176877. lajstromszámú szabadalom • Szigetelőanyagba ágyazott villamos alkatrész és eljárás annak előállítására
3 176877 4 alább az egyik benyúlik a furatba és ezáltal a fent említett rossz forrasztások jönnek létre. A megoldandó probléma tehát vagy a lakknadrágok kialakulásának teljes megakadályozása, vagy az alkatrész beforrasztásának olyan menete, ami által a lakknadrágok miatt keletkező hátrányokat elkerüljük. A jelen találmánynak ezért úgy kell megoldania a problémát, hogy mártott burkolattal rendelkező villamos alkatrészeknél egyszerű eszközökkel elérje a csatlakozó elektródák kifogástalan érintkezését a nyomtatott áramkörök vezető sávjaival — pl. a nyomtatott áramköri lap furataiba való beültetésnél és az ezt követő beforrasztásnál — még akkor is, ha az alkatrész alsó szélének a nyomtatott áramköri laptól mért távolságát kis értéken kell tartani pl. a lehetőleg kicsi szerkezeti magasság érdekében. Ezeknek a problémáknak a megoldására a találmány szerint azt javasoljuk, hogy a csatlakozó elektródákra szereljünk fel az alkatrész alsó szélétől bizonyos távolságra egy-egy gyűrűt, és a burkolat eddig érjen el. A csatlakozó elektródákon gyűrű alkalmazásával — a találmánynak megfelelően — olyan alkatrészeknél, melyeket szigetelő anyagba — pl. lakkba vagy műanyagba, pl. a kereskedelemben „Durez” néven ismert mártó anyagba — való merítés révén védő burkolattal látunk el, azt érjük el, hogy a mártó anyag nem folyik túl a gyűrűn, ha a gyártásnál az eddig szokásos merítési határokat betartjuk. Ezáltal a nyomtatott áramkörbe való beültetésnél nem juthat mártó anyag a furatba, s így a bevezetőben részletezett forrasztási problémák és káros hatások nem lépnek fel. Ezenkívül szükségtelenné válnak az ezideig gyakran szükséges, költséges utólagos munkálatok a csatlakozó elektródákon, ha az alkatrész felhasználója adott tűréseket ír elő a lakknadrágok hosszára, különösen rövid lakknadrágoknál. Ezeket mostanáig a lakknadrágok végének lekaparásával vagy homokfúvással végezték. Ezzel szemben a gyűrű előállítása nem jelent többletmunkát, mert ugyanakkor viszont nincs szükség a csatlakozó elektródák meghajlítására az alkatrész beültetési mélységének korlátozása érdekében. A gyűrű ugyanis egyidejűleg a beültetési mélység korlátozására is szolgál. Már korábban is javasolták (a 27 13 972.6 számú dán szabadalmi bejelentésben) az alkatrészek csatlakozó elektródáinak olyan gyűrűvel való ellátását, amelyiknek a külső átmérője 1,5—3-szorosa a csatlakozó átmérőjének és a gyűrű szélén az élszög 90°-nál kisebb, és a burkolat a gyűrűig ér. Ennek a találmánynak az a feladata, hogy a burkolat a csatlakozó elemnek egy jól meghatározott részéig érjen, és ott ütközőként szolgáljon a csatlakozók bedugási mélységének korlátozására. Ez a megoldási ötlet a feladatnak egy másik megfogalmazásából adódik. A beültetési mélység korlátozásán kívül ezáltal el kell kerülni a burkolat lepattogzását, azaz meg kell oldani a fentebb említett amerikai szabadalom feladatait, s javítani kell a forrasztott kötés minőségét azáltal, hogy a gyűrű megakadályozza a csatlakozók elmozdulásait. A gázosodásnak és a furatoknak a benyúló lakknadrágok — különösen a rövid lakknadrágok — által való elzáródásának a problémáját nem tárgyalja és így ezt a feladatot — azaz ezeknek a káros hatásoknak a megszüntetését — sem említi. A találmány további előnyös részleteit a következőben a rajzokon bemutatott kiviteli példák kapcsán írjuk le. Az 1. ábra egy, a találmánynak megfelelő, kész, tokozott alkatrészt mutat, a 2. ábra ugyanazt mutatja tokozás előtt, a 3. és 4. ábra egy alkatrész mártási eljárását mutatja, az 5. és 6. ábra pedig a gyűrűs csatlakozó elektródák előállítását mutatja. Az 1. ábrán egy szigetelő burkolattal ellátott villamos alkatrészt, pl. kerámia síkkondenzátort láthatunk. Az alkatrész lehet ellenállás, RC-tag, induktivitás vagy ehhez hasonló is. El van látva 2 csatlakozó elektródákkal, melyekben a találmánynak megfelelően egy-egy 3 gyűrű van. A 3 gyűrű — mint ismeretes — lehet magas olvadáspontú forrasztóón is, vagy inkább zömített. Gyűrű alatt a nem köralakú kiviteli formákat is értjük. így vannak pl. a csatlakozó elektródák profiljának megfelelően — négyzetes, derékszögű vagy háromszög alakú „gyűrűk”, és a találmány céljaira ezek is alkalmazhatók. Amint az az 1. ábrából látható, az ún. 4 „lakknadrágok”— azaz a 2 csatlakozó elektródákat az 1 alkatrész 5 alsó szélétől a csatlakozó elektródák vége felé mutató irányban a 3 gyűrűkig körülvevő burkoló anyag— a 10 gyűrűszélig érnek. A 3 gyűrűk ezáltal korlátozzák a 4 lakknadrágok hosszát. Ezeknek azonban nem kell a 3 gyűrűig érniük, hanem már előbb befejeződhetnek. A találmány alkalmazásával azonban mégis biztosítjuk, hogy a lakknadrágok — az eddigi merítési módszerek betartásával — nem nyúlnak túl a 3 gyűrűn és nem jutnak be többé a furatokba. A találmánynak megfelelően egy alkatrész előállítása úgy történik, hogy a 6 alkatrészt, aminek a í csatlakozó elektródái 3 gyűrűkkel vannak ellátva — ez lehet pl. egy kerámia kondenzátor lapka vagy szeletke (2. ábra), vagy pl. egy R-, R—C-, C-, L- vagy más passzív és/vagy aktív áramkört tartalmazó lapka — egy 8 mártó anyaggal teli 7 tartályba olyan mélyen bemártjuk, hogy a 8 mártó anyag 9 felülete egészen a 10 gyűrűszélig vagy annak közeiéig érjen, ami viszont szomszédos a 6 alkatrész 5 alsó szélével. Ennél az eljárásnál vagy amikor az alkatrészt áthúzzuk a 8 mártó anyagon, a 3 gyűrű meggátolja, hogy a 8 mártó anyag véletlenül feljusson a 2 csatlakozó elektródára, s így a 3 gyűrű másik oldalára eső rész teljesen tiszta marad. A 2. és 3. ábra szerinti kiviteli példánál a 2 csatlakozó elektródák egy hajtű formájú drótkapocsból vannak kialakítva, aminek a 12 összekötő ívét a tokozás és a massza kikeményedése után letörjük. Különösen akkor célszerű a 3 gyűrű alkalmazása, ha azt a merítési eljárást alkalmazzuk, melynél a 8 mártó anyagot — a jó tokozás érdekében — egy 11 vibrátorral rezgésbe hozzuk. Ezáltal hullámzó felületet kapunk, ami a 3 gyűrűk alkalmazása nélkül különböző hosszúságú lakknadrágokhoz vezetne. A 2 csatlakozó elektródát célszerűen folyamatosan egy 13 készlettekercsről állítjuk elő, amelyről egy megfelelő keresztmetszetű és profilú huzalt vezetünk egy zömítő 14 berendezésbe és a 3 gyűrűt a 15 huzal végtől bizonyos távolságra kialakítjuk, és ezután vagy ezzel egyidőben a túlnyúló 16 huzalvéget — a felszerelendő 6 alkatrész érintkező felületéhez való csatlakoztatás érdekében — megfelelő formájúra, pl. karikára vagy szögletesre meghajlítjuk (az 5. ábrán a szaggatott vonal jelzi). Ezután a huzalt kívánt hosszúságban továbbvisszük, a 3 gyűrűvel ellátott huzaldarabot levágjuk és a megmaradó véget az előbb említett módon egy 3 gyűrűvel ellátjuk. Kettő (vagy kettőnek egész számú többszöröse szerinti) 2 csatlakozó elektródával rendelkező alkatrészek szá5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
