176862. lajstromszámú szabadalom • Vízzáró szerkezettel határolt építmény, főként medence pl. folyadéktároló medence, úszómedence vagy hasonló
3 176862 dencék esztétikai szempontból elfogadhatatlanok, ezért azokat általában földbe süllyesztve építik. Magas talajvízállás esetén ez természetésen tetemes többletráfordítással jár, ami a monolitikus megoldásokat (szekrénysüllyesztés) helyezi előtérbe az előregyártás helyett. Átmeneti megoldásként — a földmunkák, és a talajvízszintsüllyesztési ráfordítások csökkentése érdekében — gyakran építenek csak félig a földbe süllyesztett víztároló medencéket, és a kiemelt földet külső rátöltésként építik be, ami azonban esztétikailag még akkor is kényszermegoldásnak bizonyul, ha a rézsüket füvesítik, vagy kőburkolattal látják el. A természetes környezetből indokolatlanul kiemelkedő halmok megbontják a környezet egységét, és a kinyúló szellőzőkkel, a lejárókkal stb. háborús műtárgyakra emlékeztetnek. Ezek azesztétikai hátrányok különösen üdülőövezetben és belsőségekben súlyosak. További hátrányt jelent ajelenleg ismert medenceszerkezetek hőszigetelésének a megoldatlansága. A felsorolt hátrányok miatt a víztároló medencéket és hasonló létesítményeket mindezideig túlnyomórészt egyedi tervezésű, teljes egészében monolit vasbetonszerkezetekként építik, bár ismeretesek javaslatok medencék előregyártott elemekből való építésére is. E medencékhez egyedi tervezésű elemeket javasolnak, speciális fuga-kialakításokat alkalmaznak, és az esetek többségében a medencéket utófeszítve, és a földbe süllyesztett kivitelben építik meg. Az 1 684 733 számú NSZK szabadalmi leírás szerint például íves előregyártott tömör elemekből készült a köralaprajzú medence oldalfala. Az utófeszítéshez külső acélszalagokat alkalmaznak. A megoldás hátránya az elemek és kapcsolatok egyedi, bonyolult kialakítása, a meglehetősen élőmunka-igényes utófeszítés, az utófeszítő szalag tönkremenetelének veszélye a korrózió miatt (ami minden külső utófeszítésnél problémát jelent), valamint az alaprajzi kötöttség. Az 1 559 174 számú NSZK szabadalmi leírás szerinti műtárgy alaprajzi mérete, a köralakhoz közelítő sokszög ugyancsak kötött. Itt is egyedi elemek és speciális kapcsolatok kerülnek alkalmazásra: a függőleges hézagokban találkozó, oldalt kinyúló vízszintes vasszerelésrészeket hevederszerű elemekkel rögzítik egymáshoz, majd a fugákat monolitbetonnal töltik ki. Az 1 434 829 és 1 434 830 számú NSZK szabadalmi leírások ugyancsak tömör, egyedi tervezésű előregyártott elemek alkalmazásával készülő medencét ismertetnek. A csatlakozások itt is bonyolultak és — ugyanúgy, mint a fenti megoldásoknál — a szigetelést járulékosan felhordott réteg segítségével kell megoldani. A találmány feladata, hogy olyan, vízzáró szerkezetekkel határolt építményt, főként medencét, például folyadéktároló medencét, úszó- és fürdőmedencét stb. szolgáltasson, amely nagyüzemben „vakon” — tehát nem valamely egyedi tervnek megfelelően — előregyártott elemekből racionálisan és magasfokú esztétikai követelményeket kielégítő módon létesíthető. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy amennyiben önmagukban is vízzárást biztosító, és egyben fellépő erők hatására bekövetkező igénybevételeket felvenni képes előregyártott elemeket használunk, racionálisan tudunk funkcionális szempontból a monolitikus medencékkel szemben támasztott követelményeknek megfelelő medencéket előregyártóit elemekből építeni. Nagyobb méretű medencéknél — a mindenkori talajadottságok függvényében — szükséges lehet továbbá a különböző terhelésű szerkezetek alapozásainak szétválasztása, miáltal olyan medencéket lehet létesíteni, amelyeknek alaplemeze, oldalfalai és esetleges közbenső pillérei statikailag különálló szerkezetekként funkcionálnak, így csatlakozásaik az ismerteknél lényegesen kisebb igénybevételnek vannak kitéve, tehát kisebb ráfordítással is tökéletesen vízzáróvá tehetők. Az előregyártott elemek csatlakozása pedig úgy van megoldva, hogy gyors, szerelő jellegű helyszíni munkával lehet a teljes műtárgyat — igen alacsony élőmunkaerő szükséglettel — felépíteni; az élőmunkaerő-szükséglet mintegy negyed részét teszi ki az ismert monolitikus megoldások munkaerő-szükségletének. Az előregyártott oldalfal alsó megtámasztását biztosító helyszíni tömegbeton kivitelezése szintén gyorsan végrehajtható, mert azt a földrészük közé (föld visszatöltés helyett) kell bedolgozni. A kitűzött feladatot a felismerés alapján a találmány értelmében olyan építménnyel oldottuk meg, amelynek határoló szerkezetei, különösen oldalfalai, és/vagy fenéklemeze legalább részben vízzáró módon egymáshoz csatlakoztatott — célszerűen lemezszerű — előregyártott elemekből készülnek, és amelynek az a lényege, hogy az előregyártott vasbetonelemek belsejében előnyösen egymással azonos irányban húzódó, az elem belsejébe kerülő folyadék elvezetésére és/vagy elpárologtatására alkalmas csatornák vannak kialakítva. A lemezszerű előregyártott vasbetonelemek anyaguk tömörségét, ezzel vízzáróságát fokozó módon, előnyösen legalább a csatornák irányával azonos irányban, esetleg két egymásra merőleges irányban elő lehetnek feszítve. Nagyobb méretű medencénél a medence egymástól eltérő mértékben terhelt szerkezeteinek, például oldalfalainak és fenéklemezének és/vagy oszlopainak alapozása egymástól külön van választva, és e különböző terhelésű szerkezetek között az eltérő méretű süllyesztések végbemenetelét lehetővé tevő dilatációs hézagok vannak kialakítva. A dilatációs hézagokban rugalmas, vízzáró anyag, például műgyanta-kitt van. Egy előnyös találmányi ismérv szerint a határolószerkezetek a lemezszerű, téglatest-, vagy lényegében téglatest-alakú előregyártott vasbetonelemeket tartalmaznak, amelyek a hosszirányú csatornákkal párhuzamos peremeik mentén a csatlakozási hézagaikba helyezett betonacélrúd és —- előnyösen műgyantakötésű — monolitbeton-kitöltés útján vannak egymáshoz csatlakoztatva. A találmány egy további kiviteli alakjánál az építmény oldalfalait alkotó, téglatest-, vagy lényegében téglates*alakú előregyártott vasbetonelemek — beépített helyzetükben — hosszanti peremeik mentén oszlopokkal megtámasztott, keresztirányban teherviselő elemek, miméilett a falban a csatornák lényegében függőlegesen helyezkednek el. Egy másik kiviteli példa szerint az építmény oldalfalait alkotó, téglatest-, vagy lényegében téglatest alakú előregyártott vasbeton elemek — beépített helyzetükben — alul és felül befogott, hosszirányban teherviselő elemek, mimellett a falban a csatornák lényegében függőlegesen helyezkednek el. Kialakítható az építmény úgy is, hogy az oldalfalait alkotó lemezszerű, téglatest-, vagy lényegében téglatest-alakú előregyártott vasbetonelemek fektetett helyzetűek, és azokban a csatornák lényegében vízszintesen helyezkednek el. Ezt a megoldást akkor célszerű alkalmazni, amikor az építményt szemcsés talajra helyezzük és a jó talajviszonyok nem teszik szükségessé a fenéklemez és az oldalfalak alapozásának szétválasztását. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
