezésben zavar lép fel, akkor az impulzus helyzetmodulált vizsgálójel adását (lásd 7. ábra I C diagramja) a 4, adó-vevőberendezés kimenetéről az 1 fő-csővezetékre megszakítjuk. A jelnek a 4, adó-vevőberendezésről történő adásának hiánya a 42 adó-vevőberendezés 10 vevője bemenete szempontjából (lásd 1. ábra) azzal a következménnyel jár, hogy a 42 adó-vevőberendezés 12 adója a saját impulzusidő-ellenőrzőjelet (lásd 7. ábra II C diagram) „b” homlokszélességgel állítja elő, azaz a 42 adó-vevőberendezést (lásd 1. ábra) használjuk jelforrásként. A 42 adó-vevőberendezés kimenetéről az impulzusidő-ellenőrzőjelet a fentebb ismertetett eljárás szerint visszük át a 7 vevő- és jelzőberendezésre. A 7 vevő- és jelzőberendezésben olyan jel jön létre, amely a hibás 3, berendezés számának felel meg. Az impulzusidő-ellenőrzőjel átvitele ciklikusan megy végbe, mimellett a ciklus periódusa a „b” szünetjel nagyságával azonos lesz (lásd 7. ábra). Az információt a 7 vevő- és jelzőberendezésben a vizsgálójel vétel három ciklusának a beérkezése után a 105 információt megjelenítő táblán jelenítjük meg (lásd 4. ábra). Az 1 fő-csővezeték berendezéseinek távellenőrzésénél, — amelyet egy több elemi csővezetékből alkotott csővezeték nyomvonala mentén végzünk, (lásd 1. ábra) az eddigiekben leírt eljáráshoz hasonló módon járunk el, azaz hasonlóképpen, mint ahogy a fent leírt egyetlen I fő-csővezetékcsatorna esetében. A különbség csupán abban van, hogy a kétfrekvenciás markerimpulzusok vivőjel frekvencia kombinációt mindegyik csővezeték csatorna esetében különbözőképpen választjuk. így pl. f, és f2 frekvenciákat (lásd 8. ábra) az 1, fő-csővezeték részére (lásd 1. ábra). A második ^főcsővezeték részére az f3 és f4 frekvenciákat választjuk (lásd 8. ábra), stb. egészen az hP-i< f2P frekvenciákig (lásd 9. ábra), amelyet az lp fő-csővezeték részére alkalmazunk (lásd 1. ábra). Ha a 12 adó működésmódját vizsgáljuk meg (lásd 3. ábra), a saját jelének átvitele esetén, akkor a 2 adócsoport jelei (lásd 1. ábra) az 58 VAGY kapcsolások 59 bemenetéire jelet adnak. Ebben az esetben az 58 VAGY kapcsolások nem adnak jelet. Ezenkívül a 10 vevő bemenetére a megelőző adó-vevőberendezésről nem jut impulzusidő-ellenőrzőjel. A 12 adó működésmódját attól az időpillanattól kezdve tekintjük, amikor a berendezés valamennyi szerkezeti egysége kiindulási állásban van. A 37 impulzuskövető kapcsolás első kimenetén akkor „1” logikai jel jelenik meg, amely a 41 ÉS kapcsolás 43 bemenetét nyitja, és a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
